Kulturális folyóirat és portál

MadarakHal

2020. július 7 | Mátyás Zsolt Imre | Kép

Micsoda egy nap!

Kép: Egy sunyi tukán, egy mélakóros gólya, egy seggrészeg pelikán és egy ideges piránya gondolatai a lagúnában (30×40 cm, papír, akril)

 

Micsoda egy nap! szólt felháborodott hangon a piránya. A háborgó tenger már kora reggel bekergetett a lagúnába, egyetlen valamire való falat sem került ebédre, ráadásul állandóan zaklatnak: egy sunyi tukán, egy mélakóros gólya és egy seggrészeg pelikán kerülget már hosszú ideje. Nem igazán hatnak meg, nem is tartok tőlük. Az a bajom, hogy mindhárman teljesen haszontalanok: tollas dögök, mire a nyakukhoz érnék, megfulladok a tollaiktól!
Micsoda egy nap! Szólt felháborodott hangon a tukán. A háborgó szél eltérített az utamtól, mire észhez tértem, a lagúnában találtam magam, gyümölcsfának híre sincs a környéken, minden falat rovarra ezer éhes csőr vadászik, ráadásul állandóan zaklatnak: egy ideges piránya, egy mélakóros gólya és egy seggrészeg pelikán kerülget már hosszú ideje. Nem igazán érdekelnek, mer hozzám képest sápadt mindenik. Az a bajom, hogy mindhárman teljesen haszontalanok: a halat nem szeretem, mert szálkás, tollasokat meg elvből nem fogyasztok. Varjú a varjúnak…
Micsoda egy nap? Szólt felháborodott hangon a gólya. A háborgó tenger már kora reggel bekényszerített a lagúnába, egyetlen béka sem került ebédre, mind elbújt a légnyomás miatt, ráadásul állandóan zaklatnak: egy sunyi tukán, egy ideges piránya és egy seggrészeg pelikán kerülget már hosszú ideje. Nem mintha cseppet is érdekelnének, hozzám képes mindenik félemeletes, sőt pincelakó. Az a bajom, hogy mindhárman teljesen haszontalanok: a pirányának sok a foga, ha bekapom, órákig köpködhetek miatta, a tukántól káprázik a szemem, a pelikántól meg alkoholmérgezést kapok. És különben is: varjú a varjúnak?!
Micsoda egy nap! szólt felháborodott hangon a pelikán. Kora reggel óta azon tűnődöm, vajon a tenger vagy a gyomrom háborog ennyire. Ebédelni semmi kedvem, ha ki is tudnám tátani a csőröm, hamarabb jönne minden kifelé, mint bármi menne befelé, ráadásul állandóan zaklatnak: egy sunyi tukán, egy ideges piránya és egy mélakóros gólya kerülget már hosszú ideje. Nem mintha bármelyikük is zavarna. Tőlem addig bámulnak, míg kigúvad a szemem. Bocs, a szemük. Hozzám képest mindenik színjózan. Az a bajom, hogy mindhárman teljesen haszontalanok: olyan… pietisták! Meg… konzervatívak! Meg… anti… hogyishívjákok, na, bornemisszák! Bármelyiküktől is kérném, egyikőjük sem hívna meg egy pofa rumra. Irigy szarházik. Nincs bennük semmi poézis. Pedig ilyen festői környezetben viszonylag könnyű költőnek lenni. Persze, ahhoz először is kell egy fészek. Ez egy poén volt. Nem vették észre? Na, mindegy, varjú a varjúnak… pffff!

Iratkozz fel YouTube csatornánkra

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu