A vándor, akit a szíve mindig visszahúz Váradra
Kovács Péter, alias Kovax koncertezik október 8-án, vasárnap este nyolc órától a nagyváradi bábszínházban, a Lilliput Társulat Fux Fesztiváljának második napján. A zenész ezer szállal kötődik nemcsak Váradhoz, szülővárosához, hanem a Zöldfa utcai bábszínházhoz is. Lelkesen, nagy izgalommal készül a Jöjj vissza, vándor című koncertre. Próba után a bábszínházban beszélgettünk gyermekkori emlékekről, Zoránról, a Presser Gáborral való barátságról, zenéről, új dalokról, miegyébről. Íme, kis ízelítő a beszélgetésből, az egész interjú a Várad folyóirat novemberi lapszámában lesz majd olvasható.
Milyen érzés most visszatérni a bábszínházba? Milyen gyermekkori emlékek fűznek ide?
Meglehetősen felfokozott érzelmi állapotban vagyok, mivel úgymond itt nőttem fel a bábszínház falai között, hiszen édesapám, Kovács György a nagyváradi bábszínháznak volt a bábszínésze, írója, rendezője, dramaturgja. Egészem kicsi korom óta állandóan ide jártam, és a kulisszák mögül figyeltem, s magamba szívtam a bábszínház varázslatát. Azt szoktam mondani, hogy kétféle ember létezik. Az egyik, aki imádja a színházat meg a bábszínházat, a másik meg, aki nem vallja be. Még soha nem léptem föl a váradi bábszínházban. Eltelt az életemből 55 év. Most értem meg talán arra, hogy itt, ezen a számomra meghatározó színhelyen tartsak önálló koncertet. Igencsak erős érzelmi állapot ez. Nagyon készülök a koncertre.
Milyen repertoárt állítottál össze e különleges alkalomra?
Egyrészt próbálom kihangsúlyozni, hogy világéletemben kozmopolita ember voltam, ugyanakkor lokálpatrióta is. Igaz, hogy 33 éve mentem el a városból, nekem mindig Nagyváradra húz vissza a szívem. És ez már soha nem fog megváltozni, erre rájöttem 55 évesen. A plakáton három furcsa számjegy látható. A 33 és az 55 tehát erre vonatkozik. A 65 jelentése pedig: az az esztendő, 1965, amikor apukám kvázi a bábszínházzal meg ezzel az egész színházművészettel elkezdett ismerkedni, bekerült e bűvkörbe, és ’68-ban lett teljesjogú tagja az akkori bábtársulatnak. A koncertem révén egyrészt szeretnék a város előtt tisztelegni, azokra a magyarokra is gondolván, akik itt megmaradtak, bár egyre kevesebben, hiszen sokan elmentek Váradról. Úgy érzem, Várad mégiscsak az én városom, mindegy, hol élek. Ez az üzenet lesz az egyik sarkalatos pontja a koncertemnek. Másfelől pedig az édesapám emléke előtti tisztelgés, a szeretetem kifejezése. És természetesen szeretnék kedveskedni a nagyváradi Lilliput Társulatnak is, mert úgy gondolom, ez egy remek bábtársulat, nagyon jóindulatú és tehetséges trupp. Megnyugodtam, hogy ők viszik tovább a stafétát, mert jó kezekbe került. Szóval mindezek jegyében válogattam össze a zeneszámokat. Persze lesznek Tom Jones-dalok is az esten, ezt a karakteremből adódóan már elvárják tőlem. Elhangzanak egyebek mellett saját számok, meg persze Presser-dalok. Meg fogom osztani a közönséggel mindazokat a hatásokat, amelyek engem értek.
