Mai szemmel egy hetven évvel ezelőtti naptárról
Érdekes, forrásértékű kiadvány került elő nemrég, melynek mai szemmel való olvasása nemegyszer megváltoztatja a nevezett évben történt események értékelését. Egyben arra is lehetőséget nyújt, hogy megismerjük, milyen nagy reményekkel fogadták a második világháború után bekövetkezett változásokat azok az új vezetők, akik akkor még őszintén hittek egy új, igazságosabb világ eljövetelében.
A háború súlyos csapásait, rombolásait kezdetben még a jóhiszemű, becsületes, haladó és humánus gondolkozású új vezetők irányításával próbálta népünk felszámolni, és az áhított új, igazságosabb világot megteremteni. Ekkor alakult meg Romániában a Magyar Népi Szövetség (MNSZ), ennek vezetője (elnöke), Kurkó Gyárfás írt előszót az MNSZ által kiadott, A Népi Szövetség Naptára [az] 1947. esztendőre címmel megjelent kiadványhoz. Írásának címe: Miért küzdünk, és az alcímben felsorolja az általa legfontosabbnak tartott célkitűzéseket: jogegyenlőség, magyar szakiskolák, a Székelyföld iparosítása, szocialista gazdakörök indítása.
A másfél oldalas írásból idézünk néhány gondolatot: „Immár harmadik esztendeje, hogy a demokráciáért, jogegyenlőségért folytatott harcunkat szabadon fejthetjük ki, és ebben minden jóindulatú és népét szerető magyar kiveszi részét, ott, ahová a sors állította. Az összetört világ és emberiség helyére újat, egészségesebbet és korszerűbbet állítani, és ez a nagy feladat kellett és kell munkára lendítsen minden élni akaró és emberi öntudattal bíró magyart ott, ahová a sors állította. […] A háború befejeztével nagy családunk, az ország kétmilliónyi magyarsága úgy nézett ki, mint a tűzkárosult gazda, akinek nemcsak az épületei és jószágai lettek a tűz martalékává, hanem saját sérülései is maradtak. Új életet kellett kezdeni, de ennek egyetlen előfeltétele van, az üszkös terület, a termőföld. Ahhoz azonban, hogy az üszkös területet eltakarítsa és a földet megművelje, még a legkisebb szerszám is hiányzik. Segítségre van szüksége, és az első, akihez fordulhat, természetesen a szomszéd. Így kezdtünk el építkezni, semmi nélkül, magunkba és a jövőbe vetett hittel és a szomszédokra való támaszkodással. De a gyújtogató rossz szomszéd felismerésével és az ellene való óvintézkedésekkel is építjük házunkat és új, emberibb életformánkat.
Mert emberfölötti munkánkban segítségünkre vannak barátaink: fegyvertársunk a román demokrácia, de jóindulatú szemlélőink és erkölcsi támogatóink a környező szomszédok is: a Szovjetunió, a magyar és jugoszláv demokraták és mások, akik hasonló erőfeszítéseket tesznek és együtt éreznek velünk, jóban és rosszban egyaránt.
Nem maradnak azonban tétlenül közös ellenségeink sem. Ahol csak lehet, gáncsot vetnek, hogy az építkezésnél a legszükségesebb anyagokhoz se juthassunk; a munkálkodókat tétlenségre ösztönzik, ellopják a betonból a vasat és a cementet… De nem egyszer kísérelték meg, hogy az épületet aláaknázzák. A romok eltakarításának megszervezésével, az építkezés irányításával és a lelkek átnevelésével túlságosan lekötött figyelmünk közepette súlyos csapásokkal tudták hátráltatni munkánkat. […] Súlyos sebeket tudtak ejteni rajtunk jogi és igazságügyi területen is. […]
De a demokrácia friss, tavaszi hajtásait megőriztük, és most csak rajtunk múlik, hogy megerősödött kormánnyal és demokráciánk hatalmas fegyverével: elsöprő népi parlamentünkkel, a még fönnálló földreform és minden más, reakció ütötte jogos panaszunkat rendezzük és szoros együttműködésben a parlament minden haladó szellemű, becsületes demokratájával, a reakcióra halálos csapást mérjünk.
Ezzel megteremtjük az előfeltételét nemcsak a teljes nemzetiségi jogegyenlőségnek, hanem ezzel együtt a szomszédos kis népekkel az egyenlő jog alapján való szövetkezésnek is.
Vár tehát ránk küzdelem. Tiszta helyzetet kell teremtenünk az építőmunka számára, melyet már megkezdtünk ugyan, de mindaddig kiteljesíteni nem tudunk, míg gyökerestül fel nem számoljuk az ellenünk működő sötét erőket: a nemzetiségi gyűlölködést és a haszonleső munkáselnyomást.”
Azért tartottuk szükségesnek szinte teljes terjedelmében közölni ezt az írást, hogy érzékeltessük, mennyire hittek a korabeli vezetők azoknak a hazug ígéreteknek, amelyekkel manipulálták őket.
Egy másik érdekes összeállításban, Az elmúlt évek története címen, röviden felidézik a naptár szerkesztői, milyen fontos események történtek az országban és a romániai magyarság életében 1945-ben és 1946-ban. Mi ezekből csak az országban történteket idézzük annak illusztrálására, hogy ezekből mit tartottak fontosnak a naptár szerkesztői.
1945. december: Létrejön az első román–magyar gazdasági megegyezés, Bukarestben megalakul a Román–Magyar Társaság.
1946. január: Mihály király felveszi a kapcsolatot a nagyhatalmak hármas bizottságával. Megalakul a Nemzeti Néppárt.
1946. február: Anglia és Amerika elismeri a Groza-kormányt. Megszüntetik a fegyverszüneti bizottságot. A Román–Magyar Társaság felhívást bocsát ki az éhező Budapest megsegítésére.
1946. március: Halálra ítélik a Horia Sima-féle bábkormány több tagját. Megtartják az első nőkongresszust Bukarestben. A Romániai Szociáldemokrata Párt azt a határozatot hozza, hogy az egységlistán indul a választásokon.
1946. április: A bukaresti népbíróság halálra ítéli Antonescut és három társát.
1946. május: Tătărescu külügyminiszter pártja csatlakozik az Országos Demokrata Arcvonal választási listájához. Groza Péter beszédet mond a balázsfalvi nagygyűlésen.
1946. június: Kivégzik Antonescut és bűntársait. A reakció terrorcselekedetei Kolozsváron. A demokrata egyetemi ifjúság országos nagygyűlése Bukarestben.
1946. július: Az angol és az amerikai kormány jegyzéket intéz Romániához a választások kérdésében. Terrorcsoportokat lepleznek le az országban. Mihály király aláírja az új választási törvényt.
1946. augusztus: Kiosztják a választási jeleket. Országis ifjúsági konferencia Brassóban. A Demokrata Pártok Blokkjának országos konferenciája.
1946. szeptember: A kormány országos mozgalmat indít az aszály sújtotta vidékek segélyezésére.
1946. október: Párizsból hazaérkezik a román békeküldöttség. Nagygyűlés Gyulafehérváron. A kormány kiírja az általános választások időpontját. Törvényrendelet a székely népcsendőrség felállításáról.
1946. november: 19-én a Demokrata Pártok Blokkjának nagy győzelmével lezajlanak az általános választások.
1946. december: 1-én összeül az ország első népparlamentje. Mihály király megtartja trónbeszédét.
Az összeállítás harmadik fejezete Az elmúlt évek története a romániai magyarság életében címen az alábbiakat vette számba.
1945. november: A Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságának ülése Marosvásárhelyen. Magyar bányászati szakemberek kolozsvári értekezlete a székelyföldi bányakutatás kérdéseivel kapcsolatban.
1945. december: Balázs Ferenc Főiskola létesül Aranyos-Torda megyében. Józan Miklós unitárius püspök halála. A Magyar Népi Szövetség küldöttsége a kormánynál az egyenjogúság kérdésével kapcsolatban.
1946. január: Megalakul a Magyar Székelyföldi Bányakutató Intézet. Magyar segélyező bizottság létesül, és felhívást intéz az ország magyarságához.
1946. február: Megnyílik a Bolyai Tudományegyetem. Az erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület századik közgyűlése Marosvásárhelyen.
1946. március: Kurkó Gyárfás tárgyal Groza Péter miniszterelnökkel Bukarestben az erdélyi magyarság kérdéseiről. Erdély magyarsága megünnepli március tizenötödikét. A Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságának tanácskozása Brassóban.
1946. április: Mezőgazdasági kiállítások Temes megyében. A Magyar Népi Szövetség országos végrehajtó bizottságának felhívása a választási és jogvédelmi alapra való gyűjtéssel kapcsolatban.
1946. május: Országos magyar gazdasági értekezlet Brassóban.
1946. június: A magyar sajtó kolozsvári értekezlete. A Magyar Népi Szövetség országos nagygyűlése Székelyudvarhelyen.
1946. július: Brassóban megalakul az Apáczai Csere János Népfőiskola. Balázs Pál demokratikus harcos meggyilkolása Brassóban. Magyarországi gyermekek nyaraltatása Erdélyben. A Magyar Népi Szövetség új vezetősége a kormánynál. Petőfi-ünnepségek az országban.
1946. augusztus: A romániai magyar ifjúság első országos nagygyűlése Marosvásárhelyen. A Bolyai Tudományegyetem felavatja első doktorait. A Magyar Népi Szövetség országos értekezlete Kolozsváron. Temesváron megalakul a Bartók Béla Népfőiskola.
1946. szeptember: Megalakul a Magyar Népi Szövetség választási bizottsága. A Magyar Népi Szövetség mozgalma az aszály sújtotta vidékek segítésére.
1946. október: A Magyar Népi Szövetség országos gyűlése és a Magyar Gazdasági Tanács országos értekezlete Temesváron. A Csíki Magánjavak visszakerül a székelység tulajdonába. Megnyílik a Kolozsvári Állami Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola.
1946. november: A Magyar Népi Szövetség képviselői listáján 29 magyar képvisleő jut be a Román Parlamentbe. Népi internátus létesül Krasznán.
1946. december: A Magyar Népi Szövetség képviselői bemutatkoznak a parlamentben. Kolozsváron felavatják a Móricz Zsigmond Népi Kollégiumot.
Ezeket olvasva eszünkbe jut, hogyan nyilatkozott az egykori osztrák császár és magyar király, aki az 1848–49-es forradalmat követő 1867-es kiegyezés után Magyarországra látogatott: „Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve.” Hogy mi volt a valós helyzet és mi következett a nagy testvéri összeborulás után, azt a romániai magyar kisebbség később, a hírhedt Ceauşescu-érában tapasztalhatta meg. Ráadásként mindazokról a szörnyűségekről, amiket az erdélyi magyarság átélt, még beszélni sem lehetett, nemhogy tiltakozni vagy tenni valamit ellene.
Ezzel akár be is fejezhetnénk naptárismertetőnket, de szükségesnek tartjuk, hogy a továbbiakban még megfogalmazzuk néhány gondolatunkat a naptárhoz fűződően és bemutassunk belőle a korra jellemző részeket.
A tulajdonképpeni naptári rész L. Gy. szignóval jelzett metszetekkel van díszítve. Az egész első oldalt elfoglaló metszet címe Együtt építünk. A háromalakos kép a tervezőt, a kubikust és az építészt ábrázolja. Mindegyik hónapnak két oldalt szentelt a szerkesztő: az első oldalon az illető hónaphoz köthető valamilyen történelmi eseményt felidéző metszet képe, alatta öt rubrika: napok, református, római katolikus és görögkatolikus nevek és ünnepek felsorolása, valamint a napkelte és napnyugta ideje az adott napon; a második oldalon az ábrázolt történelmi eseményhez fűzött magyarázat olvasható, valamint pár sornyi üres hely, ahová a naptár tulajdonosa írhat feljegyzéseket, elvégzendő feladatokat, illetve legalul az illető hónapban a különböző helységekben rendezett vásárok időpontját közlik.
Érdemes felidézni néhányat a hónapokat jelző történelmi események közül: január – Vazul herceg megvakítása, 1037; február – Budai Nagy Antal forradalma [sic!]; március – az 1848-as forradalom Erdélyben; május – Dózsa György ceglédi beszéde, 1514; június – II. Rákóczi Ferenc szabadságharca, 1703–1711; október – az őszirózsás forradalom, 1918. október 31. Érdemes felidézni, mit írtak erről a második oldalon: Vata, Budai Nagy Antal, Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, Horea és 1848 újra meg újra bilincselt szelleme az első világháború után hatalmas erővel széttépte láncait. Egy új világrend megalapozásához kezdett, de megint bilincset vetettek rá. A legaktuálisabb rajz december hónaphoz kötődik: egy munkást, egy parasztot és egy értelmiségit ábrázol, felirata: Együtt a Magyar Népi Szövetségben, a másik oldalon pedig az alábbi lelkesítő szöveg, Az egyenlőség és megbékélés útján címmel: „Ma újra és örökre sikerült szétszaggatni a láncot. Az annyiszor vérbe fojtott igazság a népek, nemzetek egyenlőségének zászlajával előttünk jár, s vele a szabadság szelleme. Mi magyarok a Magyar Népi Szövetségben harcolunk mellette s diadalra visszük, ha kel, életünk árán is.”
A naptárban sok érdekes olvasnivaló volt, kezdve a szépirodalommal: Petőfi Sándor, Illyés Gyula, Létay Lajos, Kiss Jenő, Reményik Sándor, József Attila versei, Kós Károly, Asztalos István, Nagy István elbeszélései, de közzétették Banda András földműves legény két versét is. Gondoltak a műkedvelő színjátszókra is, közölték A csoda című színjátékot, amely Sipos Domokos elbeszélése nyomán készült. A legterjedelmesebb és legalaposabb szakcikk a méhészettel kapcsolatos tudnivalókat foglalta össze, kezdve a méhek téli etetésével, itatásával, majd az anyáztatásról és egyesítésről, a rajoztatásról és annak megszüntetéséről, a pergetésről, a lépek építtetéséről, a méhekkel való vándorlásról, a rablás megszüntetéséről.
Nem olvashatunk viszont a naptárban az 1947-ben bekövetkezett gyökeres változásokról, az 1946-ban zajlott nagyszabású tisztogatási akciókról. Márciusban 105 követet, tanácsost és titkárt távolítottak el, sokan választották a száműzetést.
Hogy mi is történt valójában a második világháború befejezése után Romániában, azt a leghitelesebb és egyoldalú elfogultsággal legkevésbé vádolható, nemzetközi hírnévnek örvendő francia történész, Catherine Durandin A román nép története című könyvéből tudhatjuk meg. Románra Liliana Buruiană-Popovici fordította le, Istoria românilor címmel, és 1998-ban jelent meg Jászvásáron, az Európai Intézet (Institutul European) gondozásában. Magyar nyelven a magyarországi Maecenas könyvkiadó adta ki, 1998-ban. A könyv fülszövegében ez olvasható: „A román nép története a világhírű francia történész, Catherine Durandin úttörő munkája. Érthető, ha a román történelem bizonyos mozzanatait másként értékeli, mint akár a magyar, akár a román olvasók. Bízunk benne, hogy a várható viták tovább gyarapítják, árnyalják a témakörre vonatkozó ismereteket.” Ebből a könyvből idézünk: „A nemzeti parasztpártot és a román liberális pártot a Kominform megalakulását követően megkezdődött ideológiai háború keretében 1947 augusztusában feloszlatják, újságaikat ellehetetlenítik, központjaikat bezárják. A párttagokat üldözik, a szimpatizánsokat letartóztatják. […] 1947. október 30-án Maniu, Ion Mihalache és a Nemzeti Parasztpárt 17 vezető személyisége katonai bíróság elé kerül. Azzal vádolják őket, hogy kémkedtek az amerikaiaknak és felkelést akartak kirobbantani Romániában, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik őket. Csak 1956 októberében derült ki, hogy Maniu 1952-ben meghalt.
Végül már csak a királyt kellett eltávolítani. A király 1946-ban arról panaszkodik [a szövetséges hatalmak Bukarestben látogatást tevő egyesült királyságbeli képviselőjének, Archibald] Clerk-Kerrnek, hogy a kommunisták naponta megalázzák és megsértik, pedig csak egy maroknyi embert képviselnek. A király kifejti, hogy a Szovjetunió politikájának az az eltökélt célja, hogy lerombolja a román gazdaságot és bolsevizálja az országot.
A monarchia utolsó hónapjai nagyon borúsak. 1947 november elején a kormányt átalakítják, Bodnăraş lesz a hadügyminiszter. A király Erzsébet angol hercegnő esküvője miatt november 12. és december 21. között nem tartózkodik az országban. Az esküvőn eljegyzi Anna Bourbon hercegnőt. December 30-án zajlik le az utolsó felvonás. Hogy miért éppen ezen a napon? A király szerint azért, mert a népet ilyenkor elfoglalja a szilveszteri ünnepségekre való készülődés. Groza értesíti a királyt, aki éppen Sinaián tartózkodik, hogy azonnal találkozni akar vele. A király Bukarestbe utazik, ahol Groza és Gheorghiu-Dej várja őt, és felszólítják: mondjon le és hagyja el az országot. Ha marad, a kommunisták foglya lesz. A király 1948. január 3-án az anyakirálynővel együtt elhagyja az országot, Groza pedig a parlamentben bejelenti, hogy a király lemondott.”
Ami ezután következett, arról a francia történésznő Forradalmi rendszer és forradalmi ortodoxia címen ír egy újabb fejezetben, de ez már más történet, melynek bihari, nagyváradi vonatkozásai, mai értékelése feldolgozásra vár. Mégpedig ideje lenne megtenni minden elfogultság nélkül – vagy ahogy az ókori bölcsesség röviden megfogalmazza: sine ira et studio.
Végezetül a hetven évvel ezelőtti naptár propagandaanyagából érdemes felsorolni azokat a szerzőket, akik Bihar megyéből, a más magyarlakta megyék megszólalói mellett, fejtették ki véleményüket a számukra fontos kérdésekben.
1. Czikó Lőrinc tisztviselő: A szabadság népe küldött bennünket; 2. Huszár Sándor földműves: Mezőgazdasági főiskolánkért; 3. Köteles István: A földművesség bevonásával; 4. Kovács Elek kisiparos: Programunkat akarjuk megvalósítani; 5. Szablyás Kornél ref. lelkész: Életünknek más irányt kell venni; 6. Szücs Margit tanítónő: Eleven nőmozgalom, öntudatos nők.
Mindezek bemutatása után felmerül a kérdés, miért tartottuk fontosnak felidézni ezeket a dolgokat, amelyek fölött már rég eljárt az idő. Erre csak egy válaszunk lehet, amit már az ókorban a rómaiak fogalmaztak meg: historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere. Reméljük, ebből az összeállításból is sikerült az olvasónak a megfelelő tanulságot levonni. Dum spiro, spero – míg élek, remélek.