Kulturális folyóirat és portál

2012. január 26 | Egyed Emese | Irodalom

Post scriptum

(Nem hagyták ott pihenni, valaki
vagy valami a rögök alá ásott.)

Megzavarta mohó kiváncsiság
– dalról és nyárról – csöndes álmodásod.

Nem feltámadás volt, de fájt a szívem,
nem óvott virág, vadrózsatövis.
Valaki éhes volt vagy látni vágyott,
szárnyad holdfényben gyöngyszínben
kilátszott!

A Megváltó elkergette a tolvajt,
a Teremtő fehér követ adott.

Befedlek újra, veled maradok,
őrzöm hangod, lezuhant életed.
(Eső után, hitetlen keresésben
sirat egy névtelen madárgyerek.)

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu