Minden színnek és formának megvan a maga titokzatossága
Nézz és láss címmel tavaly októberben a londoni Elizabeth Xi Bauer Galériában nyílt egyéni kiállítása Jakobovits Márta képzőművésznek. A brit főváros eme neves galériájában jelenleg is megtekinthető A pillanat jelei elnevezésű kompozíciója egy csoportos tárlat részeként. Március–júliusban pedig Japánba utazik néhány olyan kerámia, mely a Váradon élő és alkotó művész keze munkáját, spiritualitását, az anyaggal való különleges kapcsolatát dicséri. A kerámiázás misztériumáról, a természetközeliségről, a londoni önálló tárlatáról, a tanítás öröméről beszélgettünk az alkotóval.
Jakobovits Márta művészetének egyedisége, természetközelisége ragadta meg leginkább a Nézz és láss című kiállítás kurátorát, Maria do Carmo M. P. de Pontest. Az installációkban a kerámiaformák a természet alkotta anyagokkal élnek szimbiózisban, vizuális párbeszédet folytatva a kavicsokkal, kövekkel, növényi elemekkel. Egyfajta mimetikus viszonyról beszélhetünk, hiszen valamiképpen utánozzák egymást. Némelyik kőről például könnyűszerrel azt lehetne mondani, hogy Márta kemencéjéből kikerült művészi alkotás. Némely kerámia pedig olyan, akárha a patakparton lelte volna.
A londoni Elizabeth Xi Bauer Galéria stábja profi módon szervez. Mindenre odafigyelnek a legapróbb részletekig, az alkotások gondos kiválasztásától, majd szállításától kezdve a beharangozó híreken át a finisszázsig. Hogy miként talált rá Jakobovits Mártára az angliai galéria? Mint mondta szerényen mosolyogva: „A véletlenek valahogy betoppannak az életembe, és sorsommá válnak”.
Hat évvel ezelőtt hívták meg először e londoni galériába. „A bukaresti Arta folyóirat egyik lapszáma épp rendkívül sokat foglalkozott velem. Ez hívta fel rám Giulia Damiani olasz művészettörténész figyelmét, tőle kaptam aztán egy e-mailt, miszerint meghívna Londonba. Az elképzelése az volt, hogy öt országból meghív egy-egy művészt. Szerepelt a projektben például brit, izraeli, cseh művész. Előzményekbe burkolózva lett a kiállítás címe. Érdekes kihívás volt a tárlatra készülődés. Átnézni, milyen művészi folyamatokon mentem keresztül, mi az, ami a jelenlegi mederbe terelte, meghatározta eddigi tevékenységemet. Most pedig, a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban megrendezett, A megtett út része című életmű-kiállításom (amely 2021. december 9-én nyílt meg, és 2022. április 24-ig lehetett megtekinteni – szerk. megj.) után egyéni tárlatra hívtak. A Bukarestben kiállított, tizenkét méteres Zarándoklat padló-installációm, akárcsak a kolozsvári múzeumban 2007-ben, majd a Római Román Akadémián 2015-ben, aztán a sepsiszengyörgyi Erdélyi Művészeti Központban 2021-ben bemutatott Zarándoklatok előzményei a londoni meghívásnak. Egy-egy ilyen Zarándoklat egy alkotási szakasz megjelenítése, ahol a kerámiaformák születése, keletkezésük logikája a természeti anyagokkal való társításokból visszaolvasható. A formaalkotásra rátevődik a mázkutatási mániám. A mázak kialakítása, egymásra rétegződése, a szín-mínőségek, textúrák befolyása állandó kísérletezésekre sarkall.”
A londoni Nézz és láss kiállítás egyik kompozíciója, az Esőcseppek begyűjtése a klímaváltozásra reagál. Márta kerámiái homokkupacokkal, fahánccsal társítva, egy-egy edénykében víz csillan meg.
Jakobovits Márta művészetében visszatérő téma, újra s újra előbukkanó motívum a zarándoklás. Hogy miért foglalkoztatja ez oly nagyon? „A zarándoklat az út, valahonnan valahová, melyen különféle hatások érnek, érzetek, élmények, amelyek alakítanak, és indokolják a következő lépést. Zarándoklat maga az élet.”
Jakobovits Márta az alkotás során maximális őszinteségre törekszik. „A saját reagálásaim úgymond lefordítása érdekel. Utólag sokszor rácsodálkozom: mi szólított meg, milyen érzés, hangulat munkált bennem. Ezen attitűd hatására egyre következetesebben folytatják egymást az érzetek sugalmazására kivetített formák, formaegyüttesek. Kirajzolódnak témák: színbeli, illetve formabeli problémák vagy mindkettő.”
Jakobovits Márta színeit, tüneményes türkizeit, fémesen fénylő feketéit, tisztán ragyogó fehéreit nem győzöm újra és újra eleget és elégszer megcsodálni. Márta a színekről is odaadással, hatalmas szeretettel mesél. „A türkizek, kékek világa visszaviszi az embert az ázsiai és az egyiptomi kékek elképesztő világába. Kezdettől fogva izgatott a sejtelmességük. Ám a feketék sötét rejtelme, a fehérek, márványok, az aragonit, az alabástromok világa ugyancsak roppantul érdekel. És örülök, ha ráközelíthetek ezekre. Minden színnek megvan a maga titokzatossága. S egy-egy színen belül megannyi árnyalat – ami úgyszintén elvarázsol.”
A művésznő szokta is mondogatni: több élete kellene hogy legyen, s akkor sem tudna betelni a színek és formák mágiájával. A kutakodások során mindig újabb és újabb fölfedezések alakulnak ki. A formák születésének szintúgy megvan a rejtelmessége. „Vonz az egyszerű formák ereje, mágikussága. Az őskori művészetektől sokat tanultam. Ahogy egyre-másra újabb formák bontakoznak ki az idők során. Ráközelítés a megfejthetetlenre, a létezés formákon keresztüli megnyilatkozása. Tíz éve vagyok egyedül, férjem, Jakobovits Miklós öröklétbe való távozása óta, de mégsem érzem magam egyedül. Az alkotás erőd ad, belerepít egy másik dimenzióba. És örvendek, ha a munkáim révén közvetíteni tudok valamit a másik dimenzióból.”
A tanítás is mindig rendkívül fontos volt számára. Ötven esztendővel ezelőtt kezdte a tanítást. Gyermekeket és felnőtteket egyaránt oktatott. Régi tanítványai, egykori diákjai mindmáig meg-megkeresik. „Pluszenergiákat adtunk egymásnak. Abszolút kölcsönös ez a tanításban. Arra is kötelez a tanítás, hogy letisztázzam a gondolataimat. A tanítványoktól kérdéseket kapok, s ez további kutatásra, fejlődésre sarkall.”
Tavaly Helle Viftrup Kristensen dán képzőművész meghívására több dániai városban kerámia alkotásairól, mázkutatásairól tartott vetítéses előadást. Emellett mesterkurzust tartott Kapcsolatunk az anyafölddel, a világgal, az univerzummal a kerámia nyelvén elnevezéssel. Kellemes élményekkel gazdagodva tért haza. Az emberek kedves közvetlensége, egyszerűsége, a rendkívüli szervezettség, az egymásra figyelés, a múzeumok, nagyszerű találkozások mind-mind maradandó élményt jelentettek.
Márta elújságolta: idén áprilisban egy japán kerámiamúzeumba viszik néhány alkotását a Magyar Iparművészeti Múzeum válogatásában. A Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió (ahová rendszeresen visszajár alkotni) gyűjteményéből választották ki Jakobovits Márta néhány munkáját a távoli Japánban, Tadzsimi város modern művészeti kerámiamúzeumában a kortárs magyar kerámiaművészetet bemutató tárlatra.
Az események sora ezzel korántsem zárul, ugyanis meghívást kapott a brassói Kék Fesztiválra: ősszel e nemzetközi képzőművészeti biennálén lesz önálló kiállítása. Brassót és környékét művészetbe öltöztetik a Kék Fesztivál idején. Jakobovits Márta tárlata a 80-1 kékben címet fogja viselni, s a türkiz tündöklések Brassóba vándorolnak.
És ha ezt az írást a londoni Nézz és láss kiállítással kezdtük, fejezzük is be ezzel, kanyarodjunk picit vissza az angol metropoliszba. A kurátor a japán ikigaihoz (az élet értelme, a létezés oka) hasonlította Jakobovits Márta művészetét. Olyan lelkületű alkotó ő, aki az egyszerűség szépségét, az egyszerű csodákat, a múlékony idő által koptatott valóságban rejlő szépet fogadja el. „Minden mesterségben megtalálhatod a magad ikigaiját. Nekem a kerámia a létezés értelme. Jó érzés, ha a néző, a befogadó is azt a fajta örömöt érzi, amit én, amikor megtapintom ezt a csodálatos anyagot, a képlékeny agyagot.”
Nem sokkal a londoni vernisszázs előtt Márta a Temze-parton sétálva gyönyörű kavicsokat talált. A tárlatnyitón mindenki kapott tőle egy-egy kicsi kavicsot, aminek van egyénisége, titka. Arra kérte a tárlatlátogatókat az egyik kompozíció mellett, hogy mindenki helyezze oda a saját kövecskéjét, ahol úgy gondolja, hogy az a kő jól érezné magát. „Néhány szép kődarabot hazahoztam, mert ezek tovább inspirálnak.”
Nyitókép: Jakobovits Márta: „Zarándoklat maga az élet”. Fotó: Tóth Hajnal
Galériabeli képek: Jakobovits Márta a Nézz és láss kiállítás londoni megnyitóján; Nézz és láss – kövek elhelyezése a londoni vernisszázson; Jakobovits Márta-alkotások: A nagy titok; A zarándok léptei; Előérzetek;Emlékjel, raku technika; Emlékjel, egy 2014-es kiállításon; Forma, egyéni máz; Nézz és láss, a 2022-es londoni tárlaton; Zarándoklat, kerámia, növényi elemek, homok, 2006; Forma-pár, 2002, samottos agyag; Köveim, lapból épített, mázazott kerámia; Köveim; A régmúlt üzenete; A kék öröme
(Megjelent a Várad 2023./4. számában)
