Tabéry novellapályázat ötödízben
A Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoportja, valamint a Várad irodalmi és művészeti folyóirat ötödik alkalommal hirdeti meg a Tabéry Géza novellapályázatot.
A beküldött novelláknak tematikusan Tabéry Géza Két kor küszöbén című önéletírásából kiemelt (lásd a felhívás alábbi Mellékletében!) szövegrészek valamelyikéhez (min. egy) kell kapcsolódniuk. Kiindulópont lehet a rész(ek) alaptémája, mozzanata vagy szimbolikus képi síkja(i).
A kiválasztott szövegegységeket lásd a felhívás után vagy ITT.
A pályázati kiírásra pályakezdő és gyakorló szerzők egyaránt jelentkezhetnek. Pályázati felső korhatár: 30 év.
A pályázat célja, hogy értékelési, elbírálási és megjelenési lehetőséget biztosítson mindazoknak, akik szakmai megítélés alapján szeretnék alkotásaikat nyomtatott és elektronikus irodalmi periodikában is megjelentetni.
A pályamunkákat szakértő zsűri értékeli a felhívást kiíró két intézmény részéről.
A beérkezett novellákat a szerkesztőség és a tanszék által felkért irodalmár szakértők bírálják el.
A zsűri döntése alapján a legjobb, minősítést elért novellák szerzői elismerő oklevelet, a legjobb pályamunkákat beküldő 3 szerző pedig pályadíjat és könyvcsomagot kap az alábbiak szerint:
A győztes pályamű 50 ezer Ft/ illetve ennek megfelelő RON + könyvcsomag;
a második helyezett 30 ezer Ft/ illetve ennek megfelelő RON; + könyvcsomag;
a harmadik helyezett 20 ezer Ft/ illetve ennek megfelelő RON; + könyvcsomag díjazásban részesül.
A legjobbnak ítélt novellákat a Várad irodalmi és művészeti folyóirat publikálja.
A pályázat tematikus: a megszülető írásnak témájában Tabéry Géza Két kor küszöbén című önéletírásából kiemelt részletekhez kell kapcsolódnia – a fentiek szerint.
A pályázatra szerzőnként maximum két novella küldhető be.
A novellák egyenként legfeljebb 10 gépelt oldal terjedelműek (mintegy 24.000 karakter, Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-ös sortávolság, 2,5-ös margó) lehetnek. A zsűri eleve nem veszi figyelembe a terjedelemhatárt túllépő szövegeket.
Nevezési díj nincs.
Beküldési határidő: 2019. február 28.
A pályamunkákhoz kérjük, minden esetben mellékeljék a pályázó pontos elérhetőségét!
A pályázatok beküldhetők: villanypostán: taberypalyazat@gmail.com címre, vagy postai úton a Várad szerkesztősége címére. (Revista culturală Várad 410068 Oradea, Piata 1 Decembrie nr.12, judetul Bihor.)
A küldeményen kérjük feltüntetni: Tabéry novellapályázat,
A pályázat résztvevői a pályamunkák beküldésével egyúttal felhasználási engedélyt adnak a meghirdetők részére egy éves időtartamra, mely révén azok szerzői jogdíj nélkül, magyar nyelvterületen bármilyen formában megjelentethetik, közzétehetik a pályaműveket.
A zsűri jogosult dönteni a díjak kiadásáról, esetlegesen összevonásáról vagy visszatartásáról is.
Eredményhirdetés és ünnepélyes díjátadás: 2018 áprilisában.
Nagyvárad, 2018. dec. 10.
A pályáztató intézmények nevében: Albu-Balogh Andrea (PKE), Szűcs László (Várad folyóirat)
*
A FELHÍVÁS MELLÉKLETE
Tabéry Géza: Két kor küszöbén. In uő: Két kor küszöbén. Kriterion, Bukarest, 1970.
„Jogászavatásunk ideje egybeesett a Holnap Társaság első nyilvános szereplésével, amely alkalom Adyt ismét levonzotta Nagyváradra. Addig csak látásból ismertem a költőt. Gyerkőckoromban nemegyszer voltam akaratlan tanúja krisztustövises sövényünkön túl az Ady–Léda tête–à–tête-eknek a Stern ház szomszédos kertjének fái alatt. Egy ízben rejtekhelyemről gyermeki csintalansággal nyílvesszőt eresztettem rájuk. Ady körültekintett. Nem fedezte fel a csínytevőt, mosolyogva nyújtotta át Lédának a lábai elé röpült nyílvesszőmet:
– »Ámor nyila volt.«
Akkoriban sejtelmem sem volt róla, hogy kicsoda, még kevésbé, hogy ki lesz rövidesen Ady. Nem voltunk ezzel egészen tisztában, most öt évvel később a nyilazás után sem, az avatásra felsereglett vidám joghallgatók. (…)
A székesegyház toronyórája ismét megkondult, amikor búcsú-feketekávéra bevetődtünk a pályaudvari étterembe. Meglepetésünkre ott láttuk Adyt és Emőd Tamást. Megilletődve ültünk asztalhoz. Ady és Emőd rövidesen felismerték bennünk az Európa-beli dorbézoló társaság tagjait.
– Jól megszapultak legalább bennünket az urak az Európában? – fordult felém váratlanul Ady.” (I. m., 45–46.)
Pár hét múlva nagyvásárt tartottak Szeghalmon. (…) Útközben csak egy-egy békázó gólya arisztokratikus lépegetése a mocsarakban, néhány disznócsorda egy kisebb makkoserdő táján s a távoli gémeskutak környékén legelésző gulyák, ménesek enyhítették a puszta egyhangúságát. Csak túl a Sebes-Körös fokközi gátján, a Bangó és Koplaló tagok hosszában zöldelltek poros akácerdők a Békés megyei Szaharában. Onnan már láthatóvá vált a Körösbe torkolló Berettyó túlpartjáról a szeghalmi református templom bádogkakasos fehér tornya.
Mindig érzéketlen voltam az adásvétel csínja-bínja iránt. Elmosódottan maradt meg bennem a szeghalmi vásár kaleidoszkópjából egy-egy kiütköző kép. Előttem van a patika, ahova leszálltunk, előkelő csendjével, a tégelyek rejtelmes világával, aztán egy vendéglő forgataga tarka terítős asztalaival, hol keresztapám vörös bor hörpölése közben alkudott bőbeszédű, kövér erszényes emberekkel, a fárasztó tárgyalás után tenyerükbe csapott, hogy áldomást ihassék velük. Sejtem, hogy a gyapjút előnyösen sikerült eladnia, s a bor sem lehetett utolsó vinkó, hiszen távoztában derűsre pirulva dúdolgatta a balgatag nótát: Hallod-e te körösi lány,/Piros szoknyád fodros-e már!” (I. m., 23.)
„Ástunk, lövöldöztünk, és igyekeztünk a zordonabb idő beállta előtt biztonságosabbá, s ha lehet, lakályosabbá tenni fedezékeinket. A lövöldözéseket századunknak leginkább azok az emberei fogták fel könnyedén, akik már Rohatynnál, Pustomitinél és Komarno körül edződtek a tűzhöz. Tapasztalva, hogy amint árkainkból egy-egy fej másodpercnél hosszabb időre kiemelkedik, szemköztről tüstént tucatjával zsongják körül a golyók, ezek a régi csatárok szuronyhegyre tűzve kidugták sapkájukat, »hadd szórakozzék a koma«, s a sapkák pillanatok alatt keresztülfúrva süllyedtek vissza árkainkba. (…) Roykó százados pedig, aki mellesleg jó karikaturista volt, Kosztolányi bosszantására noteszlapon örökítette meg a szuronyhegyeken átlyukasztott sapkákat: »Így lehet átlőni sapkát fejsérülés nélkül« felirattal. (I. m., 135–136.)