Szent Flórián lovagjai (2.) – Adalékok a nagyváradi Mezey család történetéhez
Szent Flórián vértanúról, a tűzoltók védőszentjéről minden május 4‑én megemlékeznek. Flórián nevének jelentése „virágos”, a húsvétot követő „virágos kedvű 40 nap” jelképe. Élete és halála példája az elkötelezett hivatástudatnak, melynek alapja a munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás. A nagyváradi ifj. Mezey Mihály is vallotta ezeket az elveket, s apja nyomdokain haladva a városi tűzoltóság megszervezésében, irányításában jeleskedett.
Több száz főre tehető az általa patronált egyesületek taglétszáma (a század végére a lakosok száma meghaladta az ötvenezer főt), ez akkoriban is számottevő társadalmi támogatottságot jelentett; csupán a Nagyváradi Polgári Kör 200 tagot számlált, a Lévay-házban berendezett székhelyen a kor elvárásai szerint könyvtárat működtetett. Hasonló sikert könyvelt el – akárcsak édesapja húsz évvel korábban – a Nagyváradi Polgári Lövészegylet (1876–1888) újraszervezésével, utat nyitva a nagyváradi sportélet megteremtésének, a sportlövészetnek. Az ő munkája nyomán jött létre a Sport tér az akkori Rhédey kertben (1885), a torna kör egyik alapítója (1889), torna‑ és vívóversenyek szervezője volt.
Élharcosa volt a nagyváradi zenei életnek, a Zenekedvelők Egyesületének a megalapítója; ez a mozgalom alapozta meg Nagyvárad első zeneiskolájának a megnyitását 1896-ban Réz Mihály tanító vezetésével, de az amatőr fényképészek körének is alapítója volt, fotográfiái a Borovszky Samu által szerkesztett Bihar vármegye és Nagyvárad monográfiát (1901) is illusztrálják. 1895-ben a Nagyvárad hírlap jubiláló ünnepségének szervezője volt. A magyarországi sajtó színe-java megfordult Nagyváradon, a Szegedi Napló újságírója figyelemre méltó tudósításban mutatta be Iványi Ödön egykori író, hírlapíró városát: „Nem cifra, de fess kényes úri város a dzsentri dinasztiáival, bíboros egyházfejedelmével, oláh püspökével, megyéje uraival, Mezey Mihályával, Sal Ferencével, jogakadémiájával, vagyonos középosztályával, mely divat szerint öltözködik, régi magyar házak úri formájában épült földszintes házsoraival, sok templomtornyával, a tarka, nagy hirdetőtábláival, téli álmát alvó színkörével és vidám orfeumnótáival. (…) Amit hallottam róla, azért idegenkedtem tőle, amit láttam hirtelenében az életéből, azért megszerettem. Hallottam, hogy megverik ott az újságírót, és láttam, hogy szeretik; olvastam, hogy az újságoknak ellensége a bihari úri város, és látom, hogy szereti azokat, és éppen annak a lapnak a tiszteletére, mellyel összetűzött, lobogókkal ékesítette fel magát. S amely város kitűzi a lobogót a kultúra ünnepén, az már csakugyan az író és újságíró szíve szerint való, akár ködmönben jár, akár rubintgombos mentében…” A városról alkotott kép, az előítéletek és visszatérő sztereotípiák a későbbi fogantatású városmonográfiákban is visszatérnek.
Ifj. Mezey Mihály 1881-ben az apja által éltetett önkéntes tűzoltó-egyesület vezetője lett, és mintaszerű intézménnyé fejlesztette azt. Harminc évig volt Nagyvárad tűzoltóparancsnoka. 1883-ban kezdeményezésére megalakult az Önkéntes Tűzoltók Nagyváradi Szövetsége, Bihar, Hajdú és Szilágy megye tűzoltóit tömörítve. Ezzel az országos szervezethez csatlakoztak, s Mezey a bihari szövetség elnökeként is több alkalommal szerepelt az országos eseményeken. 1884-ben az egyesületnek 22 alapító tagja volt, egyenként 100 Ft alapítvánnyal, 420 pártoló tagja 4 Ft tagdíjat fizetett. A város adta az őrszobát, gondoskodott a világításról és a fűtésről, a gépek szállítására tartottak öt pár lovat, hat kocsist, akik a tűzoltó szolgálat mellett a városgazdálkodás területén is szolgálatot teljesítettek. A város 13 tűzoltót fizetett, és kaszárnyaszerű laktanyát és ellátást biztosított számukra. Téli és nyári ruhát és fejenként havonta 21 Ft bért kaptak, az őrvezető javadalma havonta 30 Ft volt. Az önkéntes tűzoltó-egyesület a parancsnokságon kívül 6 szakaszvezetőből, 8 őrvezetőből, 20 más feladatot végzőből, 50 szivattyúsból és 12 vagyonőrből állt. Az éjszakai őrséget egy őrvezető és 3 köztűzoltó látta el. Az egylet 100 tűzoltót tudott ellátni felszereléssel.
1884-ben tartották ünnepélyes keretek között a Nagyváradi Önkéntes Tűzoltó Egyesület zászlóavató ünnepét. A fehér selyemből készült, aranyhímzéses lobogót a nagyváradi hölgyek adományozták a tűzoltóknak. A zászlóanya tisztét Des Echerolles-Kruspér Sándorné Gerliczy Stefánia bárónő töltötte be, ő verte be az első szeget az avatóünnepen. Díszbe öltöztetett város fogadta az ide sereglő önkéntes tűzoltókat. A Bihar megyei közkórház előtt az útkereszteződésben zöld gallyakkal díszített kapu fölött a jelszó: „Istennek dicsőség! Egymásnak segítség!”, a Szent László téren ünnepi sátrat állítottak fel id. Rimanóczy Kálmán építész tervei alapján. A Nagyváradi Önkéntes Tűzoltó Egyesület zászlóavatási ünnepének emlékére bronzérmet verettek 1909-ben.
Az 1888-ban kiadott Tűzrendészeti kormányrendelet különbséget tett a díjazott tűzoltóság, az önkéntes tűzoltóság és a községi (köteles) tűzoltóság között. Díjazott tűzoltóságot csak a törvényhatósági jogú városok és a rendezett tanácsú városok állíthattak fel.
Nagyváradon a nyári színkörben a színházi előadásokon egy őrvezető, 2 önkéntes és egy városi tűzoltó teljesített szolgálatot. A színkör távírókapcsolatban állt a tűzoltó őrtanyával, a városházával és az őrtoronnyal, fel volt szerelve két nyomótömlővel működő fecskendővel és vizes hordókkal. Az előadások alkalmával a tűzoltók pokrócokkal és hydronettel (vízipuska, kézi tűzoltó fecskendő) felszerelve álltak a kijáratoknál.
A tűzoltáshoz szükséges vizet a Körös folyóból, a Pece patakból és a város bővizű kútjaiból vették. Tizennyolc vizes hordó állt készenlétben, ezek szállítását bérkocsisok végezték rendőri felügyelet mellett. A városi vízmű csak 1895-re épült fel.
A XX. század elején az egyesületnek volt egy Walser-féle mozdonyszivattyúja és öt kisebb szivattyúja. Ezeket párosával helyezték el egy-egy szekéren, az ötödiket pedig egy lófogatos taligán. A város, illetve a színház tulajdonában levő újabb vízipuskákkal és a gyárak tűzoltó berendezéseivel együtt 17 vízsugarat lehetett a tűzre bocsátani. Tűzoltó készülékek és szivattyúk voltak a várban, a két gőzmalomban (Hunyadi és László malom), a szeszgyárakban és a börtön épületében is. A László gőzmalom szabadalmi jogot nyert tűzoltópor készítésére, és kellő mennyiséggel látta el a tűzoltókat. Tízezer méter hosszú tűzjelző távíró kötötte össze az őrtanyát a város legtávolabbi pontjaival és ipari létesítményeivel, 12 jelzőállomás működött a városban. A távírda jeleinél meg volt állapítva a kéménytűz‑ és tűzjel, ezenkívül megadták a tűz keletkezésének közelében levő állomás számát.
Az önkéntes tűzoltók rendszeres felkészítőn vettek részt, az új tagok gyakoroltatását az őrvezetők felügyelték. A tagokat, a városi tűzoltók igénybevétele mellett, behívókkal, értesítőjegyekkel, árvíz vagy tűz esetén harangkongatással értesítették; a kongatás városrészek szerint ötféle volt.
1897-ben Bulyovszky József polgármester két új tűzoltóegységet hozott létre, öt-öt fővel, Várad-Velencén és Várad-Olasziban. 1889-ben a régi őrtanya helyén a Városmajorban felépült a Nagyváradi Tűzoltóság új épülete. A laktanyát Knapp Ferenc építész kivitelezte 16 000 Ft költséggel. Az épületnek volt egy nagy, 40 személyt befogadó tanácsterme, három őrszobája, több mellék‑ és raktárhelyisége, tornaterme, mászóháza, továbbá szolgálati lakásai a tűzoltók számára. A parancsnoksági terem falait az egylet régi és új buzgó vezetőinek arcképei díszítették. A látogatók nevét bejegyezték a vendégkönyvbe.
Az Országos Önkéntes Tűzoltó Szövetség érdeme volt az egységes gyakorlati szabályzat elkészítése 1891-ben. Ez egységes síp‑ és kürtjelet, valamint vezényszavakat vezetett be. Mezey Mihály, az országos szövetség tagja véleményezte. A tűzoltó-egyenruha kérdésében az országos szövetség csak 1897-ben határozott.
1904-re felépült a Városháza, s a figyelőhelyet ennek tornyában, a város legmagasabb pontján helyezték el. Az 50 méteres toronyban 36 méter magasságban rendezték be a felügyelő tűzoltó szobáját. A városi tűzőr csak azután költözhetett be a városháza tornyába, miután a tűzoltó-főparancsnok kidolgozta a toronyőrség szolgálati szabályzatát.
Mezey 1910-ben lemondott tűzoltóparancsnoki tisztségéről. Ezt megelőzően memorandumot írt a város vezetéséhez. Ebben a tűzoltók felszerelésének korszerűsítését és a tűzoltólaktanya fejlesztésének fontosságát tárta a tanács elé. Tervezetét csak részben sikerült megvalósítani.
Ifj. Mezey Mihály 1910 augusztusában „a közjó és emberszeretet terén szerzett érdemei elismeréséért” királyi tanácsosi címben részesült. Mezey Mihály királyi tanácsos (méltóságos úr), tűzoltóparancsnok és sok más titulus birtokosa 1910. október 6‑án hunyt el Sas utcai bérháza emeleti lakosztályában; 63 évet élt. Röviddel halála után, ugyanabban az évben, a városi önkéntes tűzoltók csapatát hivatásos csapattá alakították. Gráczer Lajos katonatisztet választották tűzoltó-főparancsnoknak. A Bihari Tűzoltó Szövetség parancsnoki tisztét a székelyhídi önkéntes tűzoltók parancsnoka, Fándly József vette át.
Tavaszi Hajnal
Nyitókép: Ifj. Mezey Mihály harminc éven át irányította a váradi tűzoltókat (Lakos Lajos: Nagyvárad múltja és jelene, Nagyvárad, 1904)
Galériabeli fotók: Az 1910‑es halotti anyakönyvi bejegyzés szerint idült vesebaj okozta a tűzoltóparancsok halálát. A dokumentumban külön feltüntették, hogy az elhunyt királyi tanácsos volt (SJAN Bihor, Colecția registrelor de stare civilă 1895–1914, inv. 1509); A Walser-féle mozdonyszivattyú a maga idejében a legkorszerűbbnek számított; Eszközökkel és felszerelésekkel jól el volt látva a váradi tűzoltóság Mezey irányítása alatt
Felhasznált irodalom:
A biharmegyei tűzoltó szövetség közgyűlése. Érmellék, 1911. november
Nagyvárad tűzoltósága. Városok Lapja, 1910
Vay Sándor: Híres célbalövők. Hazánk, 1903. május
Iványi városa. Szegedi Napló, 1895. október
Nagyvárad. Pesti Napló, 1893. augusztus
A nagyváradi önkéntes tűzoltó-egylet utolsó közgyűlése. Nagyvárad, 1875. november 2.
Mezey Mihály: Nagyvárad város n. é. közönségéhez. Nagyvárad, 1875. november 4.
Mezey Mihály temetése. Nagyvárad, 1875. november 28.
Tűzoltó ünnepély. Nagyvárad, 1884. május 20.
Mezey Mihály a ravatalon. Nagyváradi Napló, 1910. okt. 7.
Catalog jubiliar Mezey Lajos (primul fotograf orădean). Oradea, Euro Foto Art, 2020
Bihar vármegye és Nagyvárad, szerk. Borovszky Samu. Magyarország vármegyéi és városai, Budapest, 1901
Kelmenfy László (Hazucha Xavér Ferenc): Meghasonlott kedély, I. II., Pest, 1846
https://www.langlovagok.hu/9370/szent-florian-a-tuzoltok-vedoszentje/ Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje
(Megjelent a Várad 2022./6. számában)
