Magyar műfordítói lexikon (1945–2010) tervezete
Kik a fordítók és miért fontosak egy adott irodalomban? A „régi példák tanúsága szerint a fordító olyan ember, aki vallásokat terjeszt, kultúrát honosít, világszemléletet plántál át idegen talajba, mondhatni, történelmet csinál a maga területén. Jellemző rá a rendkívüli elmeél, a nyelvi felkészültség, az elhivatottság, olykor még a személyes bátorságot és lélekjelenlétet sem nélkülözheti. Hasonlatos a vadak közé merészkedő hittérítőhöz”1.
Marosvásárhelyiként, a budapesti egyetem elvégzése után az ELTE Idegen Nyelvi Lektorátusán tanítok. A lektorátus kiemelkedő szerepet vállal a legnagyobb magyarországi egyetem fordítóképzésében. Dr. Papp Andrea egyetemi docens, lektorátusvezető irányításával a fordítók számos generációját indítottuk útnak ebben az időszakban. Képzéseik a következő nyelveken folynak: angol, francia, német, spanyol, olasz, román. A képzés során kerültem kapcsolatba ezzel a szép és nemes szakmával. Évek óta tanítok fordítási gyakorlatokat, fordításkritikát, illetve jelentéstant a fordító és román szakos hallgatók részére.
Sajnálatos módon nem sikerült sem Magyarországon, sem Romániában egy önálló, egyetemi szintű műfordítói képzést elindítani, a létező fordító- és tolmácsképzésben inkább szakszövegek fordítására és tolmácsolására képzik a hallgatókat. A romániai magyar felsőoktatásban egyelőre csak az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara indított szakfordítói képzést az egyetemi alapszintű oktatásban. Nagyon az út elején járnak, sok képzést közösen tartunk, kialakultak az egyetemközi kapcsolatok, de csak az intézményi akkreditáció után lehet szó a széles körű egyetemközi képzésről.
Az évek során tanszékünk több jegyzetet és szöveggyűjteményt adott ki, ezek szerkesztése kapcsán felvetődött, hogy milyen nehéz adatokat szerezni a magyar fordítókról. Többségükről nyomtatott vagy internetes anyagokat ugyan találtunk, de azok nem voltak összegezve, illetve számos esetben pontatlan adatokat találtunk. Számos alkotóról egyáltalán nem találtunk adatot! Az elmúlt években merült fel egyre gyakrabban egy magyar műfordítói adatbázis megírásának a gondolata. Magyar nyelven számtalan lexikont adtak ki, de sajnos – méltatlanul – műfordítóit nem! Miért nem? A választ nem tudjuk. De vállaltuk, hogy elkészítjük! Miért? Fordítókkal beszélgetünk nap mint nap, és észleljük, hogy mennyire nem ismeri ezeket a személyeket az irodalomszerető társadalom. És akkor az anyagi megbecsülésükről nem is beszéltünk! Vajon a műfordítók miért nem érdemlik meg a társadalom megbecsülését?
Szerintünk megérdemlik, hiszen ők „az irodalom napszámosai”.2 Ezt a kifejezést ma már számos terület dolgozóira használjuk (színészek, tanárok stb.). A fordítók helyzete és megbecsülése nem javult, és ez mindkét ország könyvkiadását jellemzi. És mindenütt a bajok okai a pénztelenségre és a kulturális szokások változására vezethetők vissza! Ezért is szeretnénk emléket állítani azoknak az alkotóknak, akik a világirodalmat megismertették, megismertetik a világ magyar olvasóközönségével. Amikor a szerkesztők (Papp Andrea, Vihar Judit és jómagam) elkezdték az adatgyűjtést, az volt az eredeti elképzelés, hogy a lexikon valamennyi kor magyar műfordítóiról tartalmazzon adatokat. Több helyről kezdtük gyűjteni az adatokat. Pár hét után a szerkesztők rájöttek, hogy ez egy akkora adatbázis lenne (több tízezer név), melyet egy emberöltő alatt nem lehet összegyűjteni. Szükséges volt leszűkíteni a kutatási területet egy olyan korszakra, melyet pár év alatt megfelelően lehet kidolgozni és kiadni. A végleges döntés az lett, hogy először az 1945. január 1. – 2010. december 31. között magyar nyelven kiadott műfordítások szerzőiről készül kiadvány. Az eddig elkészült anyag alapján a kiadvány legalább 5000 szócikket fog tartalmazni. A lexikon elkészítését három évre tervezik a szerkesztők. Ez év végéig folyik a név adatbázis összeállítása, 2012-re tervezzük a szócikkek megírását, majd utána a szerkesztők véglegesítik az adattárat. Fontos megjegyezni, hogy bármely földrészen megjelent magyar műfordítót szerepeltetni kívánjuk könyvünkben. Természetesen a fordítások többsége a történelmi Magyarország területén jelent meg, de készültek magyar fordítások az amerikai kontinenstől Ausztráliáig.
Mivel egyik európai nyelvből sem készült ilyen lexikon, a szerkesztők vállalták ennek az úttörő és hiánypótló munkának az elvégzését. Ez a lexikon, mint új műfajteremtő kiadvány, egy hosszabb bevezető tanulmányt fog tartalmazni, amely vázolja a műfaj magyar és nemzetközi elméleti hátterét, illetve bemutatja a legfontosabb korszakokat. Egy szócikk a következő adatokat tartalmazza: név, születési adatok (év, helység), életrajzi adatok, egyesületi tagságok, milyen nyelvből fordított, fordítások kiadási adatai (szerző, magyar cím, kiadó neve, kiadási év). Nagyon fontosnak tartjuk a külföldi magyar nyelvű fordítók adatainak összegyűjtését. Több ország magyar kiadója járult hozzá a külföldi irodalmak magyar nyelvű megismeréséhez. Engem ért a megtisztelés, hogy összegyűjtsem és szerkesszem a romániai magyar műfordítók jegyzékét a vizsgált időszakban. Sajnos a romániai magyar műfordítás helyzete sem jobb a magyarországinál, sőt… Még az anyag elején járok, de engedjék meg, hogy minden tiszteletemet fejezzem ki azok előtt, akik 1945 és 1990 között kiadták azt a rengeteg magyar könyvet, még nagyobb tiszteletemet azok előtt, akik a mai nehéz időkben a magyar kultúra és irodalom terjesztésében fáradoznak, hódolatomat azok előtt, akik a jövőben is ezt fogják tenni, mert feltehetően nem lesz könnyebb. De megéri, mert az emberek megérdemlik, hogy megismerjék az egyetemes kultúra és civilizáció értékeit.
Engedjék meg, hogy itt is megköszönjem a Babeş–Bolyai Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvészeti tanszékének, különösen Benő Attila kollégának a segítségét, a Marosvásárhelyi Megyei Könyvtár (különösképpen Szász Annamária) és a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár dolgozóinak; Szász István körtefáji barátomnak, illetve Allgeier Magdolna kolléganőmnek (a német nyelvterület kapcsán) a segítségét ebben a nagy munkában. Külön kiemelem a Sapientia Egyetemen oktató Imre Attila kollégánk közreműködését.
A lexikon szerkesztési munkájára visszatérve a romániai magyar műfordítást három korszakra oszthatjuk. Az első a második világháborút követő évek kiadásai az ötvenes évek közepéig. A második az 1990-es „rendszerváltásig”, a harmadik az azutáni korszakot foglalja magában. Felülmúlhatatlan segítséget jelent a romániai magyar irodalom eddigi két legnagyobb adatbázisa: a Romániai magyar irodalmi lexikon és az Erdélyi Magyar Adatbank. Ehhez hasonló anyagot adtak ki a délvidéki magyar irodalomról, illetve a nyugati magyar irodalomról. De műfajában messze a romániai a legjobb és a legteljesebb. Természetesen más forrásokat is felhasználunk a szerkesztés során.
A romániai magyar műfordítók listája eddig 174 szócikket tartalmaz. De még nagyon az elején tartok. Már most vannak olyan szerzők, akikről jóformán semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. Mint szerkesztő nem tisztem értékítéletet alkotni a fordításokról, a fordításkritikai észrevételek nem a mi asztalunk! Mindenki szerepelni fog a kiadványban, akiről adatot tudok gyűjteni, és aki legalább egy nem magyar nyelvű művet lefordított magyarra, és fordítása meg is jelent, függetlenül attól, hogy milyen irodalmi művet fordított le az adott korszakban. Mert mindenki megérdemli a szerepeltetést. Már most látszik azoknak a kiadónak a felelőssége, akik a könyveket kiadják. Számtalan olyan kiadvány van, amelyben nem szerepeltetik nemhogy a kiadás évét, de a fordító nevét sem! Egyes nyelvterületeken a fordító neve a szerző mellett szerepel a címlapon! Amennyire nemes, olyan felelősségteljes a könyvtárosok munkája is. A kilencvenes évek elején sok könyvről azt gondolták, selejtezésre való, mert ki fog olvasni a letűnt szocialista korszak vívmányairól! Hát ha olvasni nem is olvassák (soha többet ne legyen kötelező olvasni!), de szakmai szempontból azok is műfordítói alkotások, amelyeknek nagy részét jó, ha papír formátumú katalógusokban őriztek meg. Büszkeség tölt el, hogy végezhetem ezt a munkát, mert látom, milyen sok nagy tudású ember gondoskodott arról, hogy megismerjük magyar nyelven a világirodalmat. Teljes körű feldolgozásra törekszünk, de biztosan nem fog sikerülni. És minél tovább haladunk előre az időben, annál inkább látjuk, hogy ha most nem készül el a kiadvány, az adatok még nagyobb része merül a feledés homályába! Amikor magyarra fordított szépirodalmi művet olvasunk, ritkán gondolunk a műfordítóra. Pedig az ő jelentősége sem mellőzhető. Álljanak itt a magyar műfordítás egy nagy alakjának a szavai ezzel kapcsolatban: „…a bábeli nyelvzavarban a tolmácsé és a nyelvtanáré mellett a műfordítóé a harmadik nélkülözhetetlen mesterség, amely a sok boldogtalan halandót közelebb hozza egymáshoz. A műfordító művész, újat kell alkotnia az eredeti helyett, munkája hasonlatos a szobrászéhoz, egy szobrot kell kifaragnia neki is az eredetihez képest teljesen más anyagból.” (Kosztolányi Dezső)
Őszre tervezem befejezni az adatgyűjtést, majd mint a délvidéki műfordítók szerkesztője, Szerbiában folytatom a munkát.
A név adatgyűjtés után megosztjuk olvasóinkkal a tapasztalatainkat, és segítségüket fogjuk kérni a hiányzó adatok összegyűjtésében. Amint a lexikon elkészül és megjelenik, hírül adjuk, és reméljük, minden érdeklődő olvasó hasznát veszi.