Kulturális folyóirat és portál

2011. október 7 | Varga Melinda | Irodalom

Városversek

I.
A város álomkórban

A város csak hömpölyög
szivarcsikk minden eszme
újragyújtható a tézis
a pénz, a mindenek feletti
hipotézis

A város csak hömpölyög
és benne a lányok
limuzinban királylányok
s de boldogok

A város csak hömpölyög
papírra nyomva az eszme
cserélhető pár bankóra
minden rögeszme

A város csak hömpölyög
bár utcalány lehetnék benne
hány papírvirágért
adod a húsod?
ha megvehető a csont
értéke van a vágynak is!
ágya minden álmodásnak
senkinek nem kell
más!

A város csak hömpölyög
a szerelem benne?
lásd ott a Múzeum tér
ott porlik hamuvá
a teste!

A város csak hömpölyög
érzed hogy alvad
a vére
szemedben parázs
hangja sompolygása
tükör betűidben
minden látomása

A város csak hömpölyög
korhadt ladik
a lelke
költők ülnek benne
nyakig szerelembe.

II.
Város az éjfelében

A város csak hömpölyög
üveggolyó kezében
tovagurulhatsz
rőzseszín játékszer csak
minden hajlék
az éjszaka pupillája
sárgán meszel be
akár a hajnalodás
olyan minden csönd
csak az ég násza
vérzik árulkodón

Város facebookra írva

A város csak hömpölyög
arckönyvek benne
képek dekoltázzsal és nélkül
az önéletrajzot a profil
cseréli le vagy fel
a hangulatot a státus
tetszésed gombnyomással
érzékelted
nem kell már leírás
líra sem
földi prozódia a nyerő
s nincs fotód, mi
elég trendi lenne
ehhez a máshoz.

A város csak hömpölyög
hiába rejtőzöl el benne
kiköp a titkos búvópatak
s szemlére vesznek azok is
akiket csak a tüdőszín fodrod csábít
egy alagúthossz erejéig

A város csak hömpölyög
s része vagy az árnak
az ölelés nyáltengere
ódivatú ide
csak az ölelhet, ki
hússal bánni nem tud
s az boldog ki húsban
él vadon.

Város múzsákban

A város csak hömpölyög
A térbe olvad újra a múzsa
Egy fülledt nyárelőn
Képzelt szerelem érintésfosztott
Képanyaggal
Illatok mivel melegszik a testkohó
Bár lennél illóolaj ma a mellen
A hajnalos álom, mi oly mohó
S ezüsttrófea a nyakban
Valós ölelkezés

A város csak hömpölyög
A bőröm fekete porcelain
Aranyfestékkel rajzolják át
A mosolyt mi oly profán
Csupor vagyok
Egy szupermarket gazdag
Teáskészletében
Kit túl magasra polcra raktak
És senki sem éri el.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu