A zene vigasz, a zene minden
A legendás váradi rockzenész, Ráduly Béla életútját elevenítették föl a Metropol Group együttes muzsikusai, valamint zenésztársaik a december 21-én a Nagyváradi Állami Filharmóniában megtartott emlékkoncerten. Ráduly Béla, a Metropol Group együttes egykori dobosa és énekese 1994 decemberében egy tragikus baleset következtében az égi zenekarba „költözött”. Halálának harmincadik évfordulója alkalmából dalokkal, ragyogó emlékképekkel, megható, vidám és frappáns történetekkel emlékeztek meg róla a metropolosok és barátaik. A Metropol Group koncertjei mindig ünnepnek tekinthetők Váradon, a közönség ezúttal is gyönyörű zenés ajándékot kapott e nem mindennapi esten.
A koncert napján a baráti társaság Ráduly Béla egykori lakóházához (a Vámház, ma Evreilor Deportaţi utca 61.szám alatt) is elzarándokolt, hogy tiszteletét tegye az ott lévő emléktáblánál, Deák Árpád képzőművész alkotásánál. Az esti zenés megemlékezés első részében a Modul Group (Szász Ferenc, Pap Sándor, Horgos Putyu, Ungur Jóska „Cseplin”, Boros István), továbbá Traian Cosma lépett föl. Rövid szünet után a Metropol Group (Virányi Attila, Dobos József, Orbán Andás, Szász Ferenc, Trendler József) játszott. A dalokat anekdoták kíséretében konferálta föl Virányi Attila, az együttes alapítója, vezetője. Elhangzottak a rajongók számára oly kedves, jólismert dalok: Otthon, Három fiú, Hideg hajnal, Egyszerű dal, Rum-blues, Egy korty sör, A holnap jövőt ígér, Szükségem lenne, Lépteim nem számolom.
Ráduly Béla lánya, Ráduly Orsolya is jelen volt a zenés megemlékezésen. Nem sokkal a finálé előtt Orsit szólították színpadra, aki felolvasta édesapjához írott, szívhez szóló levelét: „Tudjuk mindannyian, mit jelentettél a romániai magyar zenetörténetnek, a rajongóknak, a városnak. (…) Emlékszünk rád – és általad saját magunkra is. Mindenkinek van rólad egy csodás, már-már hihetetlen története, feledhetetlen sztorija. Addig leszel itt köztünk a hahotáddal, a hatalmas étvágyaddal, a negyed kiló ékszereddel, mely nélkül soha nem hagytad el a lakást, az energiáddal, a tengernyi szereteteddel, hisz mindig, tényleg mindig volt mindenkihez egy kedves, őszinte szavad, amíg ezek a történetek bennünk és velünk élnek. Tudod, Papa, addig vagyunk szerencsések, amíg vannak, akik e történeteket átadják egymásnak. Te pedig hahotázva, valószínűleg egy tál csorba és egy liter Coca-Cola mellől, Mátza Gyula bácsival, Trifán Laci bácsival és a roadok roadjával, Farkas Zoli bácsival együtt nézed a sztorizásokat, és mint ki jól végezte dolgát, elégedetten megsuhintod dobverő-varázspálcádat, mert tudod, hogy van itt lent még barátod. Még jó néhány.”
Az emlékkoncert főszervezője, Seidler András, miután köszönetet mondott a támogatóknak, hangsúlyozta: „Ha intelligensen fogunk össze, ha együtt tudunk énekelni, égig érhet az ének.” Mi más jöhetett volna ezután befejezésként, mint a Metropol ikonikus dala, minden koncertjük záródala: Égig érhetne az ének.
A koncert után a zenésztársakat kértem arra, meséljenek a Ráduly Bélához fűződő emlékeikről. Mindahányan beszéltek arról, hogy Ráduly Béla „Béluci” vérbeli, született rocksztár volt. Ő nem csak úgy ment, hanem vonult” – fogalmazott Szász Ferenc gitáros. Nagyon tudott lelkesedni, örülni, szeretni, mindenkit magával ragadott, a rajongók imádták, mondta Virányi Attila. Orbán András, vagyis Bandika ismerte legrégebben, hat-hétéves kora óta, merthogy ugyanahhoz a hegedűtanárnőhöz jártak a Nagysándor utcába. Rengeteg emlék, megannyi történet, érzelem köti össze a zenésztársakat. S mint ahogy többször is elhangzott: Ráduly Bélának „Bélucinak” a zene volt az élete, a mindene. Nemhiába került a Vámház utcai emléktáblára az a mondása, miszerint: „… Legyen a zene mindig a legnagyobb vigaszod.”
(A témára, a beszélgetésekre visszatérünk a Várad folyóirat egyik következő lapszámában.)
Fotók: Szegedi Éva
