2012. október 15 | Áfra János | Irodalom

nem készül

házak szürkülnek el,
ha pislogok és azért sem
nézek rá, mert rám néz,
nem leszek senkinek az idéző-
jele, most is csak magunkat
zárjuk le, aztán felállunk és nem
tekintünk körül, érzelmesen
karol, könyörtelenül, mégsem
talál bennem elég ölelésre,
szívószálban mozdul ennyi lélek,
szemekben olvad ennyi nem,
azt mondja, nem úgy érti,
miközben az sem tiszta még,
az úgyot én hogy értsem,
de jövőre, ha majd kevesebbet
félek, lehet, hogy ki fogunk esni
egymásból, ki kell magunkat
tömörítenem, mert ami nem
múlik el, az nincsen