2011. augusztus 2 | Keszthelyi György | Irodalom

Szétnyílik mint a holló

Amikor színre lép
a kivájt szemű
koszos rivaldában,
lábujjaiból karmok nőnek –
azokkal kapaszkodik, fogja
a gyalulatlan deszkaemelvényt.

Amikor színre lép
még este van – nem lát
sem reggelt,
sem hulló madarakat
a vacogó télben.

Amikor színre lép
már sejthető:
szája megnő, ürít
savanyú, büdös végterméket,
szétnyílik, mint a holló kloákája,
mint fekete árnyék reped ketté
a cementkripta-ország
fedele fölött.