Nyugalom
Többgigás fájl ma a nyugalom, csak kibontani nem tudom.
Programot töltenék le a csöndhöz, ne legyen végre a szív zajos alvajáró,
aki leborogatja a borospoharakat, régi könyveket a polcról,
majd jól odavágja magát a padlóhoz.
Mint dió bele, mit rég kívánunk, olyan felidézni az ízed, Édes.
Csak az idő kesernyés és kemény, beletörik az ember foga, hiába harapná ketté,
vagy csak ez is látomás, hosszúeste borral, hogy elűzzük a magány démonait,
a valóságot az álmoktól olykor nem sok választja el.
Csak a fákon a rügyek bontanak tavaszt,
a gondolatban sűrű pelyhek, fagyos utcák, állomás.
A test álma még tart, mély kékség tartja bilincsben.
Illatos fájl a nyugalom, csak kibontani nem tudom
belőle az ölelést, mi kondenzcsíkot húzna az égre,
puhák lennének a színek, nem karcolná vörösre bőröd a dér.