Összerakott színháztörténet
A vasárnapi fesztiválnyitó est után nagy táskákkal a szemünk alatt, de legalább ugyanakkora lelkesedéssel gyűltünk össze hétfő reggel a színház páholyelőcsarnokában, ahová – mi még nem tudtuk – játszani hívtak minket a szervezők.
Az Interetnikai Színházi Fesztivál keretében az első I-Fórumon Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa tartott előadást. Amolyan játékosat. A jelen lévő színházkedvelők, a színház fiatal önkéntesei, és mi, a sajtó képviselői csapatot építettünk, majd kiélhettük játékos énünket. Puzzle-kirakással elevenedett meg ugyanis egy színháztörténeti kiállítás. Kiraktunk a magyar nemzet nagy színészeiről fennmaradt képeket, illetve olyan színháztörténeti eseményt megörökítő fotográfiát, mint az erdélyi főnemesek által bemutatott élőkép, amely Zrínyi Miklós eskütételét ábrázolja. A darabok összerakása után még nyolc fotó rajzolódott ki a Szigligeti Színház előcsarnokában felállított állványokon, a többi közt Jászai Mari, Kótsi Patkó János, Ács Ferenc egyik festménye a Farkas utcai színházról és maga a váradi színház épülete, mely az európai színházak egyik ékszere, ahogy Szebeni Zsuzsa fogalmazott.
Játék közben érdekes információkat tudhattunk meg, melyek még jobban ösztönöztek minket arra, hogy Darvay Nagy Adrienne előadását is meghallgassuk, mely a 220 éves hivatásos magyar színjátszásról szólt.
A Városi Művelődési Házban, a volt Arlusban megrendezett eseményre elég sokan kíváncsiak voltak, bár időközben kiderült, az egyetemről jövő csoportot egyik tanáruk „vezényelte ki”, így kétséges a valódi érdeklődés. Pedig a színjátszásról szóló előadás lenyűgöző volt, valamivel több mint egy órában átfogó képet kaptunk a színjátszás hőskoráról. Darvay Nagy Adrienne mesterien kerülte ki a túlságosan szakmai kérdéseket úgy, hogy mindenki számára áttekinthető legyen a színjátszás fejlődése.
A Szabó K. István által vezetett beszélgetés tele volt érdekességekkel, például megtudtuk, hogy Magyarországon és Erdélyben is segítették a színjátszást, Magyarországon német darabokat írtak át, Erdélyben pedig a francia behatás volt erősebb. Darvay Nagy Adrienne elmondta: a XVIII. század küszöbén a magyar országgyűlés nem támogatta különösebben a színjátszást, az erdélyi diéta viszont igen.
Szó esett az 1892. november 11-én a kolozsvári Farkas utcai színházban megtartott előadásról, mely az erdélyi magyar színjátszás 100 éves évfordulóján, Katona József születésének centenáriumán volt. Az IFeszt nyitónapja is november 11-én volt, így ez a dátum lehetne az erdélyi színjátszás hivatalos napja – mondta a színháztörténész.
A beszélgetésen Wesselényi Miklós báró szerepéről is szó esett. A Wesselényi társaságnak köszönhető az első váradi professzionális előadás, melyen Kótsi Patkó János mondta ki az első magyar szót a színpadon 1789. augusztus 26-án a Fekete Sas báltermében. Az erre az eseményre emlékeztető tábla (az 1989-ben eltávolítottat helyettesítő) a Fekete Sas-palota homlokzatán megtekinthető.
Az előadás utolsó felében Katona Józsefről, Dérynéről, és a „magyar Hamletről”, azaz a Bánk Bánról beszélgettünk és ezáltal értettük meg igazán, miért is ezzel a szimbolikus előadással kezdődött az IFESZT.