Nevet kapott az első érmelléki színház
Augusztus utolsó hetének második fele nem szűkölködött eseményekben Székelyhídon. Tömegeket vonzott a hatodszor megrendezett gazdanap. Nemcsak tapasztalatcserére, műhelymunkára adott alkalmat, hanem a különböző vidékekről érkezett gazdák és cégek termékbemutatójára is. Alig történt meg a sátorbontás, a városi színház névadó ünnepsége következett.
A múlt század hatvanas éveinek elején épült székelyhídi kultúrház több sikertelen nekifutás után – amelyeket az országos politika válsága és egyéb machinációk idéztek elő – új köntösbe öltözött. A valóságban több történt ennél, hisz teljes átalakításon esett át az ingatlan. A belső tér is módosult a mai használati igényekhez igazodva. Az egykor kommunista szemlélet alapján épült kultúrház nemcsak kinézetében újult meg, hanem funkcionalitásában is: mostantól a városi színház titulus illeti meg. Az önkormányzat égisze alatt külön igazgatóság is alakult Fekete Katalin vezetésével, azzal a céllal, hogy a létesítményt értékhordozó programokkal töltsék meg. Folyamatos az egyeztetés a nagyváradi, szatmárnémeti, debreceni, illetve székelyföldi színházakkal, ezeknek hozadékaként megvalósulhat a folyamatos és színvonalas színpadi közönségcsalogatás.
A műszaki átadás után már elkezdődtek különböző rendezvények a létesítményben. Elsősorban a városi könyvtár kezdte meg működését az új környezetben, egy sikeres pályázati programnak köszönhetően pedig hangszeroktatás folyik fiatalok számára. Nagyváradi bábszínészek is felléptek az új környezetben két telt házas előadással. Már csak egy apró, mégis fontos dolog maradt hátra, hogy nevet kapjon a színház. Ez is megvalósult augusztus hónap utolsó szombatján.
Thália temploma a város szülöttének, a szakmai berkekben elismert Szabó József Ódzsának a nevét viseli mostantól. Az 1928-ban, viszonylag szerény körülmények közé született rendezőnek, dramaturgnak sikerült Ady híres sorait betöltenie, az Értől indult el, élete utolsó szakaszában pedig eljutott Írországig, egészen az óceánig, ahogyan a névadó ünnepségen több alkalommal is elhangzott. Az alkalomra többen, több felől is érkeztek. Nagyváradi egykori színész kollégák, messze földre elvetődött művész barátok, illetve azok, akik szerették és tisztelték Ódzsát, mind Székelyhídon voltak. Özvegye, Szabó Józsefné Pallai Ágnes Írországból érkezett, lánya, Ágnes Budapestről.
Ódzsát, ahogyan azt a színház árkádjai alatt megtartott avatóünnepségen Béres Csaba polgármester elmondta, nyolcvanadik születésnapján, 2008-ban díszpolgári címmel tüntették ki Székelyhídon, 2015-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. Miután röviden, időrendben ismertette a városvezető a színházépület történetét, Szabó Ödön parlamenti képviselő – ahogyan azt a többi ünnepi szónok is beszéde során tette – igyekezett Ódzsát, az embert láttatni, felidézett történetek révén emlékeket átcsempészni a mába. Azt sem mulasztották el hangsúlyozni a megszólalók, hogy milyen szerepe lesz ennek a kulturális térnek a helyi közösség megmaradásában, művelődésében, önazonosság-tudatának erősítésében. Biró Rozália parlamenti képviselő bölcsőnek nevezte a színházat, amely immár a keresztelendő korba jutott. Szabó Ágnes az édesapja lelki hagyatékáról beszélve, a személyes élmények gazdag tárházából szemezgetve, érzelmek útjaira terelgette az ünneplőket. A kollégák nevében Hajdu Géza színművész személyes élményekkel fűszerezte veretes gondolatait. A rendező iránti talán legnagyobb elismerést röviden, frappánsan így fogalmazta meg: „Én tanítványának érzem magam.” A későbbiekben Miske László Jászai Mari-díjas színművész is hasonlóan vélekedett. Fekete Péter kultúráért felelős magyarországi államtitkár üzenetét a színházigazgató tolmácsolta.
Mire a kinti beszédek befejeződtek, a színház előterében Kodály Zoltán Székely keservesének ismert dallamai csendültek fel Oszaczky Katalin zongoraművész előadásában. Kiállításmegnyitóval folytatódott az eseménysor, Weiss István színháztörténeti fotóit Mészáros Varga Erzsébet méltatta. A zongorajáték mellett a tárlatlátogatás méltóságát fokozandó, két kislány, Béres Abigél és Béres Kata népdalokat énekelt, Miske László pedig egy Wass Albert-költeményt adott elő. A nap zárásaként Szabó Józsefről készült portréfilmet vetítettek le. Másnap, vasárnap pedig megtörtént a debütálás: a Székelyhídi Szabó Ódzsa Városi Színház nézőtere zsúfolásig megtelt, vastaps fogadta a Szigligeti Színház művészeit.
D. Mészáros Elek
(Megjelent a Várad 2021/9. számában)
