Kemenes Henriette: Soliloquy
Erős karok, vastag karok,
tömik be homokkal a szám,
tapasztják be a szám,
ahogy nyárvégi ludak
nyakát tömik kezek,
erős karok, vastag karok,
tömik be homokkal a szám.
A kappan hat kört szalad még,
szalad a baromfiudvarban,
levágott feje a tálban,
hat kört a baromfiudvarban,
szalad a kappan,
hat kört szalad a kappan,
a baromfiudvarban.
Tiszta lepedők hullnak
az égre, a magányos égre,
tiszta lepedők az égre,
dél sincs, de a reggelhez
már késő, fehér lepedők
az égre hullanak, tiszta
lepedők, köveket hajítanak
a gyerekek, hajítanak súlyos
köveket, a fészek felé
a gyerekek, véres lepedők
zuhanják be az eget,
mint a szárnyak,
gólyaszárnyak,
a véres lepedők
beterítik az eget.
Kínozz, ahogy érdes
talpak tapossák, préselik
a szőlő vérét, kádak
őszi tánca, hogy szeretni
már csak így lehessen,
ahogy érdes talpak,
a szőlő vérét, préselik
a szőlő vérét, nyomják
érdes talpak, kádak,
táncok, hogy szeretni
is már csak így lehessen.
Kínozz, de lehessen!
Az egyetlen kijárat voltak
a szemeim, innen a szemeim,
bánya gyomrából
az egyetlen kijárat,
a szemeim, az utolsó
kijárat, beomlott,
beszakadt kijárat,
megbicsaklik a fény,
és meg az én szemeim.
Kalapács az ablaküvegen,
elcsitul a mélység,
a cápák tánca bokád körül.
Zuhanni fog, ami esendő,
mint cápák tánca csípőd körül,
mint kalapács az ablaküvegen,
elcsitul a szó, mint a kalapács,
mint az üveg, mint a cápák
tánca nyakad körül,
elcsitul a hang,
egy kalapácsfejű csendben,
csak pára az ablaküvegen.
A magyar költészet napja // 2019
Koncepció, rendező: Tasnádi-Sáhy Péter
Előadják: Tasnádi-Sáhy Noémi, Tőtős Ádám
