Nem vállal gátfutást
Valaki mondja: indulunk.
De nem tudom, hova.
Hajahaj, megyünk vagy változunk?
Ki tudja, merre visz majd a sorsunk?
Ki tudja, bírjuk-e majd azt a ritmust?
Ki tudja, bírjuk majd azt a csendet?
Így helyben tart az álom.
Mit sem ígér a munka.
De minden változik,
ha nem is akarom.
Van aki vágyik társaságra, messze.
Én csak a levegőre.
Csöndben, nem kiabálva.
Valaki hozta azt a csöndet.
Valaki kérte – más dimenzióba
került az élet, a hétköznapok.
Valaki látta a változásokat
és érzékelte a veszélyt,
de védekezni már nem tudott.
Valaki érzett, kért még valamit,
Búcsúzóul, hogy emléke maradjon.
S valaki harcolt, fel nem adta magát
Mert a veszélyben erre volt programozva.
A teraszt hamarosan bezárják.
Senkit sem hívnak.
Mindenki elzárkózik.
Elbújik messzire.
Többet már nem beszélget.
Semmit sem mond.
Már semmit sem üzen.
Mert aki élni akart, messze távozott.
Mert aki élni akart, a kapuját bezárta.
Mert hát középkor érkezett megint,
megoldások nélkül, nyugtalansággal,
jövés-menéssel, útkereséssel.
Utazók biztonságát nem ígérték.
Maradók házát felgyújtani gyakran
Megtörténhet a világban.
S igazi másik hely már nincsen.
Másik hely igazi már nem lehet.
A lány semmit sem mond.
Csak rajzol. Hátha úr lesz.
Hátha uralkodó lesz.
Hátha övé az otthona.
S nem tudja, miért szomorú.
Nem tudja, hova menne.
Nem sejti, hol lehetne.
Nem sejti, ki hívhatná.
Nem érzi a veszélyt sem.
Nem érzi a múló időt.
S az idegen a kérdéseire
semmi választ nem ad.
Mert mi gazdagabbak,
nyugodtabbak, szervezettek
vagyunk és lehetünk.
Az ára kiszámíthatóság,
lassúság, unalom.
Mert minálunk
türelem sokat terem
ne gondolkozz, ne vállalj
többet, mint amennyit kell.
Többet, mint amennyit
bírnál nyugodtan, lezserül.
És érdekeset ne akarj,
nem ér annyit az élet.
Nem reszkírozunk,
nem kockáztatunk,
megbízható s kiszámítható
Minden, határunkon belül.
Hogy mire vágyik?
Boldog mitől lehetne?
Nem lehetne.
Úgy érzi, nincs is erről
amit mondania.
Nem az övé az élet.
Csak a munka.
Az lehet valami,
amivel tölthetne időt,
ha már kapott, s ha már
többre nem becsüli.
A szerelem megbízhatatlan.
A szerelem kiszámíthatatlan.
A szerelem veszélyes.
A szerelmet száműzzük tehát.
A szerelmet nem vállaljuk.
A szerelmet elűzzük.
A szerelmet kizárjuk.
Szerelem nélkül élhetni lehet majd,
mint egy gyáva, kockázat nélkül.
Öröm nélkül, szerelem nélkül,
biztonságosan, mint egy átkozott.
Hol voltak? Hova is
mennének el? Miért is?
Hova is indulnának?
Hova vágynak?
Mit ígérhetne a múló idő?
S mire is lehetne kíváncsi
egy üres füzet?
Valami utazás mégis
mind ígéri magát
valami napra
valami hétre
valami évre.
De eltelt az idő
és menni félnek.
A hírek, amik jönnek
semmi jót sem ígérnek.
Helyben és másutt
ugyanúgy nő a nyugtalanság
mely gyilkossághoz
vezet az embereknél
önpusztításhoz.
Irigységből és elkeseredésből
az ember pusztítja az embert,
az ember pusztítja magát.
Az ember büntetésből
megszünteti az élet
lehetőségét önmagának.
S annyi volt.
Ennyi lehetett csupán.
S az útra indulhatnék?
Mikor?
Hogy ülnek és hol ülnek!
Milyen szépek!
Amíg eltűnnek, s aztán
nem emlékezhet rájuk
többé senki sem.
Ugyanúgy, mint azokra,
akik ott vannak, messzi távol.
Jönnek és mennek.
Úgy érzik most, hogy élnek.
Jönnek és mennek.
Éreznek és látnak.
Távolba mentek
mindketten
mindezért.
Mert az otthon,
az otthonuk
az maga a pokol.
S egy sima vizet inni
jobb, mint a szomjazás.
Az egyiknek ijesztő az idő,
mely mind egyszerre van.
S a mostanában végre
érvényesülhető
személyiségrész
szintén olyan ijesztő.
Nem ismert, ismeretlen,
és kiszámíthatatlan.
Ha ismeretlen,
nem sajnálható.
S a fensőbbséget
biztosítható sajnálatot
nem engedi.
Nem teszi lehetővé.
Csak kérdőjeles,
ha ismeretlen.
Veszélyeztető,
mert kiszámíthatatlan.
S hiába lehetne érdekes,
ha nyugtalanító,
veszélyes, csak veszélyes,
ha megköveteli
a változást.
Jönnek és mennek.
Fáznak.
Áznak esetleg,
és szomorúak.
Nekik nem jelent gazdagságot
maga a változás.
Mint ahogyan nekem.
Mert engem nem lehet bezárni.
Amit választok, úgyis
más lesz és érdekes.
Szabadság nélkül
nem élet az élet.
Szerelem nélkül
nem élet az élet.
Aki nem küzd szabadságáért
nem élhet,
aki nem vállal szerelmet
nem él.
Aki az élettől fél,
halálban élhet.
Aki a haláltól fél
az élethez nem érhet.
S aki nem nézte az olimpiákat.
Nem sírhatott azokkal együtt,
akik mind látták s átélték a futást.
Az értelmetlen gátfutást.