Színházi stúdió a Sonnenfeld-palotában

A 2014/15-ös évad néhány újdonságáról tájékoztatott Czvikker Katalin, a nagyváradi Szigligeti Színház menedzserigazgatója. Volt szó a csereelőadásokról, más városbeli színházak vendégjátékáról, a diákok bevonásáról a színházi programokba és nem utolsósorban a készülő stúdióról.

„A nagyváradi Szigligeti Színház a megalakulása óta negyedik évadát kezdte ezen az őszön. Hogy érdemes volt-e a három truppal (Szigligeti Társulat, Lilliput Társulat és Nagyvárad Táncegyüttes) az önrendelkezés, az önállósodás útjára lépni – ez a kérdés még mindig kísért, s bár vannak vitathatatlan eredményeink, újra és újra bizonyítani kell” – kezdte mondandóját Czvikker Katalin.

Szólt arról, hogy a fejlődés szempontjából fontos pillér a támogató közönség, vagyis a bérletesek tábora. Három év alatt folyamatosan gyarapodott a bérletet kötők száma. Idén átlagosan 10-11 százalékkal sikerült növelni ezt a számot (3100-ról 3330-ra). Jók a mutatók mind a felnőtt-, mind a diákbérletek esetében. Ugyancsak lényeges a dinamikusabb, fiatalosabb, színesebb arculati elemek alkalmazása. Bérletben vagy előadáscsereként négy másik város teátrumának előadásai jutnak el Váradra. A debreceni Csokonai Nemzeti Színházról, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatáról, a békéscsabai Jókai Színházról és a székesfehérvári Vörösmarty Színházról van szó. Tárgyalások folynak egy ötödikkel is, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal, az évad második felére vonatkozóan. A csereelőadások jóvoltából más városokban is népszerűsíthetik a váradi színházat. A kapcsolatrendszernek köszönhetően közösen pályázhatnak és koprodukciókat hozhatnak létre (például a székesfehérvári színházzal, a debreceni Vojtina Bábszínházzal). Reményeik szerint az együttműködésre való készség a jövőben is megmutatkozik.

A második évadban két országos fesztiválnak (Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója; Interetnikai Színházi Fesztivál) csupán szervezője volt a Szigligeti Színház. Emellett két saját fesztivált is alapítottak: A Holnap Után elnevezésűt harmadik alkalommal szervezik meg jövő tavasszal, a Fux Fesztivált pedig kétévente, vagyis jövő ősszel, de az előkészületeivel már 2015 elejétől foglalkoznak. Mindemellett lesz egy tánc- és összművészeti fesztivál is az évad második felében. „Önállóságunk szép bizonyítéka az, hogy mindezt tudjuk működtetni, folyamatosan életben tartani” – hangsúlyozta Czvikker Katalin.

A diákokat is igyekszenek bevonni a színház bűvkörébe. Jól működik a Színház az iskolában – iskola a színházban elnevezésű projekt, melynek révén produkciók is létrejönnek, valamint az önkéntesek programja, az Otthon a színházban. Az önkéntesek csapata, vagyis a Szöcskék Társasága feladatköröket állapít meg magának. A szöcskék derekasan helytállnak, amikor különböző színházi események során segíteni kell. Az igazgatónő hozzáfűzte: „A diákcsapat bástya a színház mellett. Szeretem és megbecsülöm őket.” Ugyancsak elsősorban diákoknak hozták létre a Szigligeti Tanodát, a SziTát: az ennek keretében zajló műhelymunka célja, hogy közelebb vigye a színház világát a fiatalokhoz. A SziTa ugródeszkájáról dobbantva hárman is sikeresen felvételiztek valamelyik színművészeti egyetemre. A tanodában amúgy nemcsak színművészettel foglalkoznak, hanem zenével, tánccal, jelmeztervezéssel, különféle kulisszatitkokkal is.

Persze az anyagi kérdésekről is szó esett. Jól működő infrastruktúrájuk van, és egymást segítve, kiegészítve egymás mellett halad a három társulat. A megyei önkormányzat támogatásának megfelelő húszszázaléknyi részt saját erőből teremtettek elő. Az RMDSZ-frakció közreműködésével jöhetett létre egyébként az infrastruktúra.

Nagy érvágás volt a stúdió elvesztése két évvel ezelőtt. Ezért okvetlenül kellett valamiféle megoldást találni. Czvikker Katalin elmondta: a színháznak egy évadban 13 új produkciót kell színre vinnie (hatot a Szigligeti Társulatnak, négyet a Lilliputnak és hármat a Nagyvárad Táncegyüttesnek). Két térben (a színház nagyszínpadán és az Árkádia bábszínházban) mindez szinte lehetetlen, főleg úgy, hogy a román társulatokkal is kell osztozkodni e tereken, be kell osztani, ki mikor használja a színpadot. A régi színházi stúdió helyén európai uniós pénzből turisztikai központot hoztak létre, s az előírás az, hogy öt évig nem lehet változtatni a rendeltetésén. Kérték az önkormányzatot, hogy pótolja valamivel a színházat, olyan térrel, amelyben lehet stúdió-előadásokat tartani, lehet próbálni. Szóba került a volt Transilvania mozi, csakhogy azt előbb föl kell újítani. Elkezdték tavaly a kivitelezést, ám a munkálat 36 hónapig tart. Óhatatlanul föltevődött a kérdés: mit csináljon a színház annyi ideig stúdió nélkül? A bábszínházban ugyan kialakítottak egy kicsi stúdiótermet, ám a probléma ezzel nem oldódott meg. „Elkezdtünk keresgélni. A kellék-, jelmez- és díszlettár áthelyezésére is szükség volt, ugyanis az eddigi hely szűkössé vált. Adódott egy jó lehetőség. A Sonnenfeld-palotában, a régi nyomda épületében bérlünk teret. A tulajdonossal sikerült egy nagyon előnyös, öt évre szóló bérleti szerződést kötnünk.” Ha időközben a volt moziban létrejön a másik stúdiótér, arra is szükség lesz. A palotában bérelt épületrész esetében a tulajdonos vállalta a komoly munkálatok elvégeztetését (szennyvíz-elvezetés, áram bekötése, tatarozás, az udvar, a bejárati rész rendbetétele stb.). A Szigligeti Színház csak a belső javítással, helyreállítási munkával, a saját igényeik szerinti stúdiótér létrehozásával foglalkozik. A színházi emberek is besegítettek kétkezi munkával, kalákában dolgoztak, ki milyen szerelési munkálathoz ért alapon. Mindenki lelkes, hogy legyen már végre megint stúdió, és mindenki igyekszik hozzájárulni ehhez valamivel. A Szigligeti Alapítvány is segít. Gyűjtést is indítványoztak. A nézők, a támogatók téglajegyeket vásárolhatnak, s ezzel hozzájárulnak az építkezési anyagok megvételéhez. A munka nyáron kezdődött. Szeretnék, ha az év végéig olyan állapotba kerülne a leendő stúdió, hogy próbatérnek alkalmassá váljon. A tér egyébként épp akkora, mint a színház nagyszínpada, úgyhogy jó lesz majd ott próbákat tartani. Ez fontos, hisz megfelelő próbatér nélkül sokat kínlódnak a művészek. A Szigligeti Társulat az évad első nagyszínpadi előadásaként Molnár Ferenc Liliom című drámáját mutatta be. Nos, jellemzi a helyzetüket, hogy a produkció hat különböző próbatérben jött létre. Különböző nagyságú terekben, különféle, olykor meglehetősen rossz körülmények között. Színészpróbáló, embertelen viszonyok ezek.

Be kell majd még szerezni bizonyos engedélyeket, hogy fogadhassák a közönséget az új stúdióban. A január eleji stúdió-előadást még valószínűleg másutt mutatják be, de az Ibusár című produkciónak a Sonnenfeld-palotabeli stúdióban lesz a premierje. Most a lényeg az, hogy decemberben már befűthető próbateret lehessen üzemeltetni. Ha teljesen elkészül a stúdió, egy falat fognak díszíteni a téglajegyek, rajta a segítők nevével. Néhány cégtől is kapott támogatást a színház.

Összegzésül Czvikker Katalin elmondta: sokszor kell küzdeni a túlélésért. Lényeges az életképes struktúra, s ehhez meg kell találni a különféle módozatokat.

*

A nagyváradi színház idei történései között nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a naptári év végétől távozik a teátrumtól Szabó K. István eddigi művészeti igazgató. Ennek okairól, illetve váradi éveiről magát az érintettet szerettük volna megszólaltatni, ám egyelőre nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Döntését sajnálattal ugyan, de tiszteletben tartjuk.