fekete angyal
kit elkapott valaha forgatag tudja hogy az előrehaladás egyszerre visszatérés is folyton ugyanabba a pontba...
kit elkapott valaha forgatag tudja hogy az előrehaladás egyszerre visszatérés is folyton ugyanabba a pontba...
kések hivalkodnak a Hold fényével az éberen alvó utcán pókerarcok elnyúlt pólók kérődző szájak...
a homokozóban omladozó vár apró lábnyomok a játszótér padján sötét alak egyik kezében dobozos sör...
megkeményedik ajkad mikor Villont vagy József Attilát szavalsz szemed a távolba mered mintha haragudnál vagy...
mint álmos állat nyújtózik a pára kávéscsészéd fölött ilyenkor a kávé aromája a nyáreleji virágok...
a pormacskák a legeldugottabb helyeken őrzik a hangulatokat illatokat titkokat amikor elmentél itt felejtetted árnyékodat...
egyik bogarakat gyűjt üvegekbe másik papírt zabál harmadik fanszőrzetét fésüli elmélázva Ő feltáratlan emlékeket keres...
Casanova a könyvtárszoba fülledt levegőjében Senecát olvasott. Köszvényes lábait kényelmes pózban a pamlagra helyezte, nekidőlt...
Haydnt játszok egy fekete nap végén és érzem az egyszerű meleget kezemben. A billentyűk kínálkoznak....
Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat
made by balu