Vişniec Váradon – dilemmák és drámák
A Franciaországban élő világhírű román író, költő, drámaíró és újságíró, MATEI VIŞNIEC látogatott Nagyváradra. Március 1-jén részt vett a Szigligeti Színházban egyik legfrissebb színpadi művének, a Napnyugat Expressz magyar nyelvű ősbemutatóján. A produkciót Zakariás Zalán rendezte. A premier előtt közönségtalálkozón vett részt a teátrum emeleti páholyelőcsarnokában. Vişniec elegánsan lezser és ironikus bölcsességgel beszélt színházról, irodalomról, politikáról, társadalmi problémákról. Az író másnap a Humanitas könyvesbolt vendége volt, ahol bemutatták Ultimele zile ale Occidentului című új kötetét.
A színházi közönségtalálkozón először az író és rendező között kialakult barátság kezdetéről kérdezte a meghívottakat Nagy Orsolya, a Szigligeti Színház munkatársa, fordító és újságíró. Matei Vişniec elmondta: két éve a székelyudvarhelyi színháznál látta, hogyan rendezte meg Zakariás Zalán az író Migránsooook, avagy túlsúlyban a bárkánk című drámáját. Tetszett neki az az energia, az a vitalitás, amellyel a fiatal rendező dolgozott, ahogyan foglalkozott a színészekkel, és ahogyan viszonyult a darabhoz. Szereti, ha intellektuális vita alakul ki a művei kapcsán. A színháznak az a küldetése, hogy hasson az emberek érzelmeire, legyen min tovább töprengeniük egy-egy előadás után. Zakariás Zalán elmesélte: amikor az És a csellóval mi legyen? című Vişniec-darabot rendezte (ez volt az első mű az írótól, amelyet színre vitt), érkezett egy e-mail Franciaországból Matei Vişniec néven. A feladó gratulált neki, ám meggyőződése volt, hogy az ímél hamis, valaki tréfál vele, nem írhatott neki a szerző. Nem is válaszolt rá. Ennek öt éve. Aztán az első személyes találkozójuk során nagy meglepetésére kiderült, hogy a levél valódi. A fiatal rendezőnek egyébiránt ez a harmadik rendezése a Szigligeti Társulatnál (Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres; Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély – az előző rendezései). Zakariás Zalán szólt arról, hogy szeret játszani a szövegekkel. A Migránsooook például egy szocio-, tragiko-, komiko-eposz. Nem lehet definiálni. Az író szabadságot adott neki a rendezésnél, ami nem minden drámaíróról mondható el. A rendező hangsúlyozta: spirituálisan és intellektuálisan inspirálják Vişniec írásai.
A következő, a szerzőhöz intézett kérdés az volt: afféle művészetterápia-e számára a drámaírás, hiszen újságíróként nap mint nap sok problémával találkozik. Az író elmondta: 1987-ben vándorolt ki Romániából, Franciaországban kért és kapott politikai menedékjogot. 1990 óta a Radio France International munkatársa. Rádiós újságírói tevékenysége mellett különféle lapokban is publikál. Nos, a 28 év alatt rengeteg problémával, nyomorúsággal és emberi ostobasággal szembesült. Az aktualitások drámája nemegyszer mélyen megérinti. Persze nem mindenből ír drámát, hiszen túl sok a gond. Megfogalmazása szerint a problémákra lehet megoldást találni, a dilemmákra viszont nem. Őt érdeklik a dilemmák, ezeket ragadja meg drámáiban. Az ógörög tragédiákban is emberi dilemmák ismétlődtek, végül mindenki meghal, de senki nem hibás, csak a sors, a végzet. Újságíróként temérdek stupid, abszurd vagy éppen csúf dologgal találkozik. A benne lakozó újságíró pesszimista. A személyiségében lévő író viszont azzal biztatja: ne adja föl, lehet megoldásokat találni, fölcsillanhat a remény. Az irodalom és a színház segíthet ebben. Ezért is szereti, ha drámái nemcsak jól játszhatók, hanem olvasmányosak, önálló irodalmi alkotásként is megállják a helyüket.
Zakariás Zalán kifejtette: tévét nem nagyon néz egy ideje, inkább az internetről tájékozódik. Érzékenységgel reagál a társadalmi problémákra. Ez segít neki a színházcsinálásban is. Szóba kerültek a nyelvi kérdések a darab színrevitele során. Mint mondta, Vişniec sok metaforát használ. Elsősorban tehát nem nyelvi, hanem érzelmekre ható, metaforikus színház az övé. Drámái túllépnek a nyelvi problémákon. Elhangzott: a Napnyugat Expressz esetében egészen friss fordításról van szó. Jól lehetett fordítani a szöveget.
A szerző kifejtette: sok darab lefordítása kaland. Jó néhány éve franciául is ír. A francia nyelv fegyelmezi őt az írásnál. A románul írott szövegei zsigeribbek. Tisztában van vele, milyen hatalmas munka a fordítás. Fölmerül a kérdés, mi fontosabb: a szöveghűség vagy a tartalom, a hangulat- és érzelemvilág visszaadása. Caragiale a legnagyobb drámaírók között lehetne, ha darabjai jól fordíthatók volnának. A nyelvek apropóján szó esett az európai identitásról és kultúráról is. Matei Vişniec szerencsésnek tartja magát, amiért Franciaországba került, hiszen hamar beilleszkedett, otthon érzi magát. Amikor letelepedett ott, már jól ismerte a francia kultúrát, sokat jelentett neki a francia mozi, zene és irodalom. Az ő gyermekkorában a lurkók Jules Verne regényein nőttek föl, míg mostanság a Harry Potter-regényeket olvassák. Egyébként a globalizáció miatt sok kommersz termék is kerül hozzánk angolszász területről. Jó, hogy akadnak olyan művészek, akik túllépnek a kommersz világ csábításain.
És hogy miért vándorolnak ki manapság is az emberek? Szerinte a globalizáció igencsak közrejátszik ebben. Az ultraliberális szellemiségnek is megvan a hatása. Európa az átszerveződés, újragondolás, újraértékelés fázisában leledzik. Szükség is lesz mindezekre. Az emberek már nem hisznek a hagyományos politikai erőkben. Nem szabad hinni a totalitárius rendszereknek és a régi utópiáknak. Manapság pojácák kezdik átvenni a hatalmat. Ilyen pojáca például Donald Trump is. Ám valahogy meg kell állítani őket, nem kell hagynunk, hogy a pojácák uralomra törjenek. Zakariás annyit fűzött hozzá: a kivándorlás kérdése is egy súlyos dilemma. A Napnyugat Expressz tükrözi a balkániságot, mintha mi írtuk volna – a mi életünkről.
A beszélgetés végén Mircea Bradu, a nagyváradi színház egykori igazgatója, Anca Bradu rendező édesapja többek között közölte: leánya Szerbiában, az újvidéki magyar színháznál rendezte meg a III. Richárd betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből című Vişniec-drámát, amelynek nagyon jó volt a fogadtatása, a nézők megértették, átérezték az alkotás mondandóját.
Novák Eszter, a Szigligeti Társulat vezetője arra volt kíváncsi, hogy amikor az író szabadságot ad a rendezőnek, s új struktúrák teremtődnek, az milyen érzés a szerzőnek. Vişniec elmondta: Franciaországban sokszor összemosódnak a feladatkörök, és mindenki mindent csinál, az író dramaturg is, a rendező szövegkollázsokat készít stb. Aztán a végső hangsúly úgyis a nézőé. Neki sohasem volt bátorsága rendezni. Viszont szabad kezet ad a rendezőknek. Néha persze ebből bizarr dolgok születnek. Volt olyan eset Franciaországban, amikor úgymond színrevitték az Angajare de clovn című darabját. Talán ha 20 százalékát használták föl a szövegének. Amúgy az egyik legjobb drámájának tartja ezt a művet. Nos, ebben az esetben valószínűleg jobb lett volna, ha csupán az jelenik meg a plakáton, hogy Matei Vişniec darabja nyomán – magyarázta mosolyogva. Végül hozzáfűzte: szívesen tér vissza újra és újra Romániába. Távozásának volt értelme, ha visszatér.
Címlapkép: Matei Visniec és Zakariás Zalán a premier előtti közönségtalálkozón
Fotó: Fried Noémi Lujza
Az előadás méltatására a Várad áprilisi számában visszatérünk