zárlat
bizonytalanul vagyunk otthon,
egymástól messze, itt csepeg az eső,
ott tiszta az este, de vége egy levélben
éppen ezt írom körül, pedig nem most,
már sokkal korábban kellett volna
tartani a szavam és nem táncolni vissza,
a szeretet bonyolult dolog, mi csak
egy csomó voltunk rajta, megremegtem
a keze alatt, mikor szétkente hátamon
a masszázsolajat, játszott rajtam, aztán
néztem alkonyodó szemvonalát, végig-
simítva lefelé az orrát, bele a csendbe,
hogy álmodni se tudjon függetlenül, s én
máris szenvedtem, ha csak boltba ugrott le,
gyertyafénynél vártam, harisnyakötőben,
elrejtve közös félelmünk, aztán finoman
rám tartott, s élveztünk, de nem, tovább
nem akarom hitegetni magunk, megalázó
ez a helyzet, amire talán nincs is szavunk,
le kell zárni a vergődést, a levegőt vissza-
nyelem, vagy tükrön hagyom a fürdő-
szobában, el akarom felejteni örökre,
ahogy szeretkeztünk a zuhanyzó párájában,
ennyi volt, ma is le kell válni valakiről,
mégis lehet, hogy a fokozódó távolság
újra érezteti majd rontott közelségemet