Színházi tiltakozás dalokkal, zenével, humorral
Help! címmel koncertszínházi előadással protestáltak a nagyváradi Szigligeti Színház és a Regina Maria Színház művészei a Bihar Megyei Tanács kulturális intézményeket összevonni készülő, a színházak s a filharmónia művészeit, munkatársait létbizonytalanságba taszító terve ellen. A színészek stílusosan, a maguk módján, dalokkal, zenével, játékkal, humorral tiltakoztak, tehetségüket, érzelemvilágukat latba vetve, kemény, erőteljes üzeneteket is megfogalmazva. A Novák Eszter által rendezett koncertszínházat a IX. HolnapUtán Fesztivál második napján tartották meg a teátrumban.
A rocktól a rapig mindenféle stílusú zeneszám repertoárba került román, magyar és angol nyelven. Torokszorító és szívfacsaró volt a Pink Floyd ikonikus dalának előadása: Another Brick in the Wall (Újabb tégla a falban). Elhangzott továbbá a híres partizándal, a Bella ciao románul, magyarul és olaszul. Hallhattuk Robbie Williams Let me entertain you (Engedd, hogy szórakoztassalak) című slágerét, Gary Jules Bolond világát (Mad World), a Eurythmics Sweet Dreams-ét. Jó érzés volt meghallgatni a Hobo Blues Band-klasszikust: Viharban születtem, / világ végén alszom, / ne bántsatok engem, / mert én nem haragszom.” A színészek nem akarnak mást, mint játszani, csak ne vegyék el az önállóságukat, szabadságukat. „Akkor is játssz még, ha senki se kéri” – szólt a Játssz még című Presser Gábor-Stevanovity Dusán-szerzemény. Volt Gianina Cărbunariu író, dramaturg szövegére írott dal is. Mindenik nótának megvolt a maga sokatmondó üzenete, hangulata. Szó esett arról, hogy Ceauşescu szelleme még mindig itt él. Meg hogy nem minden a pénzről szól. Nem kilóra mérik a kultúrát. Vagy mégis? Díjak, fesztiválok bizonyítják, hogy van létjogosultságuk ezen kulturális intézményeknek, hogy nem fölöslegesen akarják megőrizni önállóságukat, sokarcúságukat.
A dalok közötti „jelenetekbe” beleszőtték a különféle felhívások, nyílt levelek szövegeit, a megyei tanács elnökének nyilatkozatait, a közösségi médiában megtalálható kommenteket, nem utolsósorban az öt pontban megfogalmazott művészi kiáltványt. Az előadásban Ilie Bolojan tanácselnököt az idén a legjobb férfi főszerep alakításáért UNITER-díjra jelölt Răzvan Vicoveanu, a Regina Maria Színház színművésze meglehetősen ironikus stílusban játszotta. „Bolojan, frate, fă un pas în spate!” – rappelték a színészek. És arról is énekeltek, hogy nem adják fel, ha kell, folytatódik a tiltakozás: „Nu cedăm, cu zâmbetul pe buze noi protestăm!” (Egyébként ez a második tiltakozó megmozdulás, az első, egy művészi performansz május 21-én volt a Szent László téren.)
A humor eszközével gúnyolták ki azt is, miszerint nem elegendő a bevétel, nem elég a pénz. Hát legyen akkor sör és miccs az előadásokon, mint a népünnepélyeken. „Ha a csórékolbászainkat egymás mellé tennénk”, biza sok ezer kilométer hosszúságú volna. „Bérletes nézőinknek mustárral is kedveskedünk.”
Persze az a kérés is elhangzott: a nézők járjanak a színházi, bábszínházi előadásokra, múzeumokba, filharmóniába, mutassák meg, hogy igenis van igény a kultúrára.
Befejezésül, amint az est elnevezéséből sejteni lehetett, a Beatles Help! című dala csendült fel. A közönség lelkesen, állva tapsolva fogadta a dalt, ahogyan végig az egész műsort. A művészek ráadásként még egyszer előadták a Pink Floyd-számot. Érződött a színház, a színészek iránti szeretet és ragaszkodás. Szép volt ez az összefogás, ez az este, ugyanakkor a helyzet miatt keserédes is nagyon. Tháliának bizonyára sírt az egyik szeme, a másik meg kacagott, vagy legalábbis mosolygott.
Fotók: Vigh László Miklós
