Tűzzel rajzolt képek
Ősi magyar népművészeti motívumok (virágok, madarak, életfa stb.) és váradi szecessziós épületek díszítőelemei ihlették Weiss Miklós pirográf (tűzírás, fába égetett képek, minták) technikával készült alkotásait. A csodaszép, főleg piros-fekete színvilágú kreációkból összeállított egyéni tárlat, amely az Erdélyi motívumok fába égetve 2 címet viseli, a nagyváradi Tibor Ernő Galériában nyílt meg június 5-én, és június 15-ig látogatható. A váradi alkotónak ez a második önálló kiállítása, az első a várban volt látható 2016-ban.
Megszemlélhetők monumentális, szemet és lelket gyönyörködtető képek és pompás virággúnyába öltöztetett használati tárgyak (sámli, vágódeszka, miegyéb). Weiss Miklós elmondta: nem végzett ugyan művészeti iskolát, ám szereti a szépet, a tulipánokat, kacskaringós virág- és levélmintákat, madaracskákat. Egészen kora ifjúkora óta foglalkozik művészettel, rajzol, fest, pirografál – mindezt örömből, kedvtelésből. Mint mesélte, a kisebb munkáknál könnyebb dolga akad. A nagyobb művekkel már más a helyzet. Volt olyan alkotása, melynek esetében először csupán nézegette a nagyszobában kirakott motívumokat. A hitvese meg is jegyezte, hogy sokáig nem csinált semmit. Ám ő behunyt szemmel már el is képzelte az egész képet, ami végezetül több mint 700 óra elteltével készült el. Minden alkotásának van valamilyen mondandója, üzenete, például a harmónia, a lelki nyugalom fontossága, a Földanya tisztelete, szeretete vagy az isteni szeretet, amely afféle keretként mindent átölel.
Weiss Miklós elmesélte: a Tökéletes szerelem című kép nem más, mint egy férfi és egy nő kapcsolata, ahogyan alakul, formálódik az érzelemviláguk, amiként megalkotják saját életfájukat. A keretmotívum ez esetben az isteni körülölelést jelenti. Van olyan alkotás, amit a Zöldfa utcai Deutsch-ház díszítőelemei inspiráltak, van, amin megcsodálható a réti református templom díszruhába öltözve. Minden motívumnak meséje van. Egyetlen virágocska is sokjelentésű lehet.
Csathó Töhötöm képzőművész, a Tibor Ernő Galéria művészeti vezetője hangsúlyozta: Weiss Miklós nem csupán egy kedves és hűséges galérialátogató, hanem mélyérzésű művészember, aki ezúttal megörvendeztetett másokat is mindazzal, amivel foglalatoskodik: egy varázsos világgal, amelyben ötvöződik a népművészet és a modern alkotókedv. Hozzáfűzte: a hagyományos életformák, a népművészet adtak ihletet Weisz Miklósnak, ezért van az, hogy művei által egy hozzánk közeli világ tárul elénk. Az ősi magyar díszítőmotívumok felhasználásával kincseket teremt még a legegyszerűbb tárgyakból is, spirituális üzenetekkel, szimbólumokkal ruházva föl ezeket. Az alkotásokon lévő minták nemcsak régi varrottasokról, vánkosokról, kelmékről, templomok kazettás mennyezeteiről származnak, hanem váradi szecessziós épületen is föllelhetők bizonyos motívumok, ezért lokálpatrióta értékkel is bírnak e kreációk.
A tárlatnyitón Szabó Ferenc énekelt és játszott zongorán.
Nyitókép: Csathó Töhötöm és Weiss Miklós Fotó: Tóth Hajnal
