Madrigál az estéhez
I. – Szájharmonikára
Falomb-napfényt átszitálva
dolgos asszony mosdik állva,
alszik, vízbe full a káka,
mosdik állva.
Árpa-vízért kéregetve,
gólya száll le, korcs a kedve,
megrikkad a tócska medre,
kéregetve.
Bokrok násza, gond-lihegve,
árkok hamva, sodrás nedve
hajolnak le epekedve,
gond-lihegve.
Villanyt kapcsol fenn az éter,
remény szülte számbavétel,
fény-gyíkok cikáznak széjjel,
számbavétel.
II. – Citerára
Cinke, cinke, csöpp madár,
cinke-párod csókra vár,
s ha elszáll,
cinke, cinke, szállj hamar,
rút ember ha elzavar,
meg ne halj,
cinke, cinke, csak ne félj,
hosszú a szerelmes-éj,
ó, de mély,
cinke, cinke, csiripelj,
elhallgatni sose merj,
szárnyra kelj.
III. – hegedűre
A zárszó
mindig azé, aki
esti-takarással
bevon embert, állatot,
öntudatlan állapot,
könnyed szétmállással
magamból bontna ki,
így már jó.
Megjelent a Várad folyóirat 2015/10. számában.