Tömeg
A csenden belül hangokat
a sötétségen belül képeket
keresek magamnak
Felteszem a költészetnek
a kérdéseket, soha nem tudom
hogy van-e tajték fortyogó szívemben
hogy megnevezzem
amikor a bánat
ökölként sújt
mellkasomra, a bánatról mesélek
kívánnom kellett volna valamit e világból –
a síkság közepén
ahol a föld tükör
látom magamat letérdelni
torkig vagyok az ég messzeségével
hangokat keresek
mintha emberek érkeznének a földre
erről az oldalról a szerelem szegénység
kinn hideg van
emberek közt magányos idegen
keresem magam
mint megfeszült kötél
– melytől –
távol tartom magam
szétszóródik a tömeg
az álmaimból
emlékeimből
fordította: Balázs F. Attila