Versek Thomas Bernhard nyomán
nincsen semmi
járkálok a házban és szeretettel
simogatom a tárgyakat
ebben a házban nincsen semmi
ami kriptára emlékeztetne
járkálok a temetőben és szeretettel
simogatom a sírokat
ebben a temetőben nincsen semmi
ami kriptára emlékeztetne
ebben a temetőben
valahogy minden olyan élő
ebben az országban nincsen semmi
ami kriptára emlékeztetne
semmi ami Európa
árnyékszékére emlékeztetne
tényleg nincsen semmi
amitől undorodni kellene
nem akart telni
kérdeztem magamat
és válaszoltam
de az idő csak
nem akart telni
ellenőriztem a koffereimet
hogy jól be vannak-e zárva
ellenőriztem magamat
hogy jól be vagyok-e zárva
kérdeztem magamat
és nem válaszoltam
de az idő
így sem akart telni
pedig minden koffer
jól be volt zárva
és én is jól be voltam zárva
magam ellenőriztem magamat
a temetőben jó
a döblingi temetőben jó
a döblingi temetőbe jó
melegen fel kell öltözni
a temető maga a művészet
Döbling maga a temető
a művészet maga a temető
jó melegen fel kell öltözni
hogyha a temetőbe igyekszünk
Döblinget fel kell öltöztetni
jó melegen
hogyha a döblingi
temetőbe igyekszik
de ha a döblingi temető
Döblingbe igyekszik
le kell vetkőznie
és ez maga a művészet
a temetések
az emberek azért
járnak temetésekre
hogy megfázzanak
lebetegedjenek
az emberek azért
fáznak meg
hogy temetésekre
járhassanak
és lebetegedhessenek
az emberek azért
fáznak meg
hogy a temetéseken
lebeghessenek
azért járnak temetésekre
az emberek hogy
megfázhassanak
lebetegedhessenek
és végre meghalhassanak
az ablakot kinyitja
kinyitja az ablakot
a fenyőágakra nyíló ablakot
hallgatja a fenyőágakat
kinyitja az ablakot
kinyitja a vízre néző ablakot
és hallgatja a vizet
kinyitja az ablakot
az erdőre néző ablakot
hallgatja az erdőt
kinyitja az ablakot
a szakadékra nyíló ablakot
még sincs a házban huzat
azt kérdezi
nézi a barokk angyalt
a lépcsőfeljárónál
és azt kérdezi
ma ki a latrinaszolgálatos?
nézi a barokk latrinát
a lépcsőfeljárónál a szolgálatos
és azt kérdezi
ma ki az angyal?
nézi a lépcsőfeljárót
a latrinaszolgálatos angyal
és azt kérdezi
ma ki a barokk?
nézi a barokk angyalt
a latrinaszolgálatos
és azt kérdezi
ma ki a lépcsőfeljáró?
azt mondom
mindennap azt mondom
magamnak
nekem abszolút
hallásom van mindennap
mindennap ezt mondom
magamnak
abszolúte ezt
hogy nekem hallásom van
azt mondom én
a mindennapoknak
nekem abszolút hallásom van
nekem magamnak
azt mondom én
az abszolút mindennapoknak
hogy nekem hallásom van
mindennap van hallásom
mindennap azt mondom
a hallásomnak
hogy nekem mindig
abszolút mindennap van
ha mondok valamit
ha mondok valamit
nem értik amit mondok
ha nem mondok valamit
nem értik amit nem mondok
ezek a végtelenül unalmas esték
mondtam
ezek az íztelen ízléstelen vacsorák
mondtam
ezek az élvezhetetlen lőrék
mondtam
ezek a nehézkes társalgások
mondtam
de nem hallották meg
amit mondtam
nem értették meg
amit mondtam
nem mondtam hogy szenvedélyes
tönkretevők munkálkodnak itt
kíméletlen zsákolók
vagyis kizsákmányolók
nem mondtam hogy mintha
a középpontban a gyomor állna
és azt sem mondtam
hogy a fejet kikapcsolták teljesen
de nem hallották meg
amit nem mondtam
nem értették meg
amit nem mondtam
mondtam
nem esik messze
a kalaptű
a paraván előtt fekszik
nagyjából itt
fontos hogy ide essen
(megmutatja a botjával)
nem azért vagyunk itt
hogy szívességet tegyünk
a kalaptűnek
pedig ha idejében kalapozunk
és rendben mennek a dolgok
hamar megtelik a kassza
és futja kalaptűre
a kalaptű mögött
a paraván látható
nagyjából itt
(megmutatja a botjával)
ez itt a kassza
ez meg itt a paraván
a kalaptű pedig
nem esik messze a kalapjától
szemlélődés és megfigyelés
a szemlélődés
és megfigyelés
élvezet
a leghatalmasabb
ha a szemlélt
vagy a megfigyelt
nem tud róla
akkor a legalantasabb
akarom mondani
akkor a leghatalmasabb
a hatalom számára
akkor a legalkalmasabb