Taking the challenge
Mindenki benne van, vállalja a kihívást, csak semmi műanyag, grătar-t is csak porcelánból, alu-késsel-villával, limonádét csak üvegből, szigorúan szalmaszállal, igazival, frankón bio-degradabil, nem hogy pai, aztán mégis műanyag…
Még az is lehet, így maradunk, káros melléktermék nélkül bomló, homokkal kevert szintetikus fecskenyálból nyomtatunk szép új smart-univerzumot.
Lassan minden megtisztul, igazi lesz, talán még a pillantások is, amikor azt kérdezem, hogy vagy, tényleg érdekelni fog.
Apró hanyatlásra azért a best scenario szerint is lehet számítani, okozhat némi fennakadást, amikor a csalódott kereskedők belehajigálják a nyakukon maradt műanyag készleteket a világtengerbe, de egy-két generációnyi fröccsöntött delfinbébi alatt ezen is túl leszünk, a megtért bűnösök pedig a fogyasztói társadalmat átkozva termesztik az öko-maniókát a klímamenekülteknek a beszántott parkolók helyén, happiness-boldogság, incredible burger fenntartható gazdálkodásból származó banánlevélen, amíg a készlet tart és tovább…
Persze, ha nem, az sem baj, a Föld pár ezer év alatt kigyógyul ebből a mizériából. Belőlünk.