2017. január 16 | Csontos Márta | Irodalom

Önvédelem

Hazudok magamnak, s elhiszem,
hogy majd megszokom a rosszat, a
a tűréshatáron belül pontosan megmérem,
hogy mennyi az a méreg, ami mellett még
tünetmentesen hordozom a lélek torzóba
vastagodó kinövéseit; tudom, mennyi
színt keverjek saját iniciálém ablakába,
hogy sárgának lássam a csillagokat.
Hazudok magamnak, s hangoztatom,
hogy nem akarom megnyerni a játékot,
csak résztvevője akarok lenni a Nagy
Demonstráció fejlődési fokozatainak,
önfegyelemmel hallgatok saját szervezésű
munkaértekezleteim alatt, s várom a
kedvező alkalmat, várom a lehetőséget,
hogy feltegyem az örök kérdést Hamlet
nyomán, de torkom kőkorsajában nincs
megtisztulás, a romlott szavak zavaros
káoszából nem tudom kimenteni az igazságot.