Mindig van egy ház a szomszédban
A Nest összművészeti közösség tagjai, Vass Csaba, Járai Richárd, Burján Kinga és Tófalvi Előd az RMDSZ Nőszervezetével együttműködve hat városban, köztük Nagyváradon mutatták be Ház a szomszédban című slam poetry estjüket, melynek témája a családon belüli erőszak, a bántalmazás.
Az élő személyekkel, a megtörtént esetekkel való hasonlóság nem a véletlen műve, hiszen ez az én történetem, a te történeted, az ő története, a mi történetünk, a ti történetetek, az ő történetük – hangzott refrénszerűen, több alkalommal is szombaton este a Ház a szomszédban című slam poetry esten. A Nest összművészeti közösség tagjai, Vass Csaba, Járai Richárd, Burján Kinga és Tófalvi Előd az RMDSZ Nőszervezetével együttműködve hat városban, köztük Nagyváradon mutatták be estjüket, melynek témája a családon belüli erőszak, a bántalmazás.
A nagyváradi bábszínházban berendezett színpadkép egyszerű, egy karácsonyi égősor, négy szék, négy mikrofon: a háttérben film pereg – a koncepciót és vizuális elemeket Banga Szilárd készítette. A hétköznapi képsorok – utca, tömbházak, krumplipucolás, kávéfőzés, kamrapolc – mégis aláfestik, erősítik, hangsúlyozzák az elhangzó szövegeket.
„Nálunk valaki mindig sír” és „üvölts, mondd ki végre, hogy fáj” – talán e két idézet foglalhatja leginkább keretbe a rímekből kirajzolódó történetet: az alkoholista anyát vagy apát, a rettegő nőt vagy gyermeket, az elhallgatást, a lehúzott blúzujjakat vagy az alapozót, amik elfedik az ütések nyomait, a kék foltokat. Ildikó néninek, miután elköltözött, már nem kell napszemüveget hordania, de az, aki tudta, látta, mi történik az szólni gyáva… A Nest szerzői pedig beszéltek – rímbe, ritmusba szedve a nehezen kimondhatót.