Szobrok, élők
Az ősz legfontosabb kulturális mozzanata Váradon a négy holnapos költő szoboralakjának a Fő utcán való elhelyezése volt. Az irodalmi társaság kultuszát erősíti ez a mozzanat, s nem utolsósorban egy olyan köztéri műalkotással gazdagodott a város, amelyre jó ránézni, jó megállni előtte, ráköszönni a kávéházi asztalnál ülő-álló urakra. A századelő irodalmának nagyjai mellett sikerült a figyelmet felhívni arra is, hogy a város magyar sajtója 150 éves múltra tekinthet vissza, 1862 őszén a kéthetente jelentkező Bihar című lap volt az úttörő. S még itt van előttünk egy másik fontos mozzanat, Ady születésének 135. évfordulója. Különösen Várad esetében – s nem csak a múltban – az irodalom és a sajtó közötti kapcsolódási pontok, átfedések csöppet sem ritkák, szét sem választhatók.
Ezek a jubileumok önmagukban, az ünneplésért magáért, beszédekért, koszorúkért, protokollért szót sem érdemelnének, ha nem sikerülne ráirányítani a figyelmet azokra az értékekre, amelyekért érdemes bronzba önteni az alkotót, újraolvasni a műveket, illetve elérhetővé tenni mindazt, amit e szerzők maguk után hagytak. Márpedig feladat akad bőven: sok mű érdemelne újrakiadást, kimozdítva szerzőjét az elfeledettségből, miközben azt is át kellene gondolni, hogy a távoli és közeli múlt szellemi terméséből mit érdemes digitalizálni s internetes felületeken elérhetővé tenni. Csak a kilencvenes években számos olyan mű látott napvilágot, amelyet – akár némi átdolgozással, kiegészítéssel, aktualizálással együtt is – érdemes lenne elérhetővé tenni. Csak a példa kedvéért: a nagyváradi újságírás története, illetve az Ady-kör története két olyan munka, amely nem csupán kutatók érdeklődésére tarthat számot, hanem a szélesebb olvasóközönségére is; de olyan könyvcímeket is említhetnék, amelyek ugyan a számítógépes világ idején jelentek meg, de forgalomban nincsenek már, s mégsem érhetők el a világhálón.
Az érdeklődést, a reális igényeket jelzi, hogy az első Holnap Fest alkalmából a nyáron megjelent szerény kivitelezésű kiadványokból valamennyi gazdára talált. Bízom benne, hogy jövőre is tudjuk hasonlókkal fogadni a rendezvénysorozat látogatóit.
A váradi sajtó gazdagságát bemutató állandó gyűjtemény összeállítása, bemutatása nagyobb horderejű munka lenne, ám lenne mit felmutatni, mire büszkének lenni abból, amit e másfél száz esztendő alatt a váradi lapok zsenijei és napszámosai produkáltak.