2011. augusztus 31 | Lászlóffy Csaba | Irodalom

Voltál te is hetvenéves

Weöres Sándornak

A rejtett ország: a kőkút árnya s a koponya-
boltozaté, hová a nap pihenni tér –
az ablak négyszögéből oda látsz ki ma?
(A Muraközi úton csak füstölgő petárdák,
szemétbarikádok és posztmodern-
nyomor.) Tart a hétpúpú zivatar a hajdani
„drágakősivatagban”. S a vers születéséhez
totál-hideg van. Visszajössz hozzánk, tudjuk:
mécsesek, bolygók fénye kísér a sötétből;
a mi gyermeki örömünk lehazudhatatlan,
míg a sok újmódi vásári táncos imbolyog és
a bűvöléstől elalélt sárkánykígyó feje csörren a
macskaköveken, úgy várjuk ajándékod, mint
drága ükapánk gyümölcsös-kosarát.

2009. május