2012. október 16 | Demény Péter | Irodalom

Művészet

Egyebet nem hallok évek, évezredek óta:
„Legyél jó fiú, művészet!”
„Köszönj szépen a szomszéd néninek!”
„Ne köpj az utcán!”
„Emeld meg a kalapod a tiszteletes úr előtt!”,
és a tisztelendő úr előtt szintén,
és: „Ne szemtelenkedj!”
„Reám nézz, hozzád beszélek!”
„Tiszteld a közönséget” –
csupa felszólítás az életem,
mintha elég volna illemszabályokat vágni hozzám
s azt sem tudni, milyen is vagyok voltaképpen.