2013. február 6 | Tar Károly | Irodalom

Látomások

1.

 

habruhába öltözött és visszarúgta

a csónakot a partról

kék lándzsával és fehér pajzzsal

tündérien küzdött

az érkező ellen

aztán öregkorára

Skandináviában sámánkodott

dobját verte szüntelen

bódító füstben barangolt

egyre bennebb önmagában

és eltévedt a ropogó felhők fölött

a tekehabokban

ahonnan nincs visszaút

sörhasat növesztett és álszakállt

és megváltott minden istent

 

2.

 

Csak intettek.

Minden mozdulatukkal

időt csináltak,

akár a gyereket,

akikből emberöltő lesz

ha kévébe gyűjtik

a perdülő perceket.

Csak intettek.

Múlt és jövő

távolodó partjai

között sodródtak

a jelen levében,

mozdulatpillanatok

lágyan libbenő lapjain

lassan lépegetve

egyensúlyuk keresve:

a biztos középutat.

Aztán intettek ismét.

És mentek tovább.