Rend
Rendet teszek a gépen, ez a rendrakás ideje; nem mintha nem ekörül forognék évek óta, a rend körül, minimum szerkeszt, de ha lehet, rendez…
Először az elv az volt, hogy az egész (minimum, ami a gépen van) egy 32 gigás stickre ráférjen, az a legnagyobb itthon. Ha már az ember élete (enyém, ami a gépen van) elfér a tenyeremben, legyen már elég az az egy stick, ne legyen már két darabban…
Persze a képek, a képek teszik ki a nagyját, tíz hónap India, Róma, Párizs, Gyilkos-tó; azok között kell nagy rendet csapni, vagy 15 giga bele a kukába…
Először azt hittem, nehéz lesz, mitől lesz ezek között rend (?), aztán meg csak nyomtam, nyíl jobbra, Del gomb, száguldottam végig az életen (az enyémen, azon, ami a gépen van), rájöttem, hogy könnyű, nem számít, hogy éles, az sem ha Pietá, sokkal inkább, hogy te meg én rajta legyünk, akár a képkereten túl, mint azokon a képek amiket a kávézóból lőttem az utcáról a szálloda előtt amíg fel nem bukkansz, mindegyiken rajta vagyunk…
Érdekes ez a te és én, az ember folyton keresi a rendet, aztán kiderül, hogy ez a rend, hogy tudom, tudjuk, tudják, ki az a te, ebben a relációban még az én is elég tiszta (aki neked, ugye, te), az meg még érdekesebb, hogy a homályos, bemozgós, rossz perspektívás képek ezt sokkal jobban (szebben?) mutatják, kivéve a Pantheont, az ott tényleg valami, hogy sikerült beállni a kupola alá, teljes szimmetriába, tök mindegy meddig állítgattam a gépet, de most megvan, hogy a kört egyenlő részre osztja a testünk, a fejünk pedig találkozik középen, a luknál, a semmiben, mintha akörül forognánk…
De a többi, a többi jó (kép), az a legtöbbször tényleg homályos, bemozgós, de azért rend az is, sőt!