Szeretetlen Margit
Margit arca szederjes volt, mint a november.
Olyan nő, aki mellett fáznak:
A jéghideg asszony főzőzseni volt,
És termékeny, dolgos anyácska;
A jéghideg asszony mindegyik gyermeke
Jó formájú lett, bár lélekben torzó:
Összekaristolt szívű, csapott erkölcsű,
Vallástalan és ideges.
Margit kékes bőre alatt hordozta a titkot:
Boldog csak az első szerelem,
Kivilágított korcsolyapálya, mesés hazaút.
Kiléptek az árkádok alól,
S kétfele ment két szerető
Az esernyők oltalmában!…
A hoppon maradó kislányt más vette el.
És Margit szült, csak szült, szeretetlen,
A jobb-híján-embernek.
Húsz évvel később Margit kedvenc fia föllázadt
Apja, a forró tehetetlenség ellen.
Nos, egy fiával kivételezett
Szeretetlen Margit. A többit, a lányát is, utálta.
Később eltemette a jobb-híján-embert,
Aki a fáma szerint fázott neje mellett.
Fázott a szeme, a két keze, a mája,
A homloka, mindene fázott.
Nyár derekán – így mondják –
Meghűlt, és harmadnapra
Belehalt a hidegbe. Bihar.
(2008)