2014. június 2 | Zudor János | Irodalom

Tabu

Én, szemét alak,
tabunak képzeltem magam,
mint egy karizma,
közben csak süket valcer
vagyok, nem karizma,
a földön keringnek nyomaim,
nem a Holdon, nem is a Marson,
mint egy saját farkát
harapó kígyó,
végül fűbe harap,
én, szemét alak…

VÉGES A LÉTEZÉS,
KURTÍTOM HÁT MAGAM,
NINCS MÁR, KI ÉLJENEZ,
VAK BÁTYÁM ÉRTI EZT,

(tabu a vérkereszt,
tabu a mozsár is,
tabu az ég, a föld,
a szikár aszkézis),

önnyomorgató sors
üzen nekem hadat,
feladom a percet,
feledem magamat…