Túlélés
Túlélés
Nyolcvannyolc múltam.
Irigykedve bámulom bútoraimat,
a naponta kivett protézisemet,
festményeimet, és a kinti világot:
folyókat, hegyeket, …évszakokat.
Csodálom a nyelvek és ideológiák
halhatatlanságát, s minden könyvbe
vésett betűt s mondatot.
Szívemet sajdítja a közeli barlang,
a vén út, s Róza néném varrógépe.
Mint ahogy anyám megmaradt katicás
kombinéje, és apám műszemöldöke is.
Búsan nézem a vaskos bérházakat,
a lombos erdei fákat, épp úgy, mint
Jóska barátom katonasapkáját
vagy Bólya bácsi ágytálát.
Irigyelem mind!
Lennék szívesen helyükben.
Egész biztos túlélnek engemet.