2020. június 17 | Tasnádi-Sáhy Péter | Napló

Sáros

Mindig belemászik, nem csak a kezét-lábát, hanem hentereg, gyúrja, kalapálja, ha lehetne, nem piszkálnám folyton, enné is.
Nem érdekli, ha olajfolt, ha üvegszilánk, ha autó, ahol egy kis vizes föld, ő már ott van benne, nemcsak kézzel-lábbal.
Ha nincs sár, csinál, kiönti az esővizes hordót, nyitogatja a kerti csapot, csak legyen.
Aztán lassan uralni kezdi, dobozba tömi, döngöli, formázza, kiönti, szárítja.

Már nem a sár érdekli, hanem a tégla.