Váradiság és egyetemesség
Reneszánsz műveltségű világpolgár, aki mindig megőrizte váradiságát, örömmel tért vissza ide újra és újra, aki hitt az egyetemességben, amelyet a kétpólusú Nagyváradról vitt mindenüvé. Akinek hihetetlen memóriája volt, akit kilencvenévesen is csodálatos szellemi frissesség jellemzett, s aki jó barátságban volt Horváth Imre nagyváradi költővel. Hubay Miklós drámaíróra, műfordítóra emlékezett április 3-án, születésének századik évfordulóján a Várad folyóirat és a Szigligeti Színház szervezésében.
A színház emeleti páholyelőcsarnokában megtartott megemlékezésen Biró Árpád Levente, a Szigligeti Színház kommunikációs felelőse köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve: ez a Hubay 100 rendezvénysorozat első eseménye. Lesz még egyebek között emléktáblaavató, májusban pedig a Szigligeti Társulat bemutatja az Egy szerelem három éjszakája című első magyar musicalt (amelynek szövegét Hubay Miklós írta) Novák Eszter rendezésében.
Szűcs László, a Várad főszerkesztője elmondta: a kulturális folyóirat Hubay Miklóssal foglalkozó tematikus lapszámmal készül a centenáriumra. Amikor Hubay született, még élt Ady Endre, még tartott az első világháború, s persze egész más Nagyvárad volt ez a város, mint akár egy évvel később, vagy most. Szűcs László szólt Hubay Miklós és Horváth Imre költő barátságáról. Egy vele korábban készült interjúban Hubay csak és kizárólag Horváth Imréről beszélt. Egyébiránt április 11-én, a magyar költészet napján lesz Horváth Imre halálának 25. évfordulója, s a Várad folyóirat erről is megemlékezik. Hubay egyébként számtalan Horváth Imre-verset tudott kívülről, s minden alkalmat megragadott, hogy idézzen e négysorosokból. Amúgy is csodálatos szellemi frissességnek örvendett, erről tíz éve, a váradi díszpolgárrá avatását megelőző rendhagyó Törzsasztal-esten is meggyőződhettek az irodalombarátok (a hangfelvétel néhány részletét is meghallgathattuk az eseményen). Szűcs László hangsúlyozta: fontos, hogy mindkettőjüket – Horváth Imrét és Hubay Miklóst – megtartsuk a köztudatban. A mítoszépítésnek pedig az életmű hozzáférhetővé válása, hozzáférhetővé tartása is része kell legyen.
Hajdu Géza színművész is fölelevenítette a Hubay Miklóssal kapcsolatos emlékeit, illetve az író jelenlétét a váradi színpadon (román nyelvű előadásokban is). Hangsúlyozta: Hubay tanult Budapesten és Svájcban, sokáig élt Firenzében, ám soha nem tagadta meg váradiságát, lépten-nyomon visszatért a városba, és mindig nagy örömmel jött ide. Hajdu Géza mesélt arról, hogy keveset játszották a színházban a váradi szerzők darabjait (Bíró Lajost például egyáltalán nem), ehhez képest három Hubay-darabot is színre vittek. ’63-ban játszották először az Egy szerelem három éjszakáját, amelyet H. Borbáth Magda rendezett, s játszott benne például Vitályos Ildikó, illetve a pályakezdő F. Bathó Ida gyönyörű vörös hajjal, tele vitalitással. Magyarországon később meg is filmesítették a zenés drámát, – „valami csoda az a film” – fogalmazott a színész. A ’80-as évek végén a román társulat is műsorra tűzte a darabot Szombati Gille Ottó rendezésében. 2004 őszén volt az Elnémulás premierje, az előadást Vadas László rendezte. A dráma egy nyelv kihalásáról szól. Amikor a váradi társulat Budapesten játszotta az Elnémulást, az író vitte a nézőknek az eredeti szöveget, merthogy a rendező alaposan húzott belőle, s a szerző azt akarta, hogy az egészet is elolvassák, – elevenítette fel az emléket Hajdu Géza. 2003 májusában mutatták be váradi színpadon a Freud avagy az álomfejtő álma című drámát Pinczés István rendezésében. Ebben az előadásban Hajdu Géza a fiákerost játszotta, s Hubay kiselőadást tartott neki arról, hogy miért fiákeros és nem fiákeres… Amúgy 85 éves volt Hubay, ez a szikrázó szellemiségű, reneszánsz műveltségű író, amikor a Freudot bemutatták.
Olasz-Svájcban is sokat tartózkodott Hubay Miklós, mesélte Szilágyi Aladár közíró. Hubay 2008 május 9-i nagyváradi díszpolgárrá avatására is visszaemlékezett. Zuhogott az eső azon a napon. Hubay mellett még két embert avattak díszpolgárrá: egy ortodox apácát és Florin Piersic színészt. Ez utóbbi majdnem másfél órán át beszélt. Hubay Miklós maradt utoljára, aki meghallgatásához már nem maradt túl sok türelme a városháza dísztermét megtöltő ünneplőknek, aztán épp Florin Piersic volt az, aki csöndre intette az embereket. Szilágyi Aladár többek között arról is említést tett, hogy mennyire elevenen élt Nagyvárad Hubay lelkében.
A nézők sorából először Kiss Törék Ildikó színművész szólt hozzá, visszaemlékezve arra, Hubay Miklós milyen élvezetesen beszélt az egyik debreceni Deszka Fesztiválon. Hozzáfűzte: a Kiss Stúdió is méltóképpen óhajt majd megemlékezni a közeljövőben Hubayról.
Nagy Béla, a Szigligeti Társulat egykori irodalmi titkára kiegészítésképp elmondta: Hubay Miklósnak igazi nagypolgári lakása volt Pesten. A dolgozószobája akkora volt, mint egy táncterem, s beborították a könyvek, kacskaringós utak voltak a könyvoszlopok között. Felidézte azt a napot is, amikor egy korábbi díjátadáson, Budapesten a Várszínházban váradiként méltatta az írót.