Kulturális folyóirat és portál

2013. október 17 | Kovács Emőke | Irodalom

Szavaid vonatkattogás

szavaid vonatkattogás,
ring, ringat, ringunk.
ide vezet a megszokás,
lassan már nem is halljuk
egymást,
csak ugyanúgy mozgunk,
mint mikor volt mit mondanunk.

szavaid vonatkattogás,
egyre több a „tessék?”
fülkecsendbe ajtócsapás,
ez több vagy kevés
magunkhoz képest?
ha neked meleged van,
én biztos, hogy fázom.
húzzuk le az ablakot,
felveszem a kabátom.

szavaid vonatkattogás,
mosolyom nem látod.
összetapogatott üveg
minden ismert vonásod.
mikor megérintenél,
valaki benyit vagy
épp indulni készül,
a félbeszakadt közeledést
elfelejted végül.

szavaid vonatkattogás,
üresek az állomások.
mindkét kalauz piás,
jegyünk nincs,
megszokottak a blattolások.
de mégis, megússzuk
büntetlenül?

már rég kiszálltam, de hiába,
lüktet bennem a
tadamm-tadamm.
szavaid vonatkattogása.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu