Tolnai Ottó a Törzsasztalnál
Október 21-én, pénteken este 6 órától a nagyváradi Törzsasztal újabb estjének vendége a Teleki utcai Illyés Gyula könyvesboltban Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
Tolnai Ottó Magyarkanizsán született, a vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja, aki ma a Szabadka melletti Palicson él. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.
1959 és 1962 között az Újvidéki Egyetemen, majd a Zágrábi Egyetemen tanult, magyar nyelv- és irodalom és filozófia szakokon. 1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd 1960-tól versekkel is jelentkezett. 1961-től az újvidéki Ifjúság hetilap Symposion mellékletének szerkesztője, majd az ebből létrejövő, 1964-ben induló Új Symposion alapító munkatársa, 1969 és 1974 között főszerkesztője volt. A szerkesztőség éléről a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. 1992-től 2004-ig az Új Symposion megszűnése után megalakult és Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője, azóta a szerkesztőség elnöke.
Első verseskötete 1963-ban, első regénye, a rovarház 1969-ben jelent meg. A kettő között 1967-ben a Híd-díj elnevezésű vajdasági irodalmi kitüntetéssel jutalmazták, amelyet tizenhárom év múltán újból megkapott. 1968-ban Domonkos Istvánnal közös könyve jelent meg a Symposion könyvek keretében, Valóban mi lesz velünk címmel. Bayer aspirincímű monodrámáját Jancsó Miklós rendezésében Ladik Katalin adta elő az Újvidéki Színházban 1981-ben.
1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, a szervezet utolsó elnöke volt, annak megszűnése előtt. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. 2004-ben egy évet DAAD-ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 2005-ben Költő disznózsírból című könyvéért megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjban részesült.
Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.
„A radikalizmust jelentette. Ilia tanár úr oldalán néha én is ott voltam, megszólalni sem mertem. Később értettem meg, hogy a radikális fiatalok a Vajdaságban kultúrát teremtettek. Olyan súlyút, mint amilyen az erdélyi magyar kultúra volt a hatvanas évek végétől. A kanizsai Tisza-parton megtapasztalhattam, hogy a lázadó költő mindent ismer, ami hagyomány, folyton a vajdasági magyar kultúra feladataiban gondolkodik. Prózája: mikrorealizmus. Avantgárd költő, aki a mikrorealizmushoz jut el.
Palicsi házában értettem meg, hogy hagyományból, művészetből, barátságból építette fel a világát, hogy az élet művészetté, a művészet életté alakulhat át” – írta Tolnai Ottóról Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője.
Tolnai Ottó kötetek kedvezményes áron a helyszínen megvásárolhatóak.