2017. január 4 | Tóth Ágnes | Irodalom

Versek Fodor István fotóihoz

Ősz a Hargitán
Pipált az ősz és köhögött.
Pöfögtette a füstködöt,
mely odafent a Hargitán
kis karámokra ült lilán.
Magában meg csak nevetett,
hogy pipafüstjében tehenek
legelnek sárga füveket,
s nem látta, hogy a völgy ölén,
füstjét szabdalja már a fény.

 Téli rozsda
Nagy puha tél, szél sem zenél.
Ház előtt pár száraz levél.
Őszi emlék, ringó ágon.
Rozsdafoltok fehér vásznon.

Napfény ember
A napfény ember hóban áll
Nincs szája, így nem kiabál.
Egy erdész égi mása tán,
ki itt ragadt a Hargitán.
Fényteste hó felett ragyog.
Rajta majd vadak s angyalok
hagynak estére lábnyomot.