2016. június 16 | Ady András | Irodalom

Magamnak

kiültem magamra
most ne nevessenek
ezen igen kitelepedtem
és szédülök olyan kellemetlen
„mindjárt lezuhanok-halálomra”-
érzésem van ettől s nem az a félelmem
hogy mélység is vagyok húzva magam
hátra arra kapacitálva hogy szédüljek már
vissza valami kezdetre csobbanjak vissza
valamely ősi tán tengereket szülő
óriás-cseppbe vagy hogy előre
hajolva meredély volnék
amolyan megmászható
de visszafelé csak
gurulva zuhanva
megölten
haladó
test mozgás-előkészítője

úgy szédülök
mint aki rájött hogy
ő maga a fal: önmagának
és mindennek ami kintről bejönne

Megjelent a Várad 2015/11. számában.