Ma még és holnap is
Itt, a Földön is
Miközben a gonosz harcán
vadak járnak táncot,
tudjuk, hogy a béke arcán
simulnak a ráncok –
Díszítse az ünnepünket
lampion és torta!
Hogy a szívünk miért lüktet,
nem csak Isten gondja,
bár szorgalmas két kezünket
irányítja, fogja,
hogy legyen az életünknek
koronája, lombja.
Eső kopog…
Eső kopog a bádoglemezen,
ahogyan ujjam írógépemen
egyszer ideüt, másszor odaüt,
így idomítva rímre a betűt.
Felhő dobol a házon, ereszen,
egyre szürkül a hályog szememen,
ködben írt vers is lehet maradó:
lelke virágzó, örök szavaló.
Fűtés
Ólom-akarat,
ezüst-irgalom,
moha-alázat –
mint hogyha a Nap,
szeretet-alom,
józan szorgalom
fűti e házat.
Ítélet
Fényed múlt nyárból áradó,
telet sugárzik rád a hó.
Irányzék
Szeretni a verset, szeretni,
a költőt sem megvetve nevetni,
hangulatunkba mindörökre
jóságos jellemét bevetni.
Közremény
A rádió pont csendet sugárzott,
mert a bemondó éppen levegőt vett.
Ez a pillanat nyugalmat utánzott,
így a közleményből közremény lett.
Ma még és holnap is
Ne takarózz megunt tegnapokkal!
A kutyák hangja hamar kifakul.
Barátkozz a születő dalokkal!
A jövő léte tőlük is tanul.
Macska módra változik a holnap,
szívedben új rímek dorombolnak.
Szemed ritmusokat fest az égre:
módosul az éjfekete kékre.
Boldogságod hangjegyei búgnak,
oszlanak sorsod rémes kínjai,
füledbe halk terveidről súgnak
hírt az orgona bársony sípjai.
Dalod a legszebben akkor szárnyal
ha őszinte szándékkal repteted.
Visszatér egy áldott napsugárral,
hogy énekeljék józan emberek.
Zsirai László
(Megjelent a Várad 2024/10. számában)