Péter I. Zoltán laudációja a Rimanóczy-díj átadása alkalmából
Ha Nagyváradon végigsétálunk a városközpontot övező utcákon, azt érezzük, hogy visszaköszön ránk a történelem, meglegyint minket a századforduló hangulata az egykor itt trappoló konflik kocsizörgése, és az utcai lámpák sejtelmes fényében egy rég letűnt kor örökké élő figuráit véljük felfedezni.
Nagyvárad: Ady városa, a Holnaposok városa, a Rimanóczyak városa, a kávéházak városa, ezek azok a kulcsaszavak, melyek nélkül szegényebb lenne városunk kultúrtörténeti arculata.
Végiggondolta-e valaki, hogy milyen alkotások születtek volna itt, lett volna e modern magyar irodalom, ha nem lett volna a váradi hangulat, az a máig sugárzó modernkedő, kozmopolita, de mégis kispolgárias érzés.
Ahhoz, hogy ez az érzés minduntalan visszaköszönjön, bóklászásaink alkalmával fel kell néznünk az épületek homlokzatára és fel kell fedeznünk azt a csodát amit a Rimanóczyak, Komor Marcel, Jakab Dezső, Sztarill Ferenc hagytak ránk.
A tinédzser éveit alig túlélő, pimaszul szemtelen de mégis bájos művészeti irányzat, a szecesszió itt vívta meg meg azt a csatát, mely a kor Európájában keletről nyugatra helyezte át a várost, és a vele együtt a művelődési életét is.
Ebbe az majdnem idilli állapotba utaztat el minket köteteivel Péter I. Zoltán, de talán helyesebb kifejezés az , hogy kinyitja szemünket, hogy lássuk meg azt ami a szemünk előtt van, s ha már látunk akkor ismerjük is meg a történelmét annak az épületnek utcának városnegyednek melyekkel nap mint nap találkozunk, amitől gazdagnak érzi magát a váradi polgár.
Az idén 65 éves Péter I. Zoltán 1970-ben diplomázott, mint épületgépészeti tervező mérnök, de 1998 fontosnak találta, hogy műemlékvédelmi szakmérnökké képezze magát, nem feladva a 15 évig tartó újságíróskodást, ami eredményeként több száz városvédő és műemlékismertető írással tette gazdagabbá az olvasókat.
Közben kötetek sorát adta ki gyors egymásutánban. Ady, és a századforduló pillanatképei köszönnek vissza a példás szakértelemmel megírt lapokról, majd munkák következnek az váradi képeslapokról, helytörténeti tanulmányok, kutatási beszámolók hagyják nyitva a sort ahonnan már feltűnőben van egy újabb munka amely (talán nem árulok el titkot) a nagyváradi négyes honvéd gyalogezred első világháborús történeteit hivatott bemutatni.
Nem mi vagyunk az elsők, akik fontosnak érezték Péter I. Zoltán munkásságát díjjal jutalmazni, ennek tudható be, hogy 2001 óta birtokosa a Pro Partium-díjnak, 2004 óta a Podmaniczky-díjnak, 2005 óta a Magyar Kultúráért-díjnak, majd 2010-ben a Román Kulturális Minisztérium találta fontosnak oklevéllel jutalmazni a szerzőt.
29 önálló kötet, 13 társszerzői munka nem maradhat elismerés nélkül.
Ennek tükrében a Rimanóczy-díj kuratóriuma, egyetértésben a Rimanóczy családdal, közösségünkért tett maradandó munkásságáért egyhangú döntéssel 2014-ben Péter I. Zoltán számára adományozza a Rimanóczy-díjat.