Szórványközösségek ünnepeltek együtt
Tavaly elmaradt, de annál erőteljesebben tért vissza idén, 2021-ben a hagyományosan szeptember első hétvégéjén megrendezett, immár nyolcadik Fekete-Körös völgyi Magyar Napok rendezvénysorozata.
A 2013-ban megálmodott és akkor elindított eseménysorozat hiánypótlóként kapott létjogosultságot és egyben elismerést, mert a dél-bihari szórványban kevés alkalom adatott meg a magyar szónak, éneknek, táncnak, hagyománynak. A Fekete-Körös mentén, a végeken kicsiny a magyar közösség, körülbelül 3500 lélek vallja magát magyar nemzetiségűnek, tartja őseink hagyományait, vallását, hitét. A térségbeli települési napokon keveset vagy egyáltalán nem szerepelt magyar nyelvű produkció, így a szórványmagyarság gyakorlatilag nem kapott lehetőséget identitásának megnyilvánulására.
A tavalyi – korlátozások miatti – kihagyás után idén szeptember 5‑én Magyarremetén kezdődött a rendezvény a már megszokott hagyományőrző nappal: népi tánccsoportok színpompás felvonulásában, majd előadásában gyönyörködhettek a helyi focipálya állandó színpada körül összegyűlt érdeklődők. A műsor nyitása természetesen a házigazda remeteiek gyermektánccsoportjára hárult, derültséget és nagy tapsot érdemelve ki a közönségtől. E momentum után következett a „hivatalos” megnyitó: Borsi Imre Lóránt megyei tanácsos, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének egyik ügyvezető alelnöke, Bálind György, Magyarremete alpolgármestere, Hasas János, Rév alpolgármestere, Mikló Ernő köröstárkányi RMDSZ-elnök, Nyakó József, Érmihályfalva polgármestere és Csiszér Norbert helyi református lelkipásztor szólt a jelenlevőkhöz.
A beszédek után a táncosok hada foglalta el a színpadot, nemcsak a Belényesi-medencéből, hanem távolabbi bihari tájakról is elhozták a népi tánc jókedvét, hagyományát, érzésvilágát a publikum nagy örömére. Fellépett a magyarremetei Kéknefelejcs és a köröstárkányi Százszorszép Néptánccsoport, a szentjobbi Vadvirágok Népdalkör, a micskei Görböc Néptáncegyüttes, a székelyhídi Zajgó Néptánccsoport, az érmihályfalvi Nyíló Akác Néptáncegyüttes és a berettyószéplaki Bodzavirág Néptánccsoport. A fellépőket Hodgyai Edit, a Görböc vezetője, a néptáncosok seregszemléjének koordinátora konferálta fel. Estefelé Csóka Gyula prímás cigányzenekarának nótaműsora zárta a napot Koós Éva, Somogyi Erika, Fejős Jenő és Kolostyák Gyula előadóművészek közreműködésével.
Szombaton a családi programok kerültek sorra, kicsiknek és nagyoknak kínáltak színvonalas szórakozási lehetőséget Köröstárkányban és Kisnyégerfalván. Reggel ünnepi istentiszteletet tartottak a tárkányi református templomban. Sebestyén László Ede hirdetett igét, majd az 1961-ben, ’71-ben, ’81-ben, ’91-ben és a negyedszázada, 1996-ban konfirmáltak találkoztak; megható emlékezéseknek lehettünk tanúi. Ez után Sebestyén László Ede lelkipásztor Ha szól az Úr – Áhítatok minden napra című könyvét mutatta be Fazakas Ildikó várasfenesi lelkész. Zárásként a szerző dedikálta kötetét.
Időközben Kisnyégerfalván már javában rotyogott a bográcsos, öt csapat mérte össze főzőtudományát, a gyerekeknek felállították az ugrálóvárakat, és az MM Pódium Színház Mesék szárnyán címmel zenés állatmesékkel bűvölte el a gyerekeket Verestóy Mária előadásában a focipályán felállított színpadon.
Délre, mint rendes házigazdákhoz illik, megfőzték az ötféle finom bográcsgulyást és babgulyást. Ki-ki tudománya szerint keverte a magyaros ízeket. Mikor már mindenki jóllakottan várta a zenei műsort, a „versenybíróság” is ítéletet hozott: az első helyezett bográcsost a tárkányiak idős csapata főzte, második a kisnyégerfalvi, harmadik a belényessonkolyosi csapat lett. A magyarremeteiek a legmagyarosabb ízeket produkálták, és a köröstárkányi ifik a leghagyományosabb produkcióval zárták a sort. Antal Péter és zenésztársai húzták a jó ebédhez a nótát, és fenntartották a jókedvet is.
Szombat estére a mulatni vágyók Köröstárkányban gyülekeztek, a tavaly felavatott óvoda udvarán, ahol nemcsak finom kolbász, de jófajta házi szilva‑ és szőlőnedű is terítékre került, nem hiányzott a jó zene, de a hangsúly a közös nótázáson, éneklésen volt. Emellett volt tánc is, nem is akármilyen: a köröstárkányi 15-20 éves ifjak – nyugodt lélekkel mondhatjuk – profi bemutatója. Ezek a fiatalok eleinte hivatásos koreográfusoktól kaptak segítséget, de már két éve egyedül próbálnak, s táborokban, találkozókon vesznek részt, hogy fejlesszék tudásukat és kamatoztassák tehetségüket. Dicséretre méltó és követendő példa a hozzáállásuk!
Vasárnap délben létünk, történelmünk, megmaradásunk került a magyar napok eseménysorának fókuszába. Körösjánosfalván immár a régió nyolcadik köztéri szobrát avatták fel, ezúttal Hunyadi János mellszobrát leplezték le. Dicső törökverő hadvezérünk példája maradandó itt, a szórványban s a végeken, ahol a megmaradás a tét. Már nem azokat a harcokat kell megvívni, mint egykor, most az összefogás a nagyon fontos.
Az esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a jánosfalvi református templomban. Dénes István Lukács lelkipásztor, a bihari egyházmegye esperese hirdetett igét, majd a templomkertben felállított szobrot ő és Borsi Imre Lóránt leplezték le. Deák Árpád szobrászművész páncéllal felvértezve, merész tekintettel álmodta meg Hunyadi Jánost. Az új emlékjel méltón kiegészíti az évek során a térségben felállított alkotásait: Belényesbe Petőfi Sándor, Köröstárkányba Bartók Béla, Magyarremetére Szent László, Várasfenesre IV. Béla, Belényessonkolyosra Hunyadi Mátyás, Kisnyégerfalvára Bocskai István, Belényesújlakra II. Rákóczi Ferenc büsztje került. Amint beszédében Borsi Imre Lóránt hangsúlyozta, ezek a szobrok a megmaradás útjelzői, és irányt mutatnak múltunk, jelenünk és jövőnk között. Mint a méhek, amelyektől a magyarság a szorgalmat elsajátította, úgy kell megtanulni az összezárást, a védekezést minden ártalom és veszedelem ellen, ami veszélyeztetheti létünket nemzetként.
Az ünnepi pillanatok nemzeti himnuszunk éneklésével értek véget, majd szeretetvendégségre voltak hivatalosak a jelenlevők a belényessonkolyosi közösségi házba.
Vasárnap estére már csak egy ünnepélyes pillanat maradt, ennek helyszíne a belényesi kultúrház volt. A Zsiskú Jánosról elnevezett bihari szórványdíj átadása következett. Az elismerést minden évben egy olyan személy kapja meg, akinek kiemelkedő az életpályája, aki a közösségéért áldozatos munkát végez, és akinek a magyarság fejlődésének, megmaradásának segítése a célja. Idén id. Jakab Gyula mezőbaji helyi tanácsos vehette át a díjat, érdemeit Grim András, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványokért felelős alelnöke méltatta. Id. Jakab Gyula agrártechnikus 1955-ben született Tenkén (a család mezőbaji gyökerű), és szakirányú tanulmányainak elvégzése után 20 évig a nagyváradi Üvegházak vállalat technikusa volt. 1997-ben családjával a helyiek kérésére visszaköltöztek Mezőbajra, és ott elvállalta a helyi mezőgazdasági társulás vezetését. 1991 óta aktív tagja az RMDSZ-nek, ’97-től helyi és körzeti elnök, jelenleg helyi tanácsosként képviseli a magyarság érdekeit, emellett a mezőbaji református egyházközség gondnoka és a bihari egyházmegye világi főjegyzője is – állt a laudációban. Id. Jakab Gyula szerényen, meghatódva köszönte meg a megtiszteltetést.
A Fekete-Körös völgyi Magyar Napok a nagyváradi Szigligeti Színház Kabaré című előadásával zárult, derűs perceket szerezve a nagyérdemű közönségnek.
Három nap eseményei pezsegtek a magyar napok alkalmával, immár hat helyszínen, közrefogva az egész Belényesi-medencét, a Fekete-Körös völgyének magyarságát. Vidám és megható pillanatok váltakoztak, felemelő érzések kavalkádját élhettük át. Köszönet illet mindenkit, aki a szervezés fáradságos munkáját vállalta: az RMDSZ Bihar megyei szervezetét, a Communitas Alapítványt és elsősorban a helyi szervezők hadát – nélkülük keresztülvihetetlen lett volna ez a szép eseménysorozat. Emelt fővel várhatjuk jövőre is, kilencedszer, a magyar napokat a Fekete-Körös völgyében.
Kovács Zoltán
Nyitókép: Bihar megye számos magyarlakta településéről érkezett tánccsoportok felvonulása Magyarremetén
(Megjelent a Várad 2021/10. számában)
