Volt egyszer egy Zöldfa utca
A Sebes-Körös bal partján elterülő Újváros legrégibb utcáinak egyike a Zöldfa nevet viselte. Annak ellenére, hogy egyetlen zöld fa sem volt benne. Ma sincs. Nevét a Zöldfa fogadóról kapta.
Újváros 1714-ben alakult, azt követően, hogy a várparancsnokság hadászati okokból a vár előterében levő házakat 500 lépés távolságra lebontatta. E határvonalon túl lehetett csak újra építkezni. Így jött létre a vártól nyugatra Újváros, melynek főtere a Kispiac, a későbbi Szent László (a mai Unirii) tér lett. E tér arculata fokozatosan alakult ki, végleges alakját 1740 körül nyerte el.
E piactérbe torkolltak a Sebes-Körössel és nagyjából egymással is párhuzamos utcák, nyugat és kelet irányból egyaránt. Az utóbbiak a Nagyvásár térrel kötötték össze a Kispiacot: a Köröshöz legközelebb a Sas (a későbbi Kossuth, ma Independentei) utca, utána a Zöldfa utca, míg attól délre a Kapucinus (a jelenlegi Moşoiu) utca.
A Zöldfa utca kezdetben német nevén – Grüne Baum Gasse – is ismert volt. Későbbi névváltozatai: Nicolae Iorga (1920), Hlatky Endre (1940), majd 1945-től Vasile Alecsandri.
A Zöldfa utca a századforduló Váradjának kereskedőutcájaként vált ismertté. Kialakulása a 18. század első harmadára tehető. Az utca mindkét oldalán üzletek, raktárak sorjáztak, s mivel a kereskedelem nagyjából a helyi zsidóság kezében volt, több kóser vendéglő is működött az utcában, mint például a Nagyvásár térre néző sarki Kurländer-féle házban, vagy a Zöldfa utca 9. és 10 szám alatt levő jól menő vendéglők.
Az utcában található üzletek, raktárak áruellátását segítette, hogy 1900 januárjától a Nagyvásártér délkeleti szegletén levő sertésvásártéri vasútvonalról leágaztattak egy sínpárt, amely egészen a Zöldfa utca Szent László téri torkolatáig vezetett. E szárnyvonalat az 1882 augusztusában kiépített nagyváradi közúti vasútvonalról csatlakoztatták. Ekkor még gőzüzemű tehervontatással biztosították az áruszállítást a velencei vasúti állomástól a Vámház (a mai Sucevei) utcáig.Ezek után érdemes felidézni, hogyan is nézhetett ki ez az utca egy évszázada. Kezdjük a Szent László téri saroképületekkel, ahogy azok – a mellékelt fényképek tanúsága szerint is – kinézhettek a 19. század fordulóján, az azt követő évtizedben, illetve a jelenlegi állapotukban.
A Zöldfa utca jobb oldali sarkán a századelőn még a kis földszintes, ódon Nikolits-féle ház szerénykedett. A térre mindössze két kis üzlethelyisége nyílt, ezekből a sarki női divatáru-kereskedés az épület teljes hosszában benyúlt a Zöldfa utcába is.
A következő egyemeletes ingatlan – melynek csak egy része látható a képen – a Diamandi-féle ház volt. Ebben több üzlet is volt. A Diamandi örökösök házát 1905 tavaszán ifj. Moskovits Mór és dr. Moskovits József vásárolta meg. Ezzel mintegy előrevetítették a tér eme részének jövendő képét.
A sarki Nikolits-féle házat 1910 tavaszán lebontották, hogy helyébe építsék Vágó László és Vágó József terve alapján a szecessziós stílusú Moskovits-palota háromtengelynyi sarki részét. A palota további részét a következő évben emelték a Diamandi-ház helyébe. Az új palota földszintjét teljes egészében üzletek foglalták el, míg az udvarán 1913-ban berendezték a Váradon újdonságnak számító Udvari kávéházat, melybe a Szent László térről lehetett bejutni egy szűk, de díszes bejáraton keresztül.
A Zöldfa utca másik sarkán Deutsch K. Ignác háza állt 1888-tól, id Rimanóczy Kálmán kivitelezésében. Ennek az épületnek a földszinti részén kapott helyet Deutsch Károly Ignác üveg-, porcelán- és lámpaárú kereskedése mindaddig, amíg 1906-ot követően fel nem építtette a Zöldfa utca 4. szám alatti szecessziós oromzatú üveg- és porcelánkereskedését.
A Zöldfa utca páros oldalán levő ingatlanok sora e két Deutsch-házzal kezdődött: a sarki a 2. szám alattival, illetve a vele szomszédos 4. szám alatt Deutsch K. I. porcelánáruházzal. Ez utóbbi ingatlan érdekessége, hogy az 1970-es években e műemlék épület felújításakor a restaurálás sajátos módozatát választották: a facadizmust – azaz csak az utcai homlokzatot hagyták meg, mögötte az egész épületet lebontották statikai gondok miatt, és vasbeton szerkezettel építették újjá. A homlokzati díszek nagy részét is újraöntötték, majd kiszínezték, de a festés idővel kifakult.
Az előbbi üzletháznak – a jelenlegi bankszékháznak – tőszomszédja a 6. szám alatt egy hosszú, jellegtelen, a 19. század derekáról megmaradt ház, melyben az 1860-as években a céhbeli szabóiparosok alapítottak műhelyt és üzletet. A századfordulóra női felöltőket, szőrmeárut, illetve férfiruha-kereskedést működtettek benne.
Az utca páros oldalának legrégibb, egyben legjelentősebb épülete a Zöldfa fogadó volt a 8. szám alatt. Valamikor az 1760-as években építették, majd többször is átépítették. A Zöldfa fogadót egy kis sikátor, az úgynevezett Sörsikátor követte, amely a Sas, a későbbi Kossuth utcával biztosított közvetlen kapcsolatot. Mára lezárták.
E sikátortól a Nagyvásár térig jellegtelen kis földszintes házak sorakoztak, melyeket a sarki Zsiga-féle emeletes ház kivételével mára lebontották, hogy helyt adjanak egy, az utcaképbe nem illő gyárépületnek.
Az utca páratlan oldalán az 1. szám alatti sarki Moskovits-palotát 1912-től a Roth-ház (3. szám) követte. Mende Valér tervét Incue Lipót valósította meg. A századelőn itt még Pollatsek Zsigmond ékszerkereskedése és Hajnal Izsó férfidivatüzlete volt.
A következő 30 méter hosszúságú házban (7. szám) 1907 nyarán Leitner Márton divatüzlete nyílt meg. Az oszlopcsarnokos elegáns áruházban a női- és férfidivat ezernyi finom kelléke volt kapható. Tágas lépcsőn az alagsorba lehetett eljutni, ahol főleg lakberendezési termékek voltak kaphatók.
A sorban a 7. szám alatt az eklektikus stílusú Munk-féle ház következett, melynek párja a Kapucinus utca 6. szám alatt található. Érdemes felidézni, hogy mit írt róla az egyik helyi napilap 1893. november 1-jén: „Dr. Munk Béla díszes épületet szándékozik építeni a Zöldfa utcai telkén. A bazárszerű építmény terveit Korda Mór és Weimann Béla mérnökök tervezték. Az épület emeletes lesz. A tágas udvarban, mely üvegtetővel lesz fedve, nagy üzlethelyiségek lesznek. Az új nagyváradi bazár ezáltal átjáró is lesz a Zöldfa és Kapucinus utca között. Az udvar közepét stílszerű szökőkút fogja díszíteni. Az építkezést jövő év március havában kezdik meg.”
Nos, 1894-re valóban felépült mindkét épület, de a közéjük tervezett üveggel fedett bazár elmaradt. Helyette két szinten szoba-konyhás lakássort alakítottak ki. Kár, mert nagy lehetőséget szalasztottak el. De talán még ma is felfigyelhetnek az arra illetékesek az itteni vonzó lehetőségre. Ha nem is bazárt, de a krumplikő helyett járólappal kellene borítani az átjárót, akár jelenlegi állapotában, akár passzázsként. A kis szoba-konyhás lakások, kiváltásuk nyomán, mint kis üzletek, kávézók, kézműves műhelyek hasznosítók.
„Remek portálé díszíti Rendes Vilmos építész Zöldfa utcai házát [9. szám], mely méltán vonja magára a járókelők figyelmét. A gyönyörű neoreneszánsz stilben, szecessziósan készített portálé Frenkel Ignác helybeli ügyes asztalosiparos műve…” – írta az egyik helyi napilap 1903 májusában a Rendes-féle házról. Kissé zavaró lehetett a cikkben szereplő két domináns stílus keveredése, de ma már nincs lehetőségünk ellenőrizni azt, hogyan is nézhetett ki ez a portálé, mert az 1960-as évek modernizációs törekvére eltüntette a portálékat városszerte. Ezt is, mely mögött száz éve még Rippner Mihály bazárja és Róth Henrik férfidivat-üzlete volt. Egy időben kóser vendéglő is volt az épületben.
A következő oromzatos házban (11. szám) Váczy Benjámin fodrász- és borbélymester várta kuncsaftjait, mellette Weisz Regina divatáruboltja és Lőrincz Henrik férfiruha-kereskedése volt.
A 13. szám alatt egy klasszicista stílusban épített kis palota, az egykori Amant-ház volt, melynek homlokzatát jó ideje lecsupaszították. Úgy tartották, hogy a 19. század első felében a város és a megye előkelő közönsége sokat mulatott gyönyörű empire és biedermeier berendezésű termeiben. Neves személyek, ha Váradra jöttek, itt szálltak meg, míg szolgaszemélyzetük a szemben levő Zöldfa fogadóban.
Történelmünknek egy gyászos fejezete is kapcsolódik az Amant-házhoz. A világosi fegyverletétel után ebben a házba internálták Görgey Artúr fővezért. Erről emlékiratában megemlékezett egy cári tiszt, Mihail Dormidontovics Lihutyin is: „A fogoly Görgey egy magánházban lakott, azzal a szállodával szemben, amelyben fivérei, segédtisztjei és más hűséges, hozzá leginkább közel álló tisztek voltak elhelyezve. Ezek állandóan a kapuban és azokban az ablakokban álldogáltak, ahonnan látni lehetett Görgey szobájának ablakait. Görgey néha odament az ablakhoz, így hű alárendeltjei láthatták szeretett parancsnokukat…”
Az eklektikus építészet egyik jellegzetes példája a 19. szám alatti bérház. Hosszú frontja mögött helyet kapott a Velencei Takarékpénztár mellett több üzlet is: Rosenthal Béla férfi- és női fehérneműs üzlete, Engländer József parókakészítő műhelye, Wallerstein Ferenc bútorüzlete. Az emeleten Sára Miklós, az Orsoly-zárda és a református leányiskola állandó tánctanára tartott tanfolyamot.
Az utca páratlan oldalán mindenképpen említést érdemel az, hogy a sarki emeletes Kurländer-féle házban 1911 áprilisában megnyílt Hankovits Ferenc Csillag gyógyszertára. A patikus nagy álma az volt, hogy villamosvasút vezessen Nagyváradról a fürdőbe. Terveket készíttetett, mérnököket, földmérőket alkalmazott, de az építkezési engedély egyre késett, aztán kitört a világháború. Addigra az álmodozó patikus csődbe jutott, el kellett adnia gyógyszertárát is, a továbbiakban gyógyszerészsegédként kórházakban dolgozott.
Ezzel el is érkeztünk a Zöldfa utca Nagyvásár téri torkolatához, melynek bemutatása már egy másik történetet igényel…