2012. július 12 | Gittai István | Irodalom

Poézisre tapintás

Mától a híres,
neves tudor is
engem igazol,
és felkarolja
azon hiszemem,
hogy elsõsorban
a nyelvi varázs
az, ami ízét,
zamatát oltja
lélekalanyba;
rajzolja, festi,
teszi a verset
szalmakalappá,
dundi popóvá.

A gondolat, ó,
csak úri szabó,
férc a fazonban.