Üdlak (első felvonás)
Komédia vagy sem, de 3 felvonásban Tudor Muşatescu A boldogság országa c. drámája nyomán
SZEMÉLYEK
TÖRITANÁR, 20 éve a Szent István Gimnázium tanára, polgári neve: Perectkeres
A Töritanár FELESÉGe, középkorú nő, valaha volt szépségét csodás módon konzerválta
A Töritanár ANYÓSa, azaz a Töritanár Feleségének az édesanyja, nyűgös, felesleges konc, megtűrt „kotty-belé”
CSAJSZI, a Töritanár lánya és kegyeltje, huszonéves, I. éves egyetemista az ELTE BTK történelem szakán, a Srácnál értelmileg-érzelmileg kicsit érettebb, ahogy a lányokra ez általában érvényes szokott lenni, szőke, érzelgős
SRÁC, a Töritanár fia, a Feleség és az Anyós kegyeltje, a Csajszinál néhány évvel fiatalabb, érettségi előtt áll, kissé zöldfülű, beceneve: Dzsigu
DOKTOR, az ideggyógyászati klinika igazgató-főorvosa, harmincas
ROCKEFELLER,
NAPÓLEON,
Egy GENERÁLIS,
PAGANINI,
Egy KÖLTŐ, ők mind az ideggyógyászati klinika kezeltjei
Egy NŐVÉR, épp, mint Kelemen Anna a magyar Playboy 2007. februári számának címlapján, az első, ill. harmadik felvonás tizenéves Cseléd-cigánylányát is ő játssza
ANGÉLA, a Csajszi egyik legjobb barátnője, azzal azonos korú
A titokzatos rózsaszínű PÁRDUC, a (fő)város egyik nagyon magas pozíciójú, és éppen ezért nagyon dögösen (tízcentis tűsarkú, testhezálló nadrág, nagyon szoros derékfűző, testhezálló felső, tíz centi széles karimájú kalap, arcát csipkés fátyol fedi, könyökig érő kesztyűk, minden rózsaszínben, a kiegészítők természetesen feketék) is öltöző nője, harmincas
CSELÉD a Töritanárnál, tizenéves cigánylány, valami utcáról felszedett hajléktalan, titokban állandóan uborkát ropogtat, a második felvonás Nővérét is ő játssza
Történik napjainkban, a (fő)városban
ELSŐ FELVONÁS
Tél, december vége felé, Mikulás után, de karácsony előtt, a téli szünidő előtt, úgy december 20. körül. A Töritanár otthoni dolgozószobája, mely tulajdonképpen nappali, vendégszoba és egyben családi ebédlő is. A válság miatt a lakás minden bútorzata ide van bezsúfolva, mindenki itt tartózkodik, lévén hogy a lakás legnagyobb szobája, és egyben egyetlen szobája, mely fűtve van. Szerény lak, nem túl módos. Hétköznapi, semmi kihívó nincs benne, csak használt bútorok. Kissé vidékies. Az ízlés helyét a szükségszerűség vette át (nagy a rendetlenség), de azért látszik: még értelmiségi család. A Töritanár asztala kéziratcsomókkal van teli. Amikor a függöny felmegy, mindenki az asztalnál ül: családi ebéd, a vége felé.
ANYÓS Na mi van, már megejnt nyem híjzlik a ljeves?
TÖRITANÁR (lekezelőn karikírozva) Hát ez annyira jó!… (majd) És akkor ugyebár, ezekben a válságos esztendőkben, meg kell szokni bármit, meg kell szopni még a legrosszabbat is.
ANYÓS (Feleség felé) Hallod? Bármit… Hallod? Mer’ azír’ fáradozok a két kezeimmel saját magamat üldöztetvén a konyhába, hogy nektek csak úgy főzicskéljek.
TÖRITANÁR De mondom, hogy ez annyira jó, naccsága…
FELESÉG Akkó’ mé’ nem esző’ mán?…
ANYÓS Szürcsölgeti, mint valami külvárosi csatorna a bűzlő trágyalevest…
TÖRITANÁR Túl forró ez nekem…
ANYÓS Nahja! Mintha nem mértem vón’ a le a hőjmérőüvell, mikó’ a kályhárú’ leszödtem s a tányérodba kitöttem.
SRÁC Ne haragudj, nagyi, de tudd meg, csak van vele valami. Nem eléggé zsíros.
ANYÓS Hát ha annyi kenyeret aprítasz beléjje, hát persze, me’ mind kiszíjja asz a zsírját…
CSAJSZI (Töritanár felé) A kenyér belseje… a bele, olyan mint a szivacs…
SRÁC Na megszólalt a mi kis Hamupipőkénk is, a mi kis Tündérszép Lilonkánk… (ironikusan karikírozva, szándékoltan csúfondárosan) „A kenyír belseje… a bélle, ollijjann, mint á szivács…” (nyávog is hozzá, nagy élvezettel, grimaszokat vágva, és illetlen, erőltetett, harsány mozdulatokat is produkálva)
TÖRITANÁR Elég legyen! Viselkedj, fiam, a saját húgoddal, kérlek!
SRÁC (továbbra is vulgárisan) Há’ most meg mi van? Csak azér’ me’ nagyobb nálam? Hamarabb hozta a gólya, micsoda pech. Ugye, nagyi?
ANYÓS (Feleségnek kacsintgatva, a Töritanár irányába) Nézd csak, mint röpköd itt a gólya! Mintha egy olyan széles nagy kéményünk lenne, hogy minden idegességed egyszerre csak kifüstölögjön rajta! Ülsz a kandalló közeliben, mintha mindjárt Szent István ereszkedne onnan le hezzád…
FELESÉG …Szent Miklós! Nem Izsvány! Te meg mit idegeskedsz egy kis élcelődés miatt?
CSAJSZI Élcelődjön csak a sarki kurváival így, akiknek a testét, testét… na persze, egyenest a seggét úgy fogdosgatná, mint kenyeret dagaszt a pék! De ne velem, aki…
SRÁC Inkább fogdosom sarki kurvácskáim testes seggit, mint ölelgessem a te lelki érzékenységed extra, hiper, szuper…
TÖRITANÁR Mit akarsz már megint, fiam???!!!
SRÁC …szuper lúzer tyukessz, tyúk-ec, tudod, a tyúkeszűtől…
TÖRITANÁR Mivel ezen kifejezés többértelművé válhat ennél az asztalnál, fiam, kérlek többet ne használd, se a közel, de sem a távoljövőben,… se! Legalább itt bent a házban, nehogy valaki magára vegye, valaki, akinek nem inge…
SRÁC (a Feleség fele kacsintva) Igeeeenis, apa!
TÖRITANÁR (a kacsingatások szemrevételezőjeként kanalát az asztalra veri) Pfffffffffffffóóóóóóóó, hogy azt a…
ANYÓS Ha olyan nyomoréknak érzed magad, legalább a forró levesed pfújold, hadd hűljön egy kicsikét. (kis szünet, majd) A te gyerekeid, te csináltad magadnak. Most akkor mit csodálkozol úgy? Alma nem esik messze fájától…
(a telefon csöng)
CSAJSZI (már megy is, de a Srác megelőzi) Ez az enyém lesz…
SRÁC Engem is kereshetnek ám…
FELESÉG Ha Khlothild lenne az, mondjátok meg neki, hogy még a Váci utcában soppingolok, még nem értem haza, de nyugisan hívjon vissza egy olyan jó órácska múlva.
ANYÓS És… és… és… ha véletlenül engem keresne Fahéjcsike-né, mondjátok meg neki, hogy fürdök a melegvizes kádba!
SRÁC (felveszi a telefonkagylót) Hallóóóúu! (a Csajszi még mindig mellette áll) Iiigen! Egy pillanat! Máris adom!… Apuuu, téged keresnek!
TÖRITANÁR Engem? Hogy engem keressenek? (odamegy, átveszi a telefonkagylót) Halló! Igen… én… Ááá… Jó napot, igazgató úr! Persze! Persze! Ma, még ma hat órára hozom is a konferenciát, hogy előre átolvashassa ön is… Nem, nem, nem… semmi gond, biztos lehet bennem. 20 éve már, hogy csak én tartom a Szent István Gimnázium december 20-i óévbúcsúztató beszédét… Igen, igen… Ne aggódjon: bennem tökéletesen megbízhat! Hatra a tanáriban vagyok a konferencia teljes és kész szövegével!… Na… Viszonthallásra! (a telefonkagylót leteszi)
FELESÉG Megint te tartod holnap az óévbulcsún az augusztus 20-i beszéded?
TÖRITANÁR (visszaül az asztalhoz) December 20-it, igen! Mint a Szent István Gimnázium legrégebbi történelemtanára, igen, persze, természetesen.
ANYÓS Augusztus 20-i beszéd december 20.-án! Najajigen…
SRÁC Az egész suli Szent Istvánnak becézi…
ANYÓS Augusztus 20-án mér’ nem tesznek oda, na akkor kajabálni a szentségit?
SRÁC Mer’ augusztus 20-án mindenki Hawaiiban nyaral, Óceániában körutazik, azér’, nagyi! De így, december 20-án, Szent Miklós-i hangulatban…
TÖRITANÁR Szent István-i…
SRÁC …No jó, legyen hát akkor tőlem akár Szent István-i is, ehhh, kit érdekel? Mindenki a buliért van ott, úgyis… Áááá, apropó a buli… Na erről jut eszembe… Tudod, hogy ma órák után, miután már elmentél, keresett téged a rózsaszínű Párduc?
ANYÓS Hát az meg kicsuda?
SRÁC Cvitlike nagykorú húga…
FELESÉG Ssssssssss Cviklikte meg ki a csuda?
SRÁC Szviklike! Anyáááám, hát az valami kész…! Tezsvír… Korgómorgó Szvitlike, az én padtársam…
ANYÓS Ááá, a torreádor? Az, aki eltörte a szülinapi bulidon a teáskannát, és mind leforrázott vele, amikor…
FELESÉG És az a nagykorú húga meg kicsoda?
SRÁC El van má’ válva. De olyan dögös macska, hogy… hhhjjjjaajjjajajajaj!!! Príma matéria!
FELESÉG Aha, szóval azért becézitek a rózsaszínű Párducnak?!…
SRÁC Amiért… mert úgy járkál… tudod, a lépései…
ANYÓS …mint egy párduc…
SRÁC …mert az ő maga: egy párduc! Úgy karmol! Mint aki a dzsungelben vadászna…
FELESÉG (a Töritanár fele) Ssssssssssmit akar tőled ez a rózsaszínű Párduc? Miért keres téged?
TÖRITANÁR Valószínűleg a drága kicsi kis Korgómorgó-fi Cvitlikéje miatt… Közbenjárjon az ügyében… Bukásra áll… Történelemből…
ANYÓS De mér’ a nagykorú húga kell közbenjárjon? Apja nincs annak a gyereknek?
TÖRITANÁR De van, csak már évek óta meghalt.
FELESÉG Miket nem tudsz te, na hallod?!…
TÖRITANÁR (kissé megzavarodva) Mer’ ahányszor csak hallgatom, amikor felel, ez a gyerek, ez a Cvitlike mintha egy halotti torról érkezne, úgy beszél, halványan, bágyadtan, üresen…
ANYÓS Akkor meg mér’ nem a gyerek anyja lép közbe?
TÖRITANÁR Ammán rég újraházasodott, s világgá ment. Eltűnt. Hogy foglakozna hát az itthagyott, hátrahagyott, elhagyatott ügyes-bajos fiacskájával?
ANYÓS Látom egész’ pontosan informálva vagy.
FELESÉG Honnan tudod te mindezeket?
TÖRITANÁR Maga a saját nagykorú húga mesélte el nekem mindezt…
ANYÓS A rózsaszínű Párduc?
TÖRITANÁR (eléggé kezdi zsenírozni ez a fajta faggatózás) Igen, egyszer még volt bent a suliban, s az udvaron álldogálva a szünetben… De én ezeknek a beszélgetéseknek nem is tulajdonítottam olyan nagy fontosságot akkor…
FELESÉG Beszélgetések…??? Akkor???… De én igenis, úgy látom, hogy nagyon is fontosak lehettek azok a kettesben tartott beszélgetések, akkor…
CSAJSZI Az udvaron, a szünetben? Mindenki látta előtt? Anyu, igazán, ne már…
FELESÉG Te akkor szólalsz meg, amikor kérdezünk! Tudjuk nagyon jól, hogy apuka oldalán állsz mindig.
CSAJSZI Hát én ezt az egészet eléggé nevetségesnek tartom, igazán, már nehogy…
ANYÓS Nevetséges? Bezzeg amikor Fahéjcsike-né egyetlen kicsi kis drága unokájáér’ „jártam közbe”, egyből megbuktatta…
TÖRITANÁR Fahéjcsike-né unokája egy nagy nulla! Érted? Ha én átengedem, a felsőbb kontroll engem buktat le, érted?
SRÁC Há’ssze nem is tudom, nekem elég szimpatikusnak tűnt, úgy ahogy volt…
TÖRITANÁR Nem kérdezett senki! Akkor szólalj meg, mikor kérdeztelek!
ANYÓS Persze, mer’ véleménye, szóláshoz való joga itt csak a te kedvencednek lehet, apuka lányának, hah! (csúf grimaszt ejt a Csajszi irányába)
SRÁC Végülis akkor most ebédelünk, vagy mit csinálunk?
(erőltetett nyugalommal tovább esznek)
SRÁC (a szájával purcog, mint a lakáscsengő) Ttttttttttttrrrrrrrrrrrrrrr… PPPpppppppppprrrrrrrrrrrr…
ANYÓS Najamij van, mejgent elromlott a csengőü?
FELESÉG (a Töritanár irányába) Megint hívni kell a szerelőket… Egy kis javításra lenne szükség…
ANYÓS És egy kis aprópénz elkelne a savanyúságra is…
TÖRITANÁR Most nincs semmi… Majd jövő héten, hétfőn, mikor osztják a fizetést. Majd akkor… Talán…
SRÁC Hogyhogy hogy? Egy héten át csak megnyomja valaki kint a lakás csengő gombját, s én meg csak: ttrrrrrrrrrrr, pppppppppppprrrrrrrrrrrr…
CSELÉD (be) Csöngetni tetszettek, engem hívni?
SRÁC (büszkén kivágja magát) Igen! Én csengettem.
FELESÉG Eltakaríthatod az asztalt. Befejeztük az ebédet. Hozhatod a desszertet…
CSELÉD (eltakarítja az asztalt) Na milyen volt a szalmakrumpli? Ízlett a finom szalmakrumpli a finom sült csirkével?
FELESÉG Felfordult a világ! Ha jól vetted volna észre, alig fejeztük be a levest! Min jár neked az eszed? Sült csirkén? – Na hallj oda!!!… Második nem kell! Jóllaktunk ennyivel is. Majd megmarad vacsorára! Most pedig…
(cseng a telefon)
CSAJSZI (felugrik, most az egyszer ügyesebb, mert a Srác előtt ér oda, és fel is veszi, de csak a száját tátja ki, mert a Srác kikapja a kezéből a telefonkagylót) Hhhááá…
SRÁC (durván) Add ide, mer’ nekem lesz az!
FELESÉG Ha Khlothild lesz az, mondd meg neki, hogy a teli fürdőkádban a melegvízben lazítom a Váci úti soppingolás után meggémberedett tagjaimat, ah…
ANYÓS Most meg mér’ te fürdesz énhelyettem, he?… Na! Ha Fahéjcsiga-né keresne, mondjátok meg neki, hogy… mámma már csak aprópénzben játszom, rosszat álmodtam az éjjel, nem jó előjel…
CSAJSZI (a bámuló Srác kezéből hirtelen erőteljesen kikapja a telefonkagylót) Halló! Igen, tessék!… Csak egy pillanat!… Már adom is. (a Töritanárnak) Megint csak téged keresnek! A Nemzeti Tankönyvkiadótól… az akadémiáról…
TÖRITANÁR (a telefonkagylót átveszi) Halló! Igen! Én vagyok! Perectkeres professzor úr, igen… Csak tessék… Jó napot kívánok, igen… Hallgatom… „A magyarok történelmé”-ből csak az első kötetet írtam meg… A második kötet… az még nincs kész… Most írom… Dolgozok rajta… Minden anyag megvan már hozzá… Hááát, tudom is én mikor lesz meg?… Az első köteten fél évet dolgoztam… Kicsit elfárasztott, de azért még bírnám magam, ha a családom munkám megfelelő körülményeinek hátterét… (elhalkul)
ANYÓS (a Feleségnek) Na hallod, aszongyahogy mi nem biztosítunk neki megfelelő körülményeket! Mi! Érted! Hogy mi! Ha a történelem-könyveiben is úgy hazudik, mint a saját családjának, hát akkor… Milyen könyveket firkálgat ez össze-vissza még?
TÖRITANÁR Hát kérem… Ha gondolja, már holnap alá is írhatom azt a szerződést. Csak annyit azért semmiképp sem tágítanék, hogy ez a második kötetem is részletekben jelenjen meg. Vagy az egész mű, a teljes egészében, egyszerre, vagy semmi… Jó! Rendben van. Akkor meg is egyeztünk. A viszonthallásra. (leteszi és az immár eltakarított asztalhoz ül, újra írni, már ki tudja hányadszor)
FELESÉG Ha egy része már kész van, mér’ nem adod oda nekik? Aszontad hogy minden kész részér’ részletben fizetik az előleget. És tudod milyen nagy szükség lenne most a pénzre, mikor a gázt megint megdrágították, pont most, télnek közepén… Nekünk a fáskamránk meg…
TÖRITANÁR A mű nem engedi. Hogy kompromittáljam…
ANYÓS Te,… vedd el azt a pénzt, ha adják, s kit érdekel a te nagy műved?… Mer’ mi itt nem műveket ebédelünk, és mától már a hazai csirkehús is megdrágult…
FELESÉG Tankönyveket írsz, melyeket e fél ország érettségiző diáksága olvas, és mégis így kell nyomorognunk?
ANYÓS Szenvedünk, senyvedünk és tespedve gennyesedünk. Mer’ te hagyod, hogy jól átverjenek téged a nagy oktatási miniszterek ott fenn az akadémián! Egész nagy történészi műved is mind felapríttatod nekik, megelégszel szerény kis aprópénzzel, nyájas mosolyukkal, míg mi itt…
TÖRITANÁR Hát mit akartok tőlem? Ennyit érek nekik és kész! Ennyit ér nekik a munkám, és kész!
ANYÓS Ennyit? – Ah, na hallod: ezért kellett lehúzzak két világháborút és utána meg fél évszázad gyilkos kommunizmust, pfúúúj… Hát kellett neked a nagy Európa! Euró? – Páh, milljom! Mit tudsz te a történelemről? Semmit sem éltél át…
TÖRITANÁR Hát mi a fenét akarsz hogy csináljak…? Pörgessük csak vissza az időt, mint egy elromlott órát, hogy újrélhessük, és okosabban?… – Mit okosabban? Ugyanazzal a tyúkeszeddel mit akarsz te okosabban csinálni? Ha kitesznek is Amerikába, ott is ugyanúgy nyámnyognád mások nyakán csüngve a magadéit!… Eh, ugyanúgy elbasznánk, ugyanazokba a fatális tévedésekbe esnénk bele,… Akkor meg mi a halál faszát akarsz te tőlem?
ANYÓS Pénzt! Hogy rendesen, normálisan éljünk!
TÖRITANÁR Pénzt! Pénzt! Pénzt! Mer’ az sosem elég! Mer’ abból mindig több kell! Minden nap egy melegvizes kád meg sültcsirke csokoládétortával?!… Meg 30 fokos fűtés, még akkor is, ha 3 napig üres a lakás?
ANYÓS Mit csináljak? Mi nők, fázósak vagyunk. Eleget fáztam én már ebben az életben…
TÖRITANÁR Még az ablakok is izzadnak, olyan fűtés van itt, de ti… Mer’ azér’ kellett most venni az új plazmát nektek, mer’ egész Európába már mind leszedték a boltok polcairól, merhogy káros az egészségre, de én azér’ még megvettem nektek, hogy ne kuncsorogjatok annyit a közelemben, hogy legyen 1 méter átmérőjű baszott plazmátok, hogy minden nap, jóban-rosszban csak a jó barátaitok közt lehessetek, s hőseitek gömbőlű szép fejét életnagyságban kémlelhessétek… Hát… Mit akartok még?… A történelmi regénysorozatom már meg se teszi, mi?
ANYÓS Há’ kit érdekel, drága lelkem, manapság a klasszikus magyar irodalom?…
FELESÉG (csöndesen pityeregve) Azt a múlt héten adtam be a kiskörúti antikváriushoz, szép kis összegecske kerekedett ki belőle, abból hozattam a cseléddel a reggel egy öl fát a fűtésre…
TÖRITANÁR Na, legalább te jól menedzseled itt a pénzügyeket, ugye, ha már én egy tökkelütött lúzer lennék nektek… Mer’ ugye… Nektek csak… Pénz! Pénz! Pénz! Assz kell! Hát mit akartok ti tőlem, he? Nem vagyok én bankár!
(kis szünet, majd)
FELESÉG (csöndesen pityereg félrehúzódva, maga előtt bomladozik) Hát minek ez az egész? Azért élünk, hogy nyomorkodjunk? Hát nem volt elég elmúlt 20 esztendőnk?…
(kis szünet, majd)
FELESÉG Hát mi a fészkes fene vagyok én neked, he?
(kis szünet, majd)
FELESÉG (hangját emelve) Hát mi a fészkes fene vagyok én neked, he?
TÖRITANÁR (hallgat)
FELESÉG (hangját emelve) Kiadtam neked két szép, makkegészséges, okos gyermeket, a nagyobbik, a lányod már első helyen jutott be a nyáron az ELTE BTK történelem szakára, annyira szeret téged, hogy még követ is azon a göröngyös pályádon…
ANYÓS A kis buta… Szegény… Na majd ha kinyílik annak csipás szeme… na akkor majd lesz aztán hadd el hadd…
FELESÉG (hangját emelve) …És te így viselkedsz velünk? Nem kötnél már végleg oda, magad köré, a te olcsó vezetékes telefonod köré, minket?
TÖRITANÁR (hallgat)
FELESÉG (hangját emelve) Hozzád beszélek, nem hallod? Vagy csak teszed a süketet?
TÖRITANÁR (hallgat)
FELESÉG (most már torkaszakadtából ordibál) Válaszolj, ha kérdezlek!!!!!!!!!! (kis szünet, majd) Mi vagyok én neked, he?
TÖRITANÁR (ránéz, undorodva veti oda szikár szavait) A feleségem.
FELESÉG (kissé lehűlve) …A feleséged…
TÖRITANÁR (csakazértis rátesz még egy lapáttal) És két szép, okos, makkegészséges gyerekem édesanyja…
FELESÉG (teljesen lenyugodva) Az… Az… A gyerekeid…
(kis szünet, majd)
ANYÓS (a maga bugyutaságával) Ne adjak egy nyugtatót, hogy ne legyen ennél rosszabb is?
(csönd, senki nem válaszol)
ANYÓS (titokban előveszi zsebéből a Zwack unikumát, jó nagyot hörpint belőle, majd elteszi. De mivel a csönd tovább tart, e játékát megismétli, majd beszédhibásan) Csak ez a Zwack, ami kitart még mellettem… Ez volt velem az első, de a második világháborúban is. (csönd, kis szünet, majd) És ez kísért végig engemet a komcsik idején is. (öntetszelegve hörpölgeti) Jót tesz. Az egészégnek. Az idegeknek. Erősít. Olyan, mint az orvosság. Akár a patikákban is árulhatnák… Aztán… ez a gombölű kis üvegcse… üvegcsém, he-he-he… Velem vóut, me’ sze’ nem hagyott el, pedig elgurulhatott vón’ a ezerszer is tűlem, amennyit iddogáltam belűlle, rég megunhatott vón’ a már… De nem, hűséges kis patikám… Hűséges kis pajtikám… De még a kutyánál is jobb, mer’ az ugat, ez meg nyugtat! Ez legalább fűt. Életben tart. Mer’ mozsmá vége az átmenetnek izs, ihunn van itt Hejerujurojó… (közben már jócskán becsicsált, ki se bírja ejteni) phha… Hogy jó? Hogy rossz?… Fene tudja! Éppenhogy nem a vörös zászló, hanem a kék lobogó, azmit a szél fellibbent… S a pór nép, melynek vezéreszme kell… Szent István meg… intelem… hogy jaj de milyen dics-hőőőű-ü jelenét levezethesse megszépített múltjábóuhuhuhúúú-l… Barátok közt vagyok. Szarva. Szarka. Szarka szarva. Szarvas szarva. Szarka szarvas szarva. (saját selypítésén röhög, undorral) Szajok a szajokba. Hahahaha… Kaki a bilibe… (atombomba-„játék”) Kaki-maki-maga-szaki… Nágászáki… Mágád szárd ki!!!… Pppppprrrrrrrrrrrttttttttrrrrrrrrrrrrffffffffffffúúúúúúúúúúúúúúúú… Bummm!!! Bupurc. (elcsendesedik)
CSELÉD (bejön egy kisebb tortafélécskével) Nah, akkor, ha nem tetszik kérni a szalmakrumplit csak vacsorára, hát nem tudom, eléggé meg fog az addig száradni, nodehh…
FELESÉG Elég legyen már! A sült csirkehúst majd hozzáképzeljük, s úgy eszünk majd: erőltetetten rágicsálva!… Na!…
CSELÉD A desszertet előbb a Töritanárnak méltóztassanak adni, mer’ ő az első szeletben látja a legfinomabb adagot…
TÖRITANÁR Igen, igen… Adjátok csak ide… mer’ én bármit megeszek. Ezekben a válságos időkben én mindent megeszek. Hozzászopattam magam még a legnyamvadtabb falatokhoz is, de ezek amint látom bizony…
ANYÓS (hirtelen feleszmél) Na hallod, te, itt most befejezted az álszenteskedést, mer’ már így is jól felidegesítettél bennünket. Ki tudja, mi jár a fejedben, hogy szeretsz te minket, de a valóság az, hogy minden második szavadban csak az undor, a köpedelem, a sértegető lehordás ömlik, hiába is édesítjük néha egy kis csoki-tortaszelettel az életedet kicsit meg…
TÖRITANÁR Mer’ mintha nekem nem lett volna elegem belőletek! (feláll) Egészségetekre! (a törlőrongyot az asztalra csapja, vízzel öblített száját mind a csokitortárcskára pfújja)
FELESÉG Aha! Még neked áll feljebb, mi? Te kezdesz mindent, és még te is végzed be, mi? Még az utolsó szó is mind a tied kell legyen, mi?
CSAJSZI Apukám, kérlek, maradj az asztalnál…
TÖRITANÁR Elegem lett, szemem édes kicsi fénye, elegem lett… (igyekszik félrevonulni)
ANYÓS (a maga bugyutaságával) Ne adjak egy nyugtatót, hogy ne legyen ennél rosszabb is?
CSAJSZI Nem úgy van az, nagyi! Apuka reggeltől estig csak dolgozik, hogy legyen egy normális, háromfogásos ebédünk… Úgy gondolom, hogy ő kéne itt mindenekelőtt jóllakjon…
FELESÉG Hásakkó mi van? Tiltom én? Lebilincseltem a két kezét?
CSAJSZI Hogy mindig fel tudjátok idegesíteni! Azt! Azt igen! És méghozzá ebédidőbe! (ingerülten feláll, az asztalra vágja nagy idegesen a törlőrongyát, és bosszúsan a szobájába vonul, mialatt a Töritanár kissé felereszkedett, és visszahelyezkedett eredeti helyére)
FELESÉG Na mmmost akkor meg vagy-e elégedve azzal a neveltetéssel, amit te éveken át kutyuli-mutyuli… neki nyújtottál?
TÖRITANÁR (írásra készülődik) Ne haragudjatok, de én még meg kell írjam a konferenciámat…
ANYÓS Azt igen, firkálászni augusztus 20.-i szentbeszédeket december 20.-ára, azt bezzeg tudsz! De hogy egy éve már leérettségizett lányodnak egy normális mobiltelefont vennél szegénynek legalább szülinapi ajándékként… na azt mánnn’… Mer’ te vagy itt a nagyfőnök, aki minden telefonbeszélgetést lehallgat, és minket jól megreguláz majd, hát nem mondom, ehhez aztán értesz ám!… Egész nap csak a telefoncsörgést lesi mindegyik, s szökik is, ha…
TÖRITANÁR Mer’ a vezetékes még mindig olcsóbb! És ezekben a válságos időkben…
FELESÉG Vajon? Tényleg az?
ANYÓS Nem is látod már, hogy szeret ő téged? Mint egy kiskutya, úgy körülcsaholászik téged… Kutyu-mutyu szemem fénye, ’puka, ’puka,… egyetlenem! Te meg… Le se szarod a saját lányod!!! Ezzel tartod te őt fogva ebben a házban? Egy vezetékes telefonnal, mer’ az olcsóbb? Minnyá’ kirepül a házból, s aztán megbánod még azt az olcsó feszethéjkhes telefonodat is… Mer’ mit visz magával innen, ha már egy mobilja sem lehet szegénynek?
FELESÉG Szeret a lányod, ’puka lánya, vagy csak egyszerűen sajnál téged, azt már nem kérdem én meg…
ANYÓS Igen!… Igen!… Igen!… Mer’ téged mánnn’ csak sajnálni lehet…
FELESÉG (csöndesen sírdogál)
ANYÓS Hagyd csak! Ne itasd az egereket!… Nem biztos, hogy historikus lángelméje meg is érdemli…!
FELESÉG De a két gyerekem! A mobiltelefonok hiánya…
(a telefon cseng)
CSAJSZI (gyorsan jön be, megelőzi a bódult Srácot, felveszi a telefont) Halló!
FELESÉG Ha Khlothild az, mondjátok meg neki, hogy lementem 3 hétre anyámhoz…
ANYÓS Najjja, há’ persze! Mer’ mi vagyok én? Falusi kúria? Vidéki fúria? Mondd csak meg neki, kedvesem, az igazságot, csakis az igazságot: hogy anyád nincs itthon, én meg megfulladtam egy kád melegvízbe…
CSAJSZI …Egy hölgyemény érdeklődik felőled…
TÖRITANÁR Felőlem? (meglepődve emelkedik és igyekszik a telefonhoz) Vajon ki lehet az?
CSAJSZI Nem tudom… Fogalmam sincs. Be se mutatkozott… (a telefonkagylót bágyadtan leteszi az asztalra, és visszamegy a szobájába)
SRÁC (mint kutya, ugrásra kész minden egyes telefoncsöngésnél) Hölgyemény… Ahhhaj… (enni kezd egy csoki-tortaszeletet)
TÖRITANÁR (a telefonba) Igen, én. Jó napot kívánok, hölgyem… Igen, épp most szóltak nekem, hogy ön órák után keresett az iskolában…
SRÁC (teli szájjal) …a rózsaszínű Párduc. (kacsingat)
ANYÓS és FELESÉG (tátott szájjal hagyják abba a kajálást, hogy minél figyelmesebben hallgatózhassanak)
TÖRITANÁR A legnagyobb szívességgel, hölgyem. De nézze csak, ma írnom kellene egy konferenciát, és…
ANYÓS Kellene… Hallod milyen érzékien fogalmaz? Kellene… Nem bírja egyenest, minden kertelés és köntörfalazás nélkül kimondani azt, hogy: kell!
TÖRITANÁR …az iskolai ünnepségre, holnapra, az óévbúcsúztató bulira, úgyhogy nagyon sajnálom, de ma egyáltalán, semmiképp sem tudok bemenni a belvárosba, hogy a vacsorát önnel… Áááá, hát akkor az már… nagyszerű! Ha lenne olyan kedves, hogy személyesen idefáradjon… Főleg hogy…, ahogy ön igen pontosan fogalmaz, személyes ügyről lenne szó… Izé… Fontos, persze, persze, egy nagyon fontos személyes ügyről…
SRÁC No fene? Azt már nem is kérded meg, hogy egészen pontosan milyen ügyről lenne szó?
TÖRITANÁR Akkor egy óra múlva. Itt. Nálam. Jó, rendben. Várom. A viszonthallásra! (a telefont leteszi)
FELESÉG Ide hallgass, te! Míg a férjem vagy! Nekem sehogyan sem tetszenek ezek a hölgyek, ahogy nyomulnak, érted, ártatlan emberek magánéletébe, érted? Elmegy érted titokban az iskolába, leselkedik utánad, üzenget, dumcsizgat veled a sarkon, telefonon bizalmasan suttog veled, végül meg itt van egyenesen a lakásban, a szobádban, mindjárt az á…
ANYÓS Legalább ezt a házat tiszteld meg, ha már a benne élőket nem! Hova jutottunk!
TÖRITANÁR Úgy gondolnám, hogy mégiscsak jogom lenne a saját házamban évi egy vendéget illőn fogadnom…
FELESÉG Az nem vendég! Az egy nő!
ANYÓS És még milyen!
TÖRITANÁR (hangját emeli) Remélem hogy azalatt az elmúlt 20 év alatt, amíg ebben a házban veletek éltem, hozzájárultam szerény képességeimhez mérten annak fenntartásához.
ANYÓS Csodálom, hogy nem tartottad még fennebb, mer’ nekem mán a fejem fölött is csöpög bé a hólé, hogy minnyá kivisz a nullfokos huzat… az örök jégverembe.
FELESÉG Mindenesetre én nem várom meg ezt a hölgyeményt, inkább megyek sétálok egyet, addig amíg te itt vele…
TÖRITANÁR Nem is szükséges. A rózsaszínű Párducnak velem van dolga, csak velem…
ANYÓS Hát éppen ez az! Hát éppen ez az! Mer’ mi nem akarunk titeket zavarni…
FELESÉG (feláll az asztaltól, idegesen odacsapja a törlőrongyot) Hát köszönöm szépen ezt a mai szép ebédet is. Egészségedre! (a kábult Srácnak) Csöngesd csak meg a cselédet egy kicsit…
ANYÓS És utána kérlek, telefonálj Khlothildnak is, kérdezd meg, mennyiben kártyáznánk ma?
SRÁC (a szájával purcog a cselédért) TTTTttttttttttttrrrrrrrrrrr… Pppppppppppppppprrrrrrrrrrrrr… (majd telefonál is) Hallóóóúu! Khlothild asszony? Kezitcsókolom! Én vagyok az, Dzsigu! Khlothild néném, anyám kérdé, hogy mennyiben kártyáznátok mámma, mer’ ha arról van szó, átlibbenne ő is hezzátok… Jó. Csak egy pillanat, most szólok neki. (Anyósnak súg valamit, mire az igent int vissza) Nagyban. Ma csak euróban. Egyelőre csak egy- nullásokban. Jó. Azt üzeni, késés nélkül érkezik, de várjátok meg, nélküle nehogy elkezdjétek!!!
FELESÉG Mondd, hogy én is megyek!…
SRÁC Kezétcsókolom, Khlothild néném! A viszonthallásra! Pááááá, édes lelkem… (a telefonkagylót leteszi) Négyre ott legyetek.
CSELÉD (be)
ANYÓS Vidd ezt a desszertet, mert elszellentettem az eszemet! (titkon a Töritanár reakcióit lesi)
CSELÉD Dehát mi? Nem ízlett? (az asztalt eltakarítja, a Srác viszont nem engedi a tortaszelettel teli tányérját a kezéből ki)
FELESÉG De, csak épp nem tudjuk lenyelni: mint valami szálkás hal, minduntalan torkunkra akad… Majd megfulladunk…
CSELÉD Há’ ejisze nem rummoztam bé eléggé, hogy lecsússzon…
SRÁC Add ide anyám tányérját is…
CSELÉD (oda adja a Feleség maradékokkal teli tányérját is) Nagyanyád tányérját már nem merem neked hagyni, azt még a kutya sem eszi meg, ’sze egész éjjel a Zwack unikumban áztatta a protézisét…
ANYÓS (a Cselédnek) Szóval te voltál az, aki kora reggel jól behörpintettél az én Zwack unikumomból, hogy a fele máris hogy majd’ hiányzik belűlle…
CSELÉD Hát ha maga mondja, naccsága, akkor bizonyára hogy úgy is volt… (kis szünet, majd) Oszt’ meg csípett nagyon a hideg, meg csipás is vóutam még, alig nyitottam ki a szemeimet a nagy álmosságbóul, hogy kellett is menjek, me’ kü’dtek naccságáék egy tajiga fáér’, de asse’ tóou-uoóm honnét hozzam… oszt’ mi más melegítsen fel két perc alatt, mint naccsága Zwack unikuma???!!!…
FELESÉG Ha Khlothildhoz megyünk, gyere, menjünk, öltözzünk már át, anyám…
ANYÓS S hadd hagyjuk egyedül egy kicsit a mi drága kicsi kis, nagyrabecsült Töritanárunkat a maga dzsungelében, hadd vadászgathasson egymagában, míg végleg el nem karmolják!… (büszkén kivágva magát kimegy, Feleség is kíséri, utánuk meg a Cseléd a letakarított asztallal)
SRÁC (izgatottan zabál, teli szájjal, jó szaftosan csámcsog) De mit akar tőled ez a Párduc?
TÖRITANÁR Te csak zabáld ott a ’ládéd, s hagyj békén: dolgozom, nem látod? – írok.
SRÁC Majd meglátod, előbb-utóbb át fogod engedni a drága kicsi kis…
TÖRITANÁR (hallgat)
SRÁC (két kanál közt) Eddig még senki nem állt ellent ennek a…
TÖRITANÁR (hallgat)
SRÁC …Sssssteli van pízzel! Aranyba méri minden vagyonát. És szegény Cvitlikéjének nem ád egy fityinget sem… Semmi pízér’ a világon…
TÖRITANÁR Rágjad, Dzsigum, szorgalmasan, mer’ mindjár’ mind kiesik a szádból az a rumos csokoládé-tortaszelet…
(a telefon csöng)
CSAJSZI (gyorsan be, a telefon fele igyekszik, akárcsak a Srác, aki hiába is szökött fel a kajájától, mert mégis lekési, mert teli a szája) Halló!… Igen… Kicsoda?… Kivel? (csalódottan) Igen… Máris adom, kérem… Téged keresnek… (a telefonkagylót a Srácnak nyújtja és visszamegy a saját szobájába)
SRÁC (a telefonba: a kezdeti harsány, bölcselkedő hangneme fokozatosan válik az ellenkezőjévé) Hallóóóu!… Szvitlikém, hát te vagy az?… (kissé elfordul a Töritanártól, halkabban) Igen, igen, egyedül… Mondjad csak,… aha… ja… micsoda? Na ki vele, hadd halljam!… (kis szünet, majd) Hát kérlek!… Na jól van na, jól van na… s-s-s-s-s-s-s-sssssssssss… Csak nekem ne ordibálj, nem vagyok süket!… Engem igazából nem is érdekel, ’sze… Ho-ho-hhhóóóu… Nekem aztán semmi közöm. A te agyadból pattant ki, te is vitted véghez a te saját két kezeddel, még az ujjlenyomatok is… (a Töritanár egyre figyelmesebb lesz) Ammán a te dolgod! Én kint várakoztam, honnan tudtam volna, hogy te ott bent mit csinálsz, ha? A saját húgod házában voltál, bent… Kérlek… Tőlem aztán mehet… Nem adok egy fityinget sem! Érted? Nem a múlt héten kártyáztad el előlem, s basztad be a hülye lottószelvényeidbe?… Há’ te nem írted hogy nincs pízem?… Mit akarsz? Mi? Szent Istvántól? Nincs is… s ha lenne sem adna… Anyám… Nagyanyám… Azoknak még aprópízük sincs… Na jó, jó, jól van na, majd kicsit később részletesebben is megdumcsizzuk, csak csendesebben, ne ordibáld itt nekem szét ezt a házat… (észreveszi, hogy a Töritanár figyeli) Ötkor a hatosba, aha, a „Lakhatósba”. Sssssst! Sz’assz! (a telefonkagylót leteszi, teljesen elkábult)
TÖRITANÁR Ki volt az?
SRÁC Csak egy haver…
TÖRITANÁR Milyen haver?…
SRÁC Cvitlike…
TÖRITANÁR És milyen tolvajlásról volt szó?…
SRÁC Ő tudja! Semmi közöm!
TÖRITANÁR Azt kérdeztem milyen tolvajlásról van szó!!! – Mit loptatok?
SRÁC Én? – Csak semmit! Semmi bizonyíték nincs ellenem…
TÖRITANÁR Beszélj világosan, fiam, ha kérdezlek! Mit loptatok?
SRÁC Ő! Egyedül! Én biztos hogy nem!
TÖRITANÁR Na!
SRÁC A saját húgától… Még a múlt héten…
TÖRITANÁR Na! Na!
SRÁC Egy ikont…
TÖRITANÁR Miféle ikont?…
SRÁC Szent Miklós aranyból készült 3 dekás nimbusza…
TÖRITANÁR Micsoda???… Miket nem tudsz te…
SRÁC Az ékszerész szerint, aki beváltotta…
TÖRITANÁR Mennyit kaptál… ezért a cinkosságér’?
SRÁC Először is ez nem lopás. Testvérek között a jog nem ismer ilyen fogalmat. Cvikli kívülről vágja a BTK-t, jogra készül… Sssa lóvé, amit tőle kaptam, az… egy régebbi adóssága: három hete tartozott nekem… három…
TÖRITANÁR …három…
SRÁC …három… ezer… euróval…
TÖRITANÁR Te szent úristen!… Hány karátos volt az a nimbusz?… (elszédül) Egy kész vagyon… Egy évi fizetésem… Majdnem egy Polski-Pözsó ára… (kissé helyrejön) És hogyhogy ekkora összeggel tartozott neked ez a Korgómorgó-fi Cvitlike?
SRÁC Régebbi ügylet…
TÖRITANÁR Miféle ügylet?…
SRÁC Régebbi… ügylet…
TÖRITANÁR Ahhha, s honnan volt neked pízed „régebbi” ügyletekre, hha?
SRÁC …a…
TÖRITANÁR És minek neked ekkora pízösszeg, hhha?
SRÁC (hallgat)
TÖRITANÁR Hogy elkártyázd újabb dubiózus haverjaiddal, mi?
SRÁC Életemben egyszer kártyáztam! Egyszer!! Nem kétszer!!!
TÖRITANÁR Most meg még növeled is a tétet… Te rulett-kupec!!!!!!!!!!… (nagyon keserűen) Gondolom most már te is tudod, miért keres engem reggel óta Cvitlike nagykorú húga, ez a Korgómorgó hölgyemény, izé… a rózsaszínű Párduc…
SRÁC Semmi közöm! Cvitli a tettes! Ő lopott! Ő vágta zsebre az összes lóvét!
TÖRITANÁR Te meg végig társul szegődtél, azaz cinkosává lettél… Hát őszintén gratulálok, fiam! Ügyes vagy! Most meg jöhet a rendőrség…
SRÁC De én…
TÖRITANÁR Te tolvaj gazember! Semmirekellő tekergő! Tűnj a szemem elől!
SRÁC Apám vagy!
TÖRITANÁR Megbűnhödsz te…
SRÁC Még kiskorú vagyok…
TÖRITANÁR Majd a javítóintézet nagykorúvá tesz!!!
SRÁC Persze, mer’ megint nem látod a szálkától az erdőt! Egy nagy gerenda lóg most is ki a fejedből, ni! Egyet kell még csak fordulj, s letepersz mindent magad körül!… Három hétig nem kerülhetek a szemed elé egy kurva kibaszott hármas miatt, s az is latinból, egy halott nyelv, hallod fatter, egy halott nyelv, amit már senki sem beszél, et fiat voluntas tua, te meg most javítóintézetbe csukatnál egy olyan lopásér’, amit nem is én hajtottam végre?!…
TÖRITANÁR Loptál! Szánt szándékkal! A bűncselekmény teljes tudatában… értelmi képességeid…
SRÁC Nem igaz! Cvitli próbált tévedésbe sodorni…
TÖRITANÁR Akkor ő is mentsen ki ebből a szép kis kalamajkából!
SRÁC Na majd mingyá’ megmondom én ki fog engemet megmenteni! – A temetésed is drágább lesz annál…
TÖRITANÁR Minthogy az életedet döntsék a sírba, inkább a sírod döntsék az életedbe!
SRÁC Hát ezt kösz, apa! Ez igazán szép volt tőled!
TÖRITANÁR Tűnj el a szemem elől!
SRÁC Má’ megint? – Nincs latinból hármasom…
TÖRITANÁR (ordibál) Soha többé nem akarlak látni!!!!!!!!!!
SRÁC (kis szünet, majd) Hát most meg mi ütött beléd…
TÖRITANÁR (eszét vesztve vészt jóslón közeledik a Srác fele) Ügyelj, mer’… megöllek, te hitvány féreg!!!…
SRÁC (hirtelen megijed: látja, hogy ez már komoly, s nem gyerekjáték) Ahogy te szeretsz engem, még képes is lennél! (el)
TÖRITANÁR Tolvaj… Az én fiam… Érettségi előtt álló fess, makkegészséges fiatalember! A saját tanítványom!… (kis szünet, majd) Öregkorom befocskolója, nyugdíjas éveim nyögdécselései… A hitvány gazembere! Az én hitvány gazemberem! (kis szünet, majd ír, hangosan tagolva, egyre hevesebben átélve) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy nem dőlt össze véglegesen, az csakis annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, amely pannón tájainkon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de azt olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…” (a telefon csöng, a Csajszi egyből befut, a Töritanár hosszasan gondolkodik, nem is veszi észre egyiket sem, végül nagyon késve veszi fel) Halló!… Igen, mindjárt adom is… Itt is van… (átadja a Csajszinak)
CSAJSZI (átveszi a telefont) Köszönöm. (a telefonba) Bonndzsúr, kedves Angélám. Hogy vártam már a hívásod, egész nap olyan izgatott voltam… (nagyon türelmetlen, mégis kényszeredetten uralja magát, nem mer kimenni a Töritanár, a saját apja szobájából) Na, végül hát mégiscsak elmentél?… És?… Ott is voltál?… És?… (kis szünet, majd) Hát ez előre látható volt… Igen, persze… Há’ gyere te hozzám… Amikor csak akarod… Én ma már nem is megyek ki a házból… Na jó… Várlak… Pá… (leteszi, félájulva vonszolja ki magát, a Töritanár nem is figyel rá)
TÖRITANÁR (ahogy visszaült, újra írni kezd, hangosan tagolva, egyre hevesebben átélve, mint aki már nem is írta volna meg az előbb mindezeket) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy nem dőlt össze véglegesen, az csak annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, amely pannón tájainkon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de azt olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…”
FELESÉG (gyorsan be, idegesen) Mi történt a fiunkkal? Mi bajod vele, hogy egyetlen szellentéseddel máris a szakadék szélére fingatod őt, ha, he?
TÖRITANÁR …Szent István… Mér’ engem kérdesz? – Kérdezd meg őt magát! Nekem dolgom van most, nem látod, hogy írok?…
FELESÉG Az első és a legfontosabb talán a mi saját gyerekünk! Kéne!! Legyen!!! Az egészsége, úgy értem, nem kevésbé az élete!!!!… Ezt is mind tönkre akarod tenni, ahogy az elmúlt 20 évben kis híján már-már engem is tönkre bírtál tenni, ahogy magad körül mindent csak teszel, de tönkre teszel, kivéve azokat a macskakaparásokat, amiket egész életeden át csak morcskolgatsz, te?…
ANYÓS (gyorsan be, idegesen) Mit sértegeted a gyereket, te, he?
TÖRITANÁR (felidegeskedvén) Na! Kérlek szépen hagyjatok már békén!… Mondtam már: dolgom van – nem látjátok, hogy írok?… Legyen már egyszer s mindenkorra ennek az egésznek vége, az Isten szerelmére!
ANYÓS Mi az, hogy tolvajnak kiáltod ki a fiad? Lopott valamit?
TÖRITANÁR Igen! Lopja az időmet.
FELESÉG És gyilkossá mér’ teszed őt?
TÖRITANÁR Mert megöli a saját idejét.
FELESÉG Ezek olyan súlyos szavak, amelyekkel nem dobálózunk csak úgy a gyerekek előtt!
ANYÓS S főleg nem egy olyan érzékeny gyerek előtt, mint a mi kis Dzsigunk!
FELESÉG Nagy kirohanása volt az előbb. Az idegei… Mit csinál most, anyám?
ANYÓS Cigarettázik nálam a szobába, hogy megnyugodhasson, a kicsike… Adtam egy kis pohárkát a Zwack unikumomból, mer’ az jót tesz az idegeknek.
FELESÉG Hogy lesz ebből a gyerekből még valami is ebben az életben, midőn semmi mást nem hallhat ebben a házban, mint egy serte sérült sértéseinek sértéseire sértő sértéseket sértegetve?!…
ANYÓS Jócskán kinyithatnád már a szemeidet. Már nem gyerek!
TÖRITANÁR Pont arról van szó! Nyissa ki egyedül! Végtére is ti foglalkoztatok a neveltetésével, most akkor… igyátok csak ti a keserű levét! Mind, meg!
SRÁC (be, drogáltan… alkohollal, cigit füstölget nagy „bölcsen”, játéka nyálasan kéjelgő) Micsinyáltok jányok? Tíz purc múlva négy! Nem mentek mán Khlothildhoz? Elkísérlek a sarokig, mer’ dolgom van… nekem is… kicsit arrácskább… Zsebeidben vannak már a villamosjegyek, ’nyanyácskám?
ANYÓS Milyen villamosjegyek? Jaaaj, a részvények? – Igen, azok igen!
TÖRITANÁR Mit akarsz te azokkal a részvényekkel? Megint kártyázni igyekszel…
ANYÓS Az az én dolgom! Te csak ne üsd bele másnak a dolgába az orrod!
TÖRITANÁR Jól van, na, jól van… (magában motyog) Másnak a bolhája… nyálas a bordád ma… (majd, mint aki a saját tanítványait regulázná, kopogtat a „bírósági” kalapácsával az asztalon) Csend legyen, gyerekek! Egy kis csöndet kérek!
FELESÉG Most meg mit citerázol azon a roggyant, korhadt asztalon? Lehet még el szeretnél minket dángálni, s a sarokba térdepeltetni marék kokoricára…
ANYÓS Olyan szamár még nem született ezen a viii-lááá-gon, aki nekem szamárfüleket szamárkodjon, engem megregulázzon, s kétségbevonhatatlan igazamat csak úgy lenullázza! (el, utánuk siet a Feleség, aki a bedrogált Srácot karon fogva egyengeti kifele)
TÖRITANÁR (leül, ír, hangosan tagolva, egyre hevesebben átélve) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy az nem dőlt össze véglegesen, csak annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, amely pannón tájakon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de azt olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…”
CSAJSZI (be, kisírt szemekkel, megengesztelődve, felbátorodva, kedvesen) Apukám, zavarlak?
TÖRITANÁR (ideges, mert ismét megzavarták) Minek nem telefonáljátok le az egész letelefonálni való telefonálgatásaitokat már egyszer s mindenkorra?… (nem figyel a Csajszi lelkiállapotára)
CSAJSZI Nem, nem… Nem a telefonra lenne most szükségem… (minden kurázsija elszáll) Veled akarok váltani néhány szót…
TÖRITANÁR (nagyon elfoglalva) Most nincs időm, kedvesem. Dolgozom: nem látod? – Írok… Négy óra múlt, s a konferenciám még meg sem írtam…
CSAJSZI Ó, bocs! Meg is feledkeztem arról a konferenciádról!
TÖRITANÁR (felfigyel a kicsike ilyen merész pofátlanságára) Na! Gyere csak! Most már ha így megzavartál… Hadd halljam. Ki vele! Mi bántja édes kicsi lelkedet, én egyetlen lányocskám, szemem fénye, ’pukácskám?
CSAJSZI Hagyd csak… Majd máskor… Most már el is ment a kedvem… A pillanat sem a legmegfelelőbb… Nem is olyan fontos…
TÖRITANÁR De… úgy tűnik nekem… te mintha sírtál volna…
CSAJSZI (bágyadt, folyékonyan hazudik) Á, nem, dehogyis… Begyújtottam a tüzet a szobámba, s csak füstöt eresztett a kályha: kicsit megcsípte a szemem sarkát…
TÖRITANÁR Mér’ nem hívtad a Cselédet?
CSAJSZI Az?… – Most edényeket mosogat, s nem is igazán akartam őt zavarni.
TÖRITANÁR (téveszméiben ténferegve) Mindenesetre nem ártana egy kis kamillateás borogatás a szemeidre…
CSAJSZI Igen, apukám… Valóban. Már megyek is… (el)
TÖRITANÁR (utána néz, hosszan, majd, mint aki elérzékenyült volna) Na!… ’puka lánya, szemem világa… (cigire gyújt, majd mormolni kezd) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy nem dőlt össze véglegesen, az csak annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, amely pannón tájakon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…”
ANYÓS, FELESÉG, SRÁC (be, útra készen)
ANYÓS (a teret uralva) Megint befüstölöd ezt az egész lakást?!… Cigire persze van pénzed, hogy a levegőbe fújd halálos…
TÖRITANÁR Aszittem má’ elmentetek.
FELESÉG Nasakkómivan? A cigifüst úgyis a levegőbe marad… még ha már el is mentünk volna…
ANYÓS A dohányzás öl…
TÖRITANÁR Igen… Valóst igaz… Úgy tűnik. Hogy a dohányfüst nem tesz jót… Kinyitottam volna magam is kicsit később az ablakot, ne fáradj már annyira…
FELESÉG Peeeeeeeersze hogy persze! Ezekben a fagyos napokban… Megvesz az Isten hidege. Mintha teli lenne a fáskamránk. Most is csak a gázdrágításon jár az eszük, na hallod, a gáz világpiaci ára csökken, a kereslet is, annyi a gáz, hogy nem tudják már eladni, me’ nincs is kinek hogy annyi kelljen, de itt azért még drágítni akarják. Kell nekik nagyon a sok pénz, de méghozzá azonnal, s ha mi megfagyunk a saját lakásunkba, az őket nem érdekli. Behúzódtunk ebbe az egy szobába, de őket már ez sem érdekli… Úgy alszunk bezsúfolódva itt mind, mint valami, uram bocsá’, cigányputriba, vagy halkonzervbe, vagy a villamoson, miközben ők üres palotáikba… Odafönn legális a rablás, hát még a gyilkolás is: nem zárnak be senkit. Még két hét mínusz tíz fokba, s a három hónapja elmaradt, és mindmáig ki nem fizetett, de késedelmi kamatokkal jól megterhelt számláinkért a gázt is levágják. Aztán majd lophatjuk mi is a kerítéseket, ha még van ilyesmi fából a külvárosokba…
ANYÓS Mer’ ajazéjért költözködtünk ide be, az egész család, ebbe az egyetlen szojobájába, és zsúfolódunk mint valami halkonzervben, mer’ ajazéjér’… nahhjjajja…
FELESÉG Ne feledd, hogy hatra be kell vidd az iskolába a konferenciádat, és ahelyett, hogy megírtad volna, úgy látom, hogy még mindig csak pöfékelsz, mint valami török basa, pasa, gőzmozdonyos sikataka. Húúúúúúúúúúú! Gyertek, gyerekek.
(Anyós, Feleség, Srác kimennek)
TÖRITANÁR (nagyon ellentmondásosan, zavart gondolataiban, feláll, járkálgat a szobában) Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! Húúúúúúúúúúúúúúúúúú! Sikátáká húúúúúúúúúúúúú, húúúúúúúúúúúúúúúú! Ezek a némberek fogják majd egy nap a vesztemet okozni… Egyszer, nem kétszer!… Egyszer! És az: végleges lesz. Tutti bisszti… (nézi az óráját) Végállomás, kérem tessék kiszállni! (visszaül írni) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy nem dőlt össze véglegesen, az csak annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, mely pannón tájakon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de azt olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…” (csöngetnek a bejárati ajtón, ő pedig, mint vérmes medve, ugrásra kész, ismét megnézi óráját, eszébe jut valami, megigazítja az öltözetét, komoly képet vág)
CSELÉD (be) Egy hölgyemény érkezett, azt mondja, hogy már csak őt tetszik várni.
TÖRITANÁR Aha, na ja, hát persze. Korgómorgó asszony, a rózsaszínű Párduc! Csak tessék! És mosd meg kérlek, az arcod. És öltözz át. És vedd le magadról azt a konyhamoslékos rongyot. És vegyél magadra valami rendeset.
CSELÉD Igenis naccságos uram. (megfordul, zsebéből uborkát vesz elő, nagyot harap belé, és ropogtatva ki)
TÖRITANÁR (fekete keretszemüveget, nyakkendőt, kubai bőrszivarat vesz elő, feláll, fogadni kész a vendéget)
CSELÉD (bevezeti Párducot) Még nem tudtam átöltözni… (ki, uborkát harsányan ropogtatva)
PÁRDUC (be) Jó napot kívánok, professzor úr…
TÖRITANÁR Kérem, foglaljon helyet, hölgyem…
PÁRDUC Köszönöm!
(kis szünet, feszülten kínos, majd)
PÁRDUC (fekete szőrmebundáját szétnyitja, leveti, a személyleírás szerinti jelmezben van, nagyon hosszú cigit vesz elő) Szabad?
TÖRITANÁR Hááát… Kérem. (tüzet nyújt)
PÁRDUC Köszönöm!… Ön… nem dohányzik?… (kínálja)
TÖRITANÁR Köszönöm! De épp az imént hajítottam el…
PÁRDUC (hosszasan affektálva, kissé kéjesen nyújtja a hangokat) Hááát kérem…
TÖRITANÁR (elvesz egy cigit) Köszönöm!
PÁRDUC (tüzet nyújt)
TÖRITANÁR Köszönöm… köszönöm, hölgyem. (a kezeiben maradt felesleges tüzet izgatottan teszi vissza az asztalára)
PÁRDUC (hosszasan affektálva, kissé kéjesen nyújózkodva füstöl) Kérem, bocsásson meg, professzor úr, hogy az imént olyan erőszakosan törtem be az ajtaján… Az ügy, ami idehozott engem, azonban, egy roppant hatékony megoldást sürget…
TÖRITANÁR Tudom, hölgyem.
PÁRDUC Iiigen? Szóval tudja, miről lenne szó?
TÖRITANÁR Hát végül is… egy bizonyos pontig… A részletek azonban hiányoznak…
PÁRDUC Akkor sokkal könnyebb lesz nekem, hooogy…
TÖRITANÁR Kérem, hölgyem, csak semmi kínos feszengés…
PÁRDUC Mégis… Be kell vallanom önnek, hogy azon néhány esemény, mely által önt felkerestem az iskolában, azok… én egyáltalán nem azért jöttem, hogy az én kiskorú testvéremről, Szvitliről beszéljek… Azért jöttem, hogy az ön saját gyerekéről beszéljek!
TÖRITANÁR Hölgyem, az életben bármikor bármi megtörténhet, de hogy pont az, amit a legkevésbé várnánk…
PÁRDUC Való igaz… Ez az élet!… (füstöl) És mégis, azt hiszem, hogy ha már akkor ismertettem volna önt a valós tényállással, akkor a történések talán nem fejlődtek volna olybá, mint napjainkra.
TÖRITANÁR Kérem, higgye el, hölgyem, hogy én csak ma szereztem tudomást minderről, és ezt is tiszta véletlenül… Akaratomon kívül voltam kénytelen hallani egy olyan telefonbeszélgetést, mely teljes egészében felvilágosított a tényállásról.
PÁRDUC Beszélt vele a telefonba?
TÖRITANÁR Igen… Épp az imént… Beszéltek, magyarázkodtak… Egy bizonyos pontig, ugye… Mert közbe’ én megzavartam őket. Ötkor találkoznak már nem is tudom pontosan milyen zugban a…
PÁRDUC Az anyja picsája! És még megesküdött nekem, hogy kettejük közt már végleg vége mindennek…
TÖRITANÁR Hölgyem, a gazemberek nagyon nehezen válnak szét egymástól… Végülis… Mennyire becsülné ön azt az ikont?
PÁRDUC Mi van?
TÖRITANÁR Nekem azt mondták, hogy csak a nimbusza 3 deka arany.
PÁRDUC Mineka milyena IBUSZ ni purc-buksza-drusza-puca-fasza??? (teljesen kiakad) Professzor úr!
TÖRITANÁR Hát Szent Miklósnak a nimbusza!
PÁRDUC (köhécsel) Már megbocsásson, de nem értem, nem látom az összefüggést, mi köze lehet Szent Siklósnak a… a… a… a mi ügyünkhöz?
TÖRITANÁR Azt mondták nekem, hogy az az ikon, amit öntől elloptak, az a Szent Miklósé volt!
PÁRDUC Elloptak tőlem egy ikont?
TÖRITANÁR Persze! Méghozzá az ön saját testvére, Szvitli… ke… aki az én fiammal bűntársként… Nem tudta?
PÁRDUC Hááát… Most már kezdem tudogatni…
TÖRITANÁR Érdekes! Az ön testvére, Szvitli… ke… épp az imént telefonált az én fiamnak, hogy ön leadott, vagy le szándékszik adni a rendőrségre egy panaszt… a rendőrségre… Ami egyébként természetes is lenne…
PÁRDUC Most pottyantam le az égből, professzor úr!… Abszolút semmit, de abszolúte semmit az égvilágon én nem tudok… De még ha fel is tennők, hogy igaz mindez amit ön itt nekem összehagymál, hogy a fenébe jelentsem föl én a saját testvéremet a rendőrségen egy szaros szil-ikonért, hogy majd rajtam és egész nemes famíliámon röhögjön egy éven át az egész város?… És ön azt gondolta, hogy ezért a gyerekjátékért vagyok itt?
TÖRITANÁR Akkor miről lenne szó, hölgyem? Engedje meg, hogy bevalljam: én már semmit sem értek…
PÁRDUC Hogy miről lenne szó? Hát arról! Az én boldogságomról, professzor úr! Mondhatni az én életemről, professzor úr!
TÖRITANÁR Lehetséges, hölgyem! Nem látom, azonban, hogy milyen mértékben és milyen minőségben tudnék én hasznára lenni… én… önnek… ebben az… ügyben. Olyan különböző világokban élünk mi ketten!…
PÁRDUC Való igaz. De e két, nagyon is különböző világ között mégis van egy igencsak erős kapcsolat…
TÖRITANÁR Ha…
PÁRDUC Nos… Hát akkor én most itt önnek elmondok mindent. És mivel ön egy nagy történész, majd a történelemre bízom… magam: majd ő ítélje meg cselekedeteim… Az én életem, professzor úr! Egy nagy regény…
TÖRITANÁR (visszakozva, mert érzi: most egy hatalmas sztori következik) Miért nem írja inkább meg? Elmesélve a regények veszítenek…
PÁRDUC Senki sem hinné el… Hogy igaz…
TÖRITANÁR Nem kötelezően kell minden regénynek igaznak lennie. Bizonyítja ezt, hogy a legszebb regények mind fikciók. Soha senki meg nem élte azokat, csak elképzelte…
PÁRDUC Az én regényem azonban én megélem, megélem anélkül is, hogy megírnám… (kislányosra veszi) Nem azér’ mondom, én próbálkoztam már, megírni, de semmi tehetségem, sokkal érdekesebb a valóság… ban! Van egy szeretőm, professzor úr!…
TÖRITANÁR Szíve joga: egészségére váljon, hölgyem!…
PÁRDUC Kérem, ne ironizáljon! Ez az ember jelent számomra mindent!… Mindent, érti?…
TÖRITANÁR Persze! Ez így szép…
PÁRDUC Mindenki más, együttvéve, és a házasságom ideje alattiak is, és a válásom utániak is – mert ez is egy kész regény, sokkal hosszabb – semmit sem jelentenek az én jelenlegi szerelmemhez képest… Ez az ember, ez a férfi, ez a hatalmas nagy fasz… elvakította a lelkemet! Megigézte az én gyönge testemet! Belemart a húsomba! A szolgája vagyok, a rabnője, a kutyája, a tárgyszerűsége, önkielégítésének vágya… Nélküle többé nem tudom felfogni az életet, és bármire kész vagyok, hogy őt megtartsam.
TÖRITANÁR Ez egy olyan érzés, mely megszépíti önt. Ismétlem, azonban, hogy semmi kapcsolatot nem látok az ön által épp az imént felvázolt természetes kívánságok és szerény személyem között.
PÁRDUC De mindjárt látni fog! Fél éve már, hogy ez az ember egy másikba lett szerelmes. És ez az újabb hölgyemény minden eszközt birtokol arra nézvést, hogy őt tőlem elvegye, és hogy az én boldogságomat tönkretegye. És az életemet. Ez a levél itt… (levelet vesz elő) melyet a cselédjétől csempésztem el, a cselédjétől, az én lefizetett informátoromtól, tehát én mindent felfedeztem… Kérem, olvassa csak! (átadja a levelet)
TÖRITANÁR (olvassa, majd elgyöngül, és el is ájul)
PÁRDUC Professzor úr!… Egy kis vizet? (kis vizet preckel arcára, de mivel semmi hatás, egy egész vödörnyit önt rá)
TÖRITANÁR (helyrejön) Köszönöm, hölgyem! (Párduc már szájbalélegeztetéshez is folyamodna) Nem szükséges!
PÁRDUC Bocsásson meg, kérem…
TÖRITANÁR Ellenkezőleg, hölgyem! Köszönöm… Tiszta szívből köszönöm. Ön most egy nagy jót cselekedett. Bebizonyította számomra, hogy az én saját lányom egy hatalmas nagy: büdös kurva…
PÁRDUC Nem kell túloznia, professzor úr. Az ön lánya még egy gyerek. Az élet rendjét hamar és könnyen helyre lehet hozni… Ő éppen most kezdi a fiatalságát… élni, én pedig éppen most kezdem azt… befejezni…
TÖRITANÁR És akkor most mi lesz?
PÁRDUC Akkor most az lesz, hogy ön szépen az ön szülői tekintélyével megérteti vele, hogy ez a gaz férfiember nem az ő számára lett teremtve. Hanem az én számomra… Szóval… tehát… hogy… ez a gaz férfiember egy semmirekellő, aki elcsavarta a lánya fejét, aki játékot űzött a saját csitri kis csirkéjéből. Bocsánat, az ön lányából. Úgy kell beszélnie tehát a saját lányával, hogy az fel is fogja, miszerint: azonnal és végleg le kell mondania róla, mert nem érdemli meg, mert ez a férfi az én férfim, aki mellesleg egy akkora szélhámos, de akkora, hogy… aki a lánya fiatalságával élt vissza, és bizony annak az életével is…
TÖRITANÁR Lehet, hogy tiszta szívből szereti, hölgyem?
PÁRDUC Ez? Nem ismeri még igazán, professzor úr! Ez nem szeret senkit és semmit. Az ideálja, az… ebben az életben semmi más, mint az élvezet. Bármilyen kockázatos. Bármi áron. Jöhet az bármely irányból, és bármilyen körülmények között… Amikor neki előadtam, hogy mindent tudok, egyből kiröhögött. Azt mondta, hogy ez az első papi-puszi-csajszi az életében, az első igazán rendes, lelkes lány, és hogy semmi gond nem lesz majd ővele, minthogy apukája – felsőbb körű akadémiai kapcsolatai révén – saját lányát, minden habozás és lelkiismeretfurdalás nélkül, majd kicsapatja a hazai állami felsőoktatási rendszerből, és örökre eltiltja a történészi pályától, melynek első lépéseit már igyekezett meg is tenni, mint állami érdemösztöndíjas az ELTE BTK történelem szakának első éves emeritus hallgatójaként… Majd örök óceániai nyaralásra küldi. És kész. Ennyi.
TÖRITANÁR Hogy assszt a’!!!… Ó,… Fél éve kefélik a lányom, és még boldog is a kicsike… És nekem mindez ilyen szerencsétlen körülmények között kell tudomásomra jusson… (kis szünet, majd) Ez az úri ember tudja, hogy a lányom szülni fog?
PÁRDUC Igen!…
TÖRITANÁR És milyen magatartást szándékszik majd mutatni ebben a helyzetben?
PÁRDUC Kész általam – mert neki jelenleg persze semmi pénze – egy ilyen kaland bárminemű financiális jellegét vállalni…
TÖRITANÁR Ha jól értem, akkor ön, hölgyem, ön itt most az ő képviselője szeretne lenni?
PÁRDUC Igen.
TÖRITANÁR És mit akar… pontosabban, hölgyem? Kérem, bocsásson meg, de néminemű zavar követnem…
PÁRDUC Igaza is van, beismerem!… (sok pénzt vesz elő) Mi? Kevés lenne?… Arra szeretném önt megkérni, professzor úr, hogy hidegen ítélkezzen… Ma, az ön lányának az egyik legjobb barátnője, valami Hang-Ella… bent volt az én szerelmemnél, egy utolsó kibékülési szándékkal, ami – természetesen – elúszott. Épp a túlsó szobában voltam, amikor mindent végighallgathattam.
TÖRITANÁR Akkor az ön játszmája nyerésre áll. Gratulálok! Megnyerte a játszmát.
PÁRDUC Igen, csakhogy én nem vagyok egy lelketlen nő… Önnek kell meggyőznie a saját lányát, hogy mondjon le már egyszer s mindörökre erről a szélhámos szerelmemről, ami számára nem lehet semmi más, mint ami volt. Vagyis egy futó kaland… Ez a férfi-ember, még ha gaz fasz is, de az enyém, és az enyém minden ilyesféle futó kalandon túlmenően is, és ez a férfi-ember még akkor is az enyém, amikor a legnagyobb szarban forgolódik, kéjelegve. Természetesen kész vagyok állni bármilyen erkölcsi kártérítést, amely az ön lányát jogosan illetné…
TÖRITANÁR Kérem?
PÁRDUC Egy nem várt gyerek meg nem fogantatásának jó nagy borsos ára van, ugyebár, manapság mondhatni egy kész vagyonba kerül. Úgy vélem, hogy egy kis külföldi nyaralás jót tenne neki, és hamarabb feledtetné a… Tudom, hogy ön egy szegény… szerény ember és hogy a…
TÖRITANÁR Kérem, folytassa csak…
PÁRDUC És akkor én ezt úgy gondoltam el, hogy erkölcsi kártérítésben részesítem a… (a sok pénzt leteszi a Töritanár elé, az íróasztalára)
TÖRITANÁR Cseléd!
CSELÉD (be)
TÖRITANÁR Hajítsd ki innen ezt a hölgyeményt! De most azonnal! Szeretném látni, ahogy repül! Örök Óceánia irányába!
PÁRDUC Professzor úr! Én önhöz úgy léptem be, mint értelmiségihez… A világ legbékésebb szándékaival…
TÖRITANÁR (hosszú és hangos vészkürtként) Ki innen!
PÁRDUC (az arcát eltakaró fátylat félrevonja, a Töritanárhoz nagyon közel, majdhogynem csók-közelségbe hajol) …Az a gyerek nem fog megszületni! Tenni fogok róla! Kikaparom a két karmommal is, ha kell, a lánya méhéből! Ha pedig világra mer jönni, már most biztos lehet benne, hogy…
TÖRITANÁR (nagyon megfélemülve a kijárat fele emeli a karját, és azzal reszketve kifele mutat)
PÁRDUC (a Cselédnek borravalót ad, majd el)
CSELÉD Csókolom a… (tátott szájjal utána siet) Ennyiért én már nyalni is kész vagyok, pá-pá-pááááár-dúc…
TÖRITANÁR Az én gyerekeim! A fiam tolvaj, hogy azt a 3 dekás arany nimbuszát… hogy azt a Polszki-Pözsóját… a lányom meg… Merthogy úgy elkábítja holmi senkiházi, az én egyetlen, drága kis kicsikémet egy első látásra az ő szemeiben valószínűleg szép testépítő-jelöltnek látszó gaz nagy fasz, hogy már nem elég, hogy leszopatja túrós nagy rücskös faszát jó szaftosan, de már óvszer nélkül is kefél sebtiben, úgy ugrik az ölibe… az én lányom, hogy azt a’…! Mer’ mintha nem lenne elég alsó-hátsó, felső-első, nem-vaginális lika, ahol rekcumoztassa magát, ahogy csak akarja, de hogy ide gyerek… újabb fíreg világra nem gyün attól a fírges gazembertű’, míg élek, az biztos!… A rózsaszínű Párduc! Az szopja le, míg bele nem döglik, az ily gaz barmokat, de ne az én lányom… ’pukám… Unokámnak nem egy ismeretlen gaz fasz lesz az apja, aki fél év alatt elém se nyomta pofázmányát! ’Sze asse tóm ki lehet az! De a rózsaszínű Párduc világából való… Az halálos számomra nézvést… S egyáltalán nem is kell nekem ide faszából kiömlengő fíreg-nedve, lányom méhét megtermékenyítve se!!! Az én lányom… És fél éve keféli a kicsikém, aki még lehet boldog is ettől, és én ilyen sajnálatos körülmények között kell mindezt megtudjam???!!!… A kis érzelgős! Szemem egyetlen fénye! ’pukácskám… Értük áldoztam fel magam?!… Értük tűrtem?!… Hol vannak a horizontjaid, te, Perectkeres Töritanár, az akadémia egykori csodája, ahogy becéztenek egykori jó haverek? Míg ők a legszárazabb nyarakon is fényes nappal a sötétítő függönyt behúzva kefélték szét az eszüket, addig én méltóságteljesen palléroztam minden eszem csücskét, hűvös könyvtárak üres termeiben tévelyegve, kérkedve… Magna cum laude… Na hallod?… – Magna cum laude… Kefélték ők egész nyáron a magukét… Én meg csücsörögtem a história keblének langy ölében…
Mert nekem csak arról kellett álmodoznom mindez idő alatt, csak arról, hogy az én otthonom kedves íróasztala legyen a teremtés koronája… alkotómunkám csúcsa… Két gyereket purcantottam ki magamból, s most meg jól meggyűlt velük a bajom… Pedig csak csöndben voltam végig: írtam a világnak a világ történelmét… Remélvén egy jobb világban, melynek egykoron majd méltó alapjai lesznek, szívük-lelkük szerint, testestül-lelkestől, az én egészséges gyerekeim is… Írni tehát, mely alkotói asztal körül melegedjen majd az egész nagy családom… És ezért a szaros családér’ áldoztam fel magam! Hát ezért a… Ó! Ó… Ó… Ó… Jaj! Én, a Perectkeres-família ősi leszármazottja, a Szent István-i történelemtanár!…
Csakhogy egy idő után már túl terhessé vált minden körülöttem. A csillagok egyre messzebbnek tűntek… Egyre inkább magambafordultam… egyre inkább kezdtem elidegenedni saját környezetemtől, lám már a legközelebbi családtagjaimtól is… Elfáradtam. Beletörődtem. Mint a már felújíthatatlan lakásom, múltam, ruháim, családom, kapcsolataim, írásaim, mely kéziratok széljegyzetein minden nap csak újabb s újabb költségvetéseket látok, ki mikor mit mire költ, számlák, nyugták és számítgálások, mindegyik családtagom kézírását felismerem ezeken… Eh, történészi nézeteim. Az iskola lett az én otthonom, az osztályterem. S az otthonom íróasztala egy tanteremmé változott át… Ez az íróasztal… igen… ez már nem válhatott családi mosógéppé… itt, ezen az asztalon még csöndben hajolhattam a „Világtörténelm”-em fölé, hogy belemerülve kijózanodhassak és megtisztuljak… Közben teljesen belevénültem. Az egész életem elfutott előlem, ó, pedig micsoda lehetőségek kacagtanak egykoron felém… Az én életem egyre távolabbá került tőlem, megfoghatatlan messziségbe, akárcsak az elérhetetlen csillagok… Ó… Bárcsak… Gyerekeim… Szemében csillognának vissza ezek a csillagok!
Két gyerekem! Hát ezért áldoztam fel magam! Teljes életem!… Hogy szembeokádjanak s kiröhögjenek!… Pedig mennyit küzdöttem értük… Egy falat kenyérért, egy csupor tejért, egy kandallónyi melegért… Privát órákat hirdettem meg az újságba, hogy dúsgazdagék lusta gyerkőcei egyengetése által kis plusz bevételhez juthassak… Hogy legalább a saját gyerekeimnek legyen meg egy, úgy ahogy, elfogadható gyerekkoruk, nem mint nekem… Legyen hát egy olyan családom, amilyen a szüleimnek nem adatott meg… Ehhh!… A család és az iskola! Ez, már csak ez maradt meg nekem, tartalékba, mintegy egyedüli lehetséges üdlakomként!… És most: tessék! Mi van itt, körülöttem? A gyerekek: ágyő! Viszlát! Elrepültek!… Egyedül maradtam, Perectkereső Töritanár!… Még a saját házamban is… És itt már csak saját hülye kis bugyuta álmaimnak a gyászmenete lehetek… Én egy kriptában élek.
…S az én lányom! Szemem egyetlen édes kicsi fénye!… Az egyetlen lény ezen a földön, akivel még egyenes hátgerinccel, büszkén végig mertem sétálni a belvárosban! (tenyerébe rejti arcát, sír) ’Puka lánya… Apukám! ’pukám… Pfúúúúúúúúúúj, mi lett itt körülöttem… És én?…
(csöngetnek a bejárati ajtón, nem hallja, a legnagyobb undorral kezd újra írni, monoton mormolása hallik) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy az nem dőlt össze véglegesen, csak annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, amely pannón tájakon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de azt olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…”
ANGÉLA (bejön a Cseléd kíséretében)
CSELÉD Tessék csak, kisasszony. A kisasszony a szobájában van… (visszahúzódik)
ANGÉLA (lábujjhegyen, észrevétlenül próbál átmenni, hogy ne zavarja a munkájába merülő Töritanárt. Mikor felrecseg a padlózat, kínosan) Jó estét kívánok, professzor úr!
TÖRITANÁR (nagyon megijed, hirtelen fel is szökik) Mi van?
ANGÉLA Mondom: jó estét kívánok! A lányához jöttem…
TÖRITANÁR Ááááááááhhjajjj, igen… Angéla… Jó estét kívánok, Angéla! Hirtelen nem is ismertelek fel… azonnal… Bocsáss meg, kissé el vagyok foglalva a…
ANGÉLA Bocsánat a zavarásér’!
TÖRITANÁR Nem-nem, nem tesz semmit… A lányom… (elérzékenyül) A lányom a szobájában van.
ANGÉLA Köszönöm… (indulna)
TÖRITANÁR (kissé erőltetve magát) Kérlek, keresd a… önts belé egy kis lelket, egy kis erőt, egy kis… férfiasságot! Az az érzésem, hogy most nagyon nagy szüksége van rá. Én most nem tudok vele foglalkozni, mert hatra be kell végezzek egy konferenciát és még bele se fogtam… Még el se kezdtem a megírását…
ANGÉLA Valószínűleg a holnapi napra lesz… Szent Miklósról!
TÖRITANÁR Szent Istvánról! Igen. Mert már csak ez maradt. Nekem. Az iskola. Már csak az iskola. Az egyetlen dolog a világon, ami még érdekel engem. Az iskola. Ennyi. Az iskola.
ANGÉLA (semmit nem ért ebből az elérzékenyülésből, ebből az erőltetettségből, ebből a hamisnak tűnő affektációból, ezért továbbmegy a Csajszi szobája fele, és tehát ki a színről)
TÖRITANÁR (lemondóan nagyot sóhajt, újra nekifog írni, ki tudja hányadszor) „…Világesemények rázták meg földrengésszerű erővel a magyar állam alapjait, és hogy az nem dőlt össze véglegesen, csak annak köszönhető, hogy Szent István annak idején annyira erősen megalapozta… Országát meg kellett menteni a megsemmisüléstől, amit előtte egyetlen nép sem került el, amely pannón tájakon próbált megtelepedni… Két keresztény világhatalom, a bizánci és a német-római császárság között kellett fenntartani egy országot, mely javarészt még pogány volt, és egyik hatalomnak sem állt érdekében a fenntartása… Nemcsak a fejedelmi hatalomra igényt tartó Koppányt és seregét verte le véglegesen, hanem magát a fejedelmi hatalmat is a keresztény felfogásnak jobban megfelelő királysággal cserélte fel… Teljesen leszámolt a hazai pogánysággal, Ajtony vezért és seregeit legyőzte, de… minden nyugati kapcsolata mellett féltve őrizte az ország teljes függetlenségét a német befolyás ellen, de azt olyannyira, hogy amikor Konrád császár hűbéri jogokat akart gyakorolni felette, fegyverrel űzte hadait ki az országból… Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy alaposan mérlegelve minden következményt, a nyugati kultúrához csatlakozott egész népével és országával… A mai kor legügyesebb diplomatája sem…”
(csöng a telefon, idegesen lecsapja az írószerét, gyilkos indulatokkal tekint a telefonra, majd felveszi) Halló! Igen, igen. Áááá! Jó estét, igazgató úr!… (agresszív temperamentuma alábbhagy) Már majdnem kész is vagyok a konferencia szövegével. Hatra már önnél is vagyok… Hozom, magammal… De hát alig van (órájára tekint)… még öt sincs… Kérem? Mi van? Mit mond? (figyel, majd) Nem értem… Nem hallom jól… Mi van? Nem kell már a konferenciám? (arca torzulni kezd) Nem… nem… nem… Köszönöm a… De hát hogyhogy? A tegnap még kellett, ma már… Hát mi változott a tegnap olta?… Egy éjszaka alatt csak úgy… csak úgy… olyan sorsszerűen forduljon a kocka… Én nem vonom kétségbe Kalandó professzor úr tehetségét… Bizonyára ő is képes megírni egy ilyen konferenciát… De hangsúlyozom: nem jobbat, mint az enyim!… Igazgató úr! A konferenciát én tartom meg! 20 éve én tartom… Majdhogynem tradíció ez… (nyájassága alábbhagy, kezd egyre durvább, őrültebb lenni) Én vagyok Szent István! Engem becéz az egész iskola Szent Istvánnak, nem őt!… Na… Igazgató úr! Ide hallgasson! Ez az első eset, hogy elmúlt 20 évemben kénytelen vagyok hangom emelni… Tiltakozom!!! Ha az iskolát is elveszitek tőlem, akkor már semmim se marad!… Nem ordibálok, csak szeretném, ha meghallaná, amit… Nem bírom tovább! Nem bírom!! (teljesen átváltozik) Mi kell nektek, te? Mit csináltam én nektek, te, he?? Szent István az én jogom! Az iskola is az én iskolám! Már nem is ismerlek benneteket! Kik vagytok ti, haj? Majd bevonulok, s mindegyikőtök kihajítom onnan, hogy megtarthassam egyedül én saját magamnak az üres teremben a 20 éve szokásos díszbeszédem… Elmegyek az oktatási miniszterig, fel a kormányig, katonai erőszakkal verlek szét benneteket… Kérni fogom az egész keresztény nyugati világ segítségét… Az egész Keresztény Nyugat velem van!… Vagy már azt sem tudod, kivel beszélsz?… Halló! Halló!… Halló! Nem tévedés, dehogyis, itt Szent István beszél! Hallod?! (levágja a telefonkagylót, visszaül a helyére)
Buzeráns férgek! Csak szopni meg nyalni tudtok, s azt is csak fölfele! Hogy a nyakatok törnétek ki az első kanyarban! Kalandó professzor urat pedig… majd örökre eltiltom a tanítástól!!! Holnap…
És rózsaszínű párduc lesz minden lány egyenruhája. Nem is. Én magam leszek a rózsaszínű párduc. És Szent Miklós fog havazni minden decemberi advent… Na hallod! Egy szentképnek a nimbuszát… Három deka arany… 3 ezer szaros euró… Mi az? – Semmi! Egy évi töritanári fixumom… Egy rozsdás Polszki-Pőzsó… Csakhogy a fiam… A rendőrség… A rózsaszínű Párduc… Áááhhh!!!… És a lányom is! Ő vajon mennyit ér? Az ő lelke mennyit kóstál a rózsaszínű Párduc ékszerészi cinkos-mérlegén?… Na majd adok én nektek… Na majd adok én nektek!
CSELÉD (be, már átöltözött, a Párduc szoros derékfűzőjében tetszeleg)
TÖRITANÁR Menj, hozd a lovam…
CSELÉD (mint aki égből pottyant) Milyen lovat, uram bocsá’?
TÖRITANÁR (a lehető legkomolyabban) Az én lovamat.
CSELÉD (közelebb merészkedik, a Töritanárt vizsgálgatja, erősen gyanakvón) Hát, honnan hozzak én most neked lovat, tán anyám tyúkját ne hozzam?!…
TÖRITANÁR A ló az akadémia előtt van, alattam…
CSELÉD Milyen hakadhémija?
TÖRITANÁR …Valahol ott, a Szent István bazilika körül…
CSELÉD Ho-hhoo-hhhól is egíszen pontosan…
TÖRITANÁR …Ott-ott, nézd csak kicsit jobban meg… az ELTE BTK közelében kell legyen valahol…
CSELÉD Hát ilyet én!… Naccságos projfesszor hoúr!!!… Szent István a lovon, ha jól tudom, az a budai várban van, Shhhtróubl Halajos munkája…
TÖRITANÁR …Honnan tudod, hogy valóban az?
CSELÉD Hogyhogy honnét tudom?… Már honnét ne tudnám, 5 éves korom óta a belvárosban csatangolok, csak kéne tudjam, hogy mi hol van, ha mánn a naccságos profejszor hoúr…
TÖRITANÁR Jól van, ha megvan. Akkor pedig jól fogd meg a kantárát, nehogy elügessen!
CSELÉD Hogy micsudát…???
TÖRITANÁR És segíts leszállnom róla, mer’ ott az csak a másolatom, és hozd ide azonnal. Villamossal gyere, hallod! Már meg is jöttél?
CSELÉD (kezeit összecsapja, imára kulcsolja) Mozsd akkóu mindenki csak a nagyi Zwack unikumából hörpintgetget titokba?… Nagy keletje van ám ebben a házban egy ilyen gömbölű kis üvegcsének… Hát hogy azt a magasságos szent…
TÖRITANÁR …István! Koppányt, Ajtonyt, Konrádot… Ezek lesznek első lépéseim… A keresztény magyar államiság megalapítása… Ennek értelmében bűncselekmény lesz a pogány kártyajáték és a pogány anyósokat mind mosószappanná alakíttatom.
CSELÉD Na ne’ mmmmáááááááááááááán. Me’ még rosszabbul fognak buborékolni, mint a ko-kka-khóou-lla.
TÖRITANÁR (ordít) A lovam! Hozd már a lovam, nem hallod?… Érzem, ügetnem kell… (groteszk játék: elkezd helyben szökdécselni, maga elé) PPPPPPPPrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, ppppppppppppprrrrrrrrrrrrrrr… Nyiha-ha-ha-ha, pppppppppppprrrrrrrrrrrrrrrr…
CSELÉD Na hagyd csak el, me’ adok én minnyá neked olyan lovat, hogy minnyá tejjesen egész ember lesz belőülled. Parazsat. És Zwack nélkül. (motyogva el)
TÖRITANÁR (gajdol, mint egy élemedett részeg) Hajazájádnak rehendühülletlenül légy híííííííve óóóóóóóóóóóóóóóuuuuuuuuuuuuuuuóóóóóóóóóóóuuuuuuuuuuóóóóóóóóóó…
CSAJSZI (be, első látásra mindent megért: rémülten ragad az ajtófélfához, visítás sikongul sikolyodva, belőle elhalkulva) Apu! Apukám! ’Pukám!… Hova mész? Merre indulsz?
TÖRITANÁR (trappolva eltávolodott már, de még visszafordul) Megyek, hogy azonnal foglaljam el a nekem kijelölt helyet… A történelemben… Intelmeim olvassátok majd és tartsátok magatok ahhoz, hogy majd ti is méltón… Ptruuuuuu… pppppppppppprrrrrrrrrrrrrrrrrr… Nyihahahaha, nyihaha-ha (indul, és el)
CSAJSZI (kínkeservesen sír) Apuuu! Apuuu! (hipnotikus révületében utánamegy)
ANGÉLA (a Csajszi szobájából félénken bukkan elő, kőszoborrá dermed… A telefon csöngeni kezd. Angéla felveszi, szája tátva marad) Hhhhhaaaaa… l… ló — Ó!
TÖRITANÁR (visszajön, kiveszi Angéla kezéből a telefonkagylót) Halló! Kicsoda? Perectkeres professzor úr háza? Nem, uram, tévedés! Itt Szent István, a király!
Függöny
Vége az első felvonásnak