2015. január 3 | Turi Tímea | Irodalom

Tájvers

Kopár ág rajzát sebzi az égbe
más finom mondata, s a tudat,
hogy attól finom, hogy a másé.

Elmennék innen, de arra, amerre a szem ellát,
az út csak egy akvarellfelhő, tudod,
ez egy kép,
amit másoknak mutogatok.

Pedig voltaképpen nem érdekel
semmi azon kívül, hogy
látlak-e még.